Károly, hogy trónját visszaszerezze, a felesége, Zita királyné társaságában repülõgéppel ismét Magyarország területére érkezett.Tovább
Kultúrbéke, 1987.
A magyar törvényhozás számos alkalommal volt heves egyházpolitikai szócsaták színtere. A kommunista hatalomátvételtől a rendszerváltásig azonban – a rendszer „puhulása” ellenére – csak egyetlen egyházpolitikai vitát tudunk megemlíteni. A szocializmus évtizedeiben ez volt az első, egyben utolsó (akár történelmi kuriózumnak is nevezhető) eset, amikor az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Miklós Imre államtitkár beszámolót terjesztett a törvényhozás elé, mely megvitatta azt, és elfogadásáról határozatot is hozott.
Schőner Alfréd hozzászólása
ELNÖK: Dr. Schöner Alfréd képviselőtársunk felszólalása következik.
Dr. SCHÖNER ALFRÉD: Vajon benne van-e a cseppben a tenger? Vajon kihallik-e a kagylóból a tenger zúgása? Vajon egy rövid hozzászólásban összesűríthető-e vágy, érzelem, értelem, értékelés?
Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkár úr beszámolójában így fogalmazott. Idézem: "Az egyházak és vallásfelekezetek elismerték a Magyar Népköztársaság államrendjét és törvényeit, az állam pedig az Alkotmány szellemében biztosította a vallás szabad gyakorlásának feltételeit." Idézet vége.
Tisztelt Ház! Ha a rabbi szemszögéből nézve analizálom azt az utat, amely napjaink nemzeti egységéig vezetett, két állandóan visszatérő motívumról szólok, amelyek az egymást követő generációk életének részeivé váltak.
Kövekről és könyvekről.
E hon hisztérikus dokumentumát őrzi a Nemzeti Múzeum a történeti együttélés 17 évszázados bizonyítékaként. Emlékkő ez, amelyet egy Cosmius nevű férfi állíttatott Intertisában a III. században, a mai Dunaújváros területén. A kövön olvasható szöveg bizonyítja hitét, vallását, tisztségét. A kövön ez áll: "Archa synagogus Judaeorum", a Zsinagóga feje volt ő.
Az elkövetkezendő évszázadok, mintegy ezer esztendő eseményeit írásos dokumentumok, s késői kútfők igazolják. Szólnak az együttélésről. Fényről, árnyékról, menekülésről, kiűzetésről. Szólnak az életről.
Faragatlan kövekből épült fel Sopron városának két középkori zsinagógája. A későbbi "Civitas fidelissima" befogadta a jövevényeket, s adott nékik otthont, munkát, életet. Egyszóval lehetőséget. Majd ismét beborult az ég. Az igazságos Mátyás uralkodásának konszolidált éveit Verbőczy Tripártituma követte, amely kodifikálta a sokakat megalázó jogfosztást tartalmazó törvényeket.
Kövek és könyvek.
Jókai Mór előszavával látott napvilágot az a mű, amelyet a vészkorszak alatt mártíriumot szenvedett nyíregyházi rabbi írt, s munkája ezt a címet viseli: "1848 és a magyar zsidók." Az egykori katonák földi maradványai fölé emelkedik az úgynevezett "1848-as kő", az az emlékmű, amely megörökíti a szabadságharcban küzdő zsidó honvédek emlékét.
Magyar zsidó-elődeinknek az 1848-49. évi forradalom és szabadságharcban való részvétele és együttműködése elismeréseként a szabadságharc korszakának egyik utolsó országgyűlése Szegeden foglalta törvénybe a zsidók emancipációját. A harc tragikus elbukása miatt ez a törvény gyakorlattá nem válhatott. Majd két évtizednek kellett eltelnie, hogy éppen 120 esztendővel ezelőtt, szinte e napokban Eötvös József, kultuszminiszter javaslatára mondotta ki a magyar országgyűlés a zsidók egyenjogúsítását e hazában.
Kövek és könyvek.
A virágzó és egyre intenzívebben fejlődő város, Pest Zsinagógát építtet, Templomot, amely azóta világhírre tett szert Pesten, a VII. kerületben, a Dohány utcában. Stílusteremtő erejével, monumentalitásával máig lenyűgöző látvány. Hiszem és remélem, hogy fővárosunk esztétikumát és építészeti értékeit is szívén viselő minden honfitársunk vágyát tolmácsolom, amikor azt mondom, közös összefogással mielőbb elkezdődik a magyar építészettörténet e remekművének teljes rekonstrukciója.
Kövek és Könyvek.
A második világháborúig terjedő időszak rövid konszolidációját, hosszú-hosszú évekig jogfosztottságát irodalmi remekművek, történelmi dokumentumok és tárgyilagos korrajzok fogalmazták meg. S ezután következtek a gyötrelmek évei. Gettó, deportálás, koncentrációs tábor. A 600 ezer magyar zsidó mártír emlékét nemcsak kövek és márványoszlopok őrzik, hanem vigyázza a lélek és őrködik felette a szív is.
1945 áprilisa tavaszt hozott a mi életünkben is. A felszabadított ország megújult törvényalkotása már Debrecenben hatályon kívül helyezte a diszkriminatív jogszabályokat. A szocialista jogalkotás teljes egyenjogúságot és vallásszabadságot biztosított és biztosít valamennyiünk számára. Hitelveink alapján elfogadjuk és támogatjuk e haza építését, s alkotó módon részt vállalunk társadalmunk gondjainak megoldásában.
Kövek és könnyek...
Nem engedhetjük meg, hogy kövekkel rombolják le a megteremtett harmóniát! Korábban már felhívtam a figyelmet a futballpályák rémeire, akik antiszemita, de más egyéb, még nyomdafestéket sem tűrő versikéket skandálva tombolnak, rombolnak, pusztítanak.
Tisztelt Országgyűlés!
Köszönet mindazoknak, akik e probléma jelentőségét felismerve azon fáradoznak, hogy a sportpályák ismét a felhőtlen szórakozás színtereivé válhassanak.
És napjaink köveiről - egy más aspektusból:
Több helyen vidéken ércnél maradandóbban márványba vésik mártírjaink nevét. Hadd említsem meg Szeged, Várpalota, Damozseli, Okány, Békéscsaba és legutóbb Miskolc városi tanácsának kezdeményezését, amellyel a jövő nemzedékei számára is megörökítik az egykori szomorú emléket s történelmi eseményt.
Hozzászólásom elején így fogalmaztam: vágy, érzelem, értelem, értékelés. Most kiegészítem: széles körű dialógus, közös út, céltudatos munka, kibontakozás és eredményes jövő. A kivitelezés módját - zárógondolatként, az emlékkövek után - egy könyvemlékből Babits szavait idézve fogalmazom meg:
"Mindenik embernek lelkében dal van.
És a saját lelkét hallja minden dalban, -
És akinek szép lelkében az ének.
Az hallja a mások énekét is szépnek."
Tisztelt Országgyűlés!
Az államtitkár úr beszámolójával egyetértek. Hiszem, hogy a Tisztelt Ház visszajelzése méltó módon fejezi ki az elismerést s az inspiratív támogatást. Köszönöm megtisztelő figyelmüket, köszönöm, hogy végighallgattak. (Taps)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 21.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő