A normandiai partraszállási hadművelet első napja, a „D-day”.Tovább
Kísérletek a Keresztény Demokrata Néppárt politikai elismertetésére 1945-ben
„Mindszenty az utóbbi időben egyre jobban Barankovics ellen foglalt állás, s vagy 3 hete magához hívatta és közölte vele, hogy [a] Pálffy elleni támadó nyilatkozatait katolikus szempontból nem tartja megfelelőeknek, a Hazánkról pedig hűvösen nyilatkozott, egyáltalában nem adta a lapra áldását. Barankovicsot ez a prímási részről tapasztalható ellenszenv viszi a demokrácia felé..."
Pálffy József levele a belügyminiszternek a párt elismerésének elhúzódásáról
Debrecen, 1945. április 1.
Belügyminiszter Úr!
Szükségesnek tartom a Keresztény Demokrata Néppárt, röviden Néppárt ügyében lefolytatott tárgyalásokat az alábbiakban leszögezni:
A múlt hó 28-án Belügyminiszter úr,
, Bánáss prépost úr és Révai kommunista párti vezető úr előtt előadtam azokat a történeti és jogfolytonossági okokat, amelyek miatt a Néppárt elismertetését és politikai egyenrangúsításának ügyét újból napirendre kell tűzni. Az érveknek hatása alatt egyértelmű volt a vélemény a tekintetben, hogy a párt elismerése ellen kifogás nem emelhető, ha ez személyi összetételében és programjában a demokratikus követelményeknek megfelel. Belügyminiszter úr ezért felhívott arra, hogy a párt programját és vezetőségi jegyzékét , és egyben a jelenlévő urak előtt kötelezőleg kijelentette, hogy ha, és amennyiben a fenti adatok kifogás alá nem esnek, az engedélyt 24 óra alatt írásban kiadja.Március 29-én Barankovics István és
urak jelenlétében fölkerestem Belügyminiszter urat, és a párt programját, úgyszintén a vezetőségnek személyi listáját átnyújtottam. Belügyminiszter úr 30-ára ezen beadványaimat áttanulmányozta, azokat teljes mértékben elfogadhatóknak tartotta, azonban kijelentette, hogy már csak egy formalitásra van szükség, ez pedig egy olyan közgyűlési határozatnak becsatolása, amely a vezetőségi jegyzéket és a programot legalizálja.Még ugyanaznap, tehát március 30-án a kívánt gyűlést
, ami technikailag annál is könnyebben volt keresztül vihető, mert az Alföld egyes vármegyéinek és a Dunántúlnak a képviselői is jelen voltak, és az ő segítségükkel, úgyszintén a helybeli debreceni polgárság képviselőivel kiegészítve a kívánt legalizáló ülést összehívhattuk. 31-én Bánáss prépost úrral újból megjelentünk Belügyminiszter úrnál, becsatolva a fenti gyűlési határozatot, és kértük, hivatkozva a Belügyminiszter úrnak tanúk előtt adott kötelező ígéretére, hogy az elismertetést magában foglaló iratot nekünk kiszolgáltatni szíveskedjék.Legnagyobb meglepetésünkre azonban Belügyminiszter úr tudomásunkra adta, hogy bár a pártnak [a] szabad szervezkedési jogát elismeri, tekintettel azonban az ügynek általa kényesnek jelzett politikai vonatkozásaira, írásban ezt az engedélyt csak akkor áll módjában kiadni, ha ehhez a minisztertanács, sőt a különböző pártok is hozzájárulnak. Bánáss prépost úrral teljes egyetértésben nyomban bejelentettük Belügyminiszter úrnak, hogy ügyünknek kezelése és a tudomásunkra hozottak ellenkeznek mindennemű demokratikus felfogással. Külön is hozzáfűztem, hogy teljesen érthetetlen előttem, hogy Miniszter úr annak, amit felelőssége tudatában kijelent, írásba való foglalásáért a politikai konzekvenciákat vállalni vagy nem mer, vagy nem akarja, mert köztudomású, hogy okiratszerű akarat-kijelentés nélkül a jelenlegi viszonyok között a pártok szervezkedési és működési szabadsága bizonytalanságban van.
Mindezek alapján részemre nem marad más hátra, mint tudomásul venni azt a tényt, hogy a Miniszter úr a katolikum politikai szervét nem kívánja abban a jogvédelemben részesíteni, amelyre ez tömegeire való tekintettel joggal igényt tarthat. Vagy pedig az 1944. december 28-a óta itt Debrecenben húzódó pártelismertetési ügyet továbbra is elodázni igyekszik, nyilván abból a megfontolásból, hogy ezzel a pártunkban képviselt katolikus tömegek a pártszervezés tekintetében később már nem pótolható időbeli hátrányt szenvedjenek.
Ezt az akkor előadott szóbeli tiltakozásomat ezennel újból megerősítem, nyomatékosan hangsúlyozva, hogy az ország felépítésében, a romok eltakarításában segédkezet kívántunk nyújtani a többi demokratikusan gondolkozó pártnak. Megállapítani vagyok kénytelen még, hogy a magyar nemzet érdekeit célzó munkásságunkban maga a kormányzat felelős tényezője nem nyújt segítséget. Mi tehát joggal átháríthatunk mindennemű politikai felelősséget, amely az ország újjáépítésével kapcsolatban áll. Fenntartjuk azonban magunknak azt a jogot, hogy ezeket a tényeket párthíveinkkel közöljük és az országos választásokon, amelyek demokratikus felfogásunknak megfelelően az ország érdekében feltétlenül megtartandók - részt vegyünk.
Fogadja Belügyminiszter úr őszinte tiszteletem kifejezését.
Debrecen, 1945. április 1-én
Pálffy József
a Néppárt országos elnöke
Jelzet: MNL OL XIX-B-1-n-7-sz. n.-1945. (1. doboz) - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 06.
1944
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei második száma. A mostani lapszám négy forrásismertetése a 20. század második felébe, azon belül a Kádár-rendszer időszakába kalauzolja el az olvasókat. A dokumentumok által bemutatott események különlegesnek mondhatók: megelevenedik előttünk az utolsó Magyarországon kivégzett nő bűnügye, betekinthetünk egy beszéd legépelt szövegén keresztül a Kádár-korszak nőpolitikájának átalakításába, valamint egy Ukrajnában fennmaradt beszámoló révén szó esik arról, hogy miként tudott egy alkalommal Grósz Károly sikert aratni a nemzetpolitika terén.
Az időrendet követve a sorban az első Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) forrásismertetésének második része, amelyben Zágon József Mindszenty Józsefnek szóló levelének a tervezetét mutatja be. Az elküldött levél még nem került elő, azonban elég valószínű, hogy azt az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodó Mindszenty kézhez kapta. Az esztergomi érsek egy későbbi levelében ugyanis felfedezhető Zágon papírra vetett gondolatainak a nyoma.
Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola) korábban már bemutatta az ArchívNet hasábjain a Magyarországon utolsó előttiként kivégzett nő esetét. Ezúttal az utolsó kivégzett, a többszörösen büntetett előéletű Besze Imréné ügyét mutatja be bírósági iratok alapján, aki 1967 szeptemberében gyilkolta meg nyereségvágyból Kertész Lajosnét Gyöngyösön.
Besze Imréné büntetőügye még zajlott, amikor 1968 májusában Székesfehérvár adott otthont egy népességtudományi konferenciának, ahol az egyik előadó Ortutay Zsuzsa volt. Beszéde szövegét Svégel Fanni (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) ismerteti, aki Ortutay Zsuzsa szavai alapján tárja az olvasók elé, hogy az 1960-as években milyen minőségi változás ment végbe a magyarországi nőpolitikában.
A Kádár-korszak legvégének egy mindössze félnapos eseményét mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly kárpátaljai villámlátogatását. Ugyan Grósz és Nicolae Ceausescu aradi találkozója katasztrofális következményekkel járt a magyar politikus hírnevére nézve, az 1989. április 3-án lezajlott kárpátaljai útját mégis egyfajta sikerként könyvelhette el. Terjedelmi korlátok miatt a forrásismertetés első részét adjuk közre mostani számunkban.
A második idei számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Felhívjuk továbbá leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. május 19.
Miklós Dániel
Főszerkesztő