Kultúrbéke, 1987.

A magyar törvényhozás számos alkalommal volt heves egyházpolitikai szócsaták színtere. A kommunista hatalomátvételtől a rendszerváltásig azonban – a rendszer „puhulása” ellenére – csak egyetlen egyházpolitikai vitát tudunk megemlíteni. A szocializmus évtizedeiben ez volt az első, egyben utolsó (akár történelmi kuriózumnak is nevezhető) eset, amikor az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Miklós Imre államtitkár beszámolót terjesztett a törvényhozás elé, mely megvitatta azt, és elfogadásáról határozatot is hozott.

Kiss Józsefné hozzászólása

ELNÖK: Kiss Józsefné, Veszprém megye képviselője kíván szólni.

KISS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely a felszabadulás utáni idők nehéz társadalmi küzdelmeit és ennek részeként az állam és az egyházak szétválását, a kapcsolatok új alapokra helyezését mint történelmet is és mai gyakorlatként is ismerem.

Az állam és az egyházak kapcsolatrendszerében a korrekt partneri együttműködésben bekövetkezett, a haza javát szolgáló fejlődés nagyon sok küzdelem és türelmes, szívós munka eredménye. Ezt az eredményt van okunk félteni, ez pártunk szövetségi politikájának rendszerében olyan alap, amelyre lehet építeni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az utóbbi időben az Országgyűlés munkája iránt fokozott érdeklődés nyilvánul meg. Azt tapasztaltuk, hogy az egyházpolitikai helyzetünkről szóló napirendet Veszprém megyében különös figyelemmel kísérik mind a vallásos, mind a nem vallásos emberek. Ezt a fokozott érdeklődést indokolja Veszprém ezeréves történelmi múltja és az ehhez kapcsolódó római katolikus püspökségi székhely.

A dunántúli református egyházkerület püspökségi székhelye is évszázados múltra tekint vissza nálunk. Veszprém megyében jelenleg 11 államilag elismert vallásfelekezet működik. Megyénk történelme éppen az előzőekből fakadóan, bőven rendelkezik mélyen gyökerező vallásos hagyományokkal. Ezeknek a hagyományoknak a visszahúzó hatásai egyre jobban eltűnnek, és erősödnek azok az előremutató, értékálló hagyományok, amelyek a közösségteremtés, az együttműködés és a felelősségtudat építésében, munkálásában jelentkeznek.

Veszprém megye és választókerületem néhány - az előbbieket példázó - tapasztalatából megemlítem a következőket. Veszprém megyében a mintegy 1100 műemlék és műemlék-jellegű épületből egyházi tulajdonú 300. Ezek megvédéséért jelentős állami és egyházi erőfeszítések történnek. A megyei tanács saját pénzeszközeiből is igyekszik támogatni építészeti értékeink megőrzését, ugyanakkor ebben a kérdésben még feszítő gondokat is látunk; így megemlítem, hogy egyes egyházi létesítmények - templomok, parókiák - megmentésére, felújítására alig van kilátás. Ebben a tekintetben a közös gondolkodásra és gondoskodásra továbbra is szükség van.

A jó partneri együttműködést példázza megyénk egyházi vezetésének és múzeumi intézményeinknek a kapcsolata. Az egyházművészeti értékek bemutatása, közkinccsé tétele a közművelődés egyik forrása. Ebben a sorban jelentős figyelmet kap a dunántúli református egyház pápai gyűjteménye és az újonnan létrehozott veszprémi római katolikus egyházművészeti gyűjtemény, valamint azok a tudományos kutatási lehetőségek, amelyeket ezeknek az egyházi központoknak a könyvtárai, levéltárai múltunk alaposabb megismeréséhez biztosítanak.

Szólok az 1985-ös földrengés okozta károkról is - ez választókerületemet döntően érintette. Jelentős számú egyházi létesítmény szenvedett súlyos károkat, köztük többségében műemlék és műemlék-jellegű templomok. A megyei tanács 14 templom helyreállításához nyújtott jelentősebb anyagi támogatást; ezt abban az időben tette, amikor a vallásos emberek saját egyéni terhei is erősen megnövekedtek.

Az állam és az egyházak korrekt partneri együttműködése jut kifejezésre abban is, hogy az egyházak működési feltételei állandóan javulnak. Veszprém megyében az elmúlt tíz év alatt 32 új egyházi létesítmény megépítésére adtak ki engedélyt.

Az elhangzott expozéban tett megállapításokat a Veszprém megyei tapasztalatok is megerősítik. Hangsúlyt szeretnék adni annak, hogy a megyénkben dolgozó papság társadalmi, közéleti felelőssége a korrekt partneri együttműködést erősítő kérdésekben fokozódott. A jó kapcsolat állandó erősítése és rendszeres dialógus biztosítása a megye népfront- és tanácsi szerveinél elősegíti, hogy a papság a vallásos emberek körében a helyi és a nagyobb társadalmi célkitűzésekről tudjon beszélni. Ilyenek a környezetvédelem ügye, valamint az alkoholizmus és egyéb szenvedélybetegségek elleni küzdelem.

Tisztelt Országgyűlés! Az egyházpolitikánk helyes gyakorlati megvalósulása hozzájárult eddigi fejlődésünkhöz, segítette céljaink megvalósulását. Az Állami Egyházügyi Hivatal elismerésre méltó működésének és munkájának eredménye is, hogy növekedett az egyházpolitikánkat értők száma, és ez továbbra is forrás lehet az állam és az egyházak között kialakult jó kapcsolat erősítéséhez, az együttműködés továbbfejlesztéséhez - nálunk, Veszprém megyében is. Köszönöm figyelmüket. (Taps)

Ezen a napon történt augusztus 05.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadat üzen Oroszországnak.Tovább

1914

a német hadsereg megtámadja Liège városát, illetve a város körül felállított megerősített pozíciókat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők