Türr István magyar katonatiszt, olasz királyi altábornagy, az olasz szabadságharc tábornoka, Giuseppe Garibaldi harcostársa (*1825)Tovább
Kilépések, visszalépések
Elolvastam, kik léptek ki. Akit ismerek, minősítem: Asperján György, fafejű örmény, E. Fehér Pál részeges, kellemetlen, öntelt alak, Fekete Sándor, a jakobinus kaméleon, nyalta már Ernest Kay seggit is, Földeák Jancsi szegény, jó fiú, Gyurkó László, a hajdani disszidens, a határőrök fogták el, amikor Nyugatra akart szökni, Juhász Ferenc kissé [...] Végh Antal, nem író [... ] Külön szólok a cseh cipőgyáros esetleges rokonáról, az iszákos vörösorrú Bata Imréről. Ő is nyalta Ernest Kay seggét. Remélem, nem szerkeszti tovább az Élet és Irodalmat, hiszen ez az újság „lenne” a Szövetségé.
Források
Feljegyzés Vajda György miniszterhelyettes részére az Írószövetség helyzetéről
Irodalmi és művészettájékoztatási főosztály
Az 1986. február 27-én Varga Csabával folytatott beszélgetésünk néhány fontos mozzanata:
- a beszélgetés bevezetőjeként érdeklődtem Varga et. első tapasztalatai és tervei felől. Válaszképpen kifejtette, hogy milyen „külső" feltételek szükségesek ahhoz, hogy az Írószövetség betölthesse hivatását:
- a kulturális politika - minél nagyobb nyilvánosság előtt pl.: Stúdió '86 - jelentse be, hogy az Írószövetség jól dolgozik és maradéktalan bizalmat élvez;
- ugyanezen fórumon mondjuk el, hogy a művészeti szövetségek szabad kezet kapnak alapszabályuk kidolgozásához;
- az Írószövetség tagjai közül az egyetlen ember Fekete Gyula, aki a tagság többségének bizalmát élvezi, és képes „felfele is, lefele is" konszenzust teremteni. Ezért őt kell elnöknek jelölnünk, és ezt a neki szóló személyes bizalmat már most egyértelműen ki kell nyilvánítani;
- Fekete Gyula mellé olyan párttag főtitkár kell, aki nem ellenséget, hanem partnert lát benne;
- revideálni kell azt a lehetetlen helyzetet, hogy ma az íróknak nincs képviselete sem a KB-ban, sem az országgyűlésben, sem a SZOT-ban;
- egy kedvezőbb társadalmi-politikai megítélést kell biztosítani az íróknak és szervezetüknek, különösen vidéken;
- végül kedvezőbb anyagi működési feltételeket kell biztosítani a szövetség számára, meg kell oldani székház-gondjukat.
- Növelni szükséges a szövetség mozgásterét is: minden szövetségi tag számára társadalmi-közéleti feladatot kell biztosítani, tehát pl.: a szövetségnek képviselőket kell delegálni minden könyvkiadóhoz, ill. minden olyan állami és társadalmi szerv, szervezet vezetőségébe, amely bármilyen módon összefüggésbe hozható az irodalommal, a könyv- és folyóirat kiadással, a szellemi munka érdekvédelmével;
- az írók tájékoztatása érdekében még ez évben két vagy három alkalommal meg kell jelentetni az Évszak c. bulletint a minisztérium költségén.
Megkérdeztem, hogy mit tesz az Írószövetség és személy szerint ő, hogy a külső feltételek változás esetén - még ha azok nem is lesznek ilyen radikálisak - a remélt belső szervezeti életet megteremtse?
Szerinte egyelőre olyan mértékű bizalmatlanság alakult ki, hogy a kezdeti lépést a kultúrpolitikának kell megtennie, hiszen túl az eddigi feszültségeken ma általános várakozás van egy belpolitikai személyi- és koncepcionális változást illetően.
A kultúrpolitika akkor jár el helyesen, ha a kívánságait, igényeit mindig közvetlenül Fekete Gyulával beszéli meg. Igényli az Írószövetség, hogy a könyvkiadás és terjesztés reformjának folyamatában közvetlen szerepet kaphasson; a tervezetet feltétlenül vigyük vitára, a választmány elé.
Saját szerepéről úgy nyilatkozott, hogy már eddig is jelentős sikereket ért el, pl.: azzal, hogy a JAK vezetőségét egy asztalhoz tudta ültetni a művészeti alap írói pártszervezetének vezetőségével, a Könyvértékesítő Vállalat igazgatójával megegyezett az Évszak c. tájékoztató mérsékelt árú előállításában, a Művelt Nép igazgatójával egy írókat bemutató videokazetta sorozat előállításáról és forgalmazásáról.
Budapest, 1986. február 27.
/Rátki András/
MOL XIX-J-9-u-39-1986.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 03.
1908
1984
Bemutatták Mészáros Márta „Napló gyermekeimnek” c. önéletrajzi ihletésű, filmjét. A díszbemutatón elemi erővel tört felszínre, taps és...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő