"Motoros papok tömege lepte el a megyét"

Fejezetek a klerikális reakció elleni harc Fejér megyei történetéből

Az MDP Fejér Megyei Pártbizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának itt közölt dokumentumai az ellenségnek tekintett katolikus egyház tevékenységéről számolnak be. A feljegyzések annak a „küzdelemnek” egy szeletét mutatják be, amellyel a kommunista hatalom a katolikus egyház konkurenciát jelentő társadalmi befolyását kívánta megtörni.

A klerikális reakció tevékenysége Fejér megyében

 M. D. P. Fejérmegyei Pártbizottsága,   
Székesfehérvár.

107
/1950       
Ka/     

M. D. P. Központi Vezetősége
Agitációs Osztály


Székesfehérvár, 1950. január 11.
Tárgy:
A klerikális reakció       
tevékenysége Fejér megyében.  


Budapest

A klérus fejér megyében, mint elmaradott dunántuli megyében igen erős tömegbefolyással rendelkezett a multban. A nagybirtokos rendszer felszámolása már 1945-ben alapjaiban renditette meg a klérus intézményes hatalmát, de korántsem csökkent a tömegbefolyása olyan mértékben, hogy arányban lett volna Pártunk országosan és egyénileg más vonalon elért eredményeivel. Felszabadulás után minden Pártunkkal szembenálló erő szövetségeseként (a jobboldali szociáldemokratákat is beleértve) észlelhettük a klérus munkáját. A klérus tevékenységének sulypontja a város és a nagyközségek. A tanyákon és pusztákon érték el a legkisebb eredményeket, mert ezek lakossága nagy többségben Pártunkat követő agrárproletárok.
Pártunk, demokráciánk eredményei folyamatosan alakitották a klérus stratégiáját. Az első időben szinte kizárolag a város volt a döntő harci terület, ahol főleg a Kisgazdapárt jobbszárnyára, a meglehetősen nagyszámu u. n. „klerikális hivatalnoki középosztályra" támaszkodott. A legerősebbek azonban, és a legveszedelmesebbek, a városban, a paraszti körzetekben (Alsóváros, Felsőváros) voltak.
Mikor a városban, a jobboldali szociáldemokraták szétverése után, végleg eldölt javunkra a harc, a sulypont a nagyobb községek területére tevődött át (Ercsi, Mány, Sárosd, Kálóz, Bicske, Bodajk stb.). Ezeken a területeken a klérusnak sikerült komoly eredményeket is elérni, amit főleg annak köszönhet, hogy egyes helyeken (Vál, Ercsi, Bicske) még a pártvezetőségeket is ellepő kisiparos és félkulák rétegekre tudott támaszkodni.
A fordulat éve után egyre gyakrabban látogattak le a Párt „kisbázisaira", a „kommunista tanyákra", és 1949 őszén komoly méretü, mozgékony erőkkel (motorosok) operáló hálózatuk épült ki. A Párt nagyobb akcióival azonos időben (pl. tervkölcsön, mélyszántás) apácák, kolduló barátok, motoros papok tömege lepte el a megyét.
Tevékenységük élénkült az utóbbi hetekben, és napról-napra szorosabban fonodnak össze valláskülönbségre való tekintet nélkül a kuláksággal.

Klérus harci modszerei

A klérus harci modszereinek alapvető jellegzetessége, hogy minden alkalmat törekszik megragadni a tömegek megmozgatására. A kedvező időjárás alatt, pl. tavasszal, nyáron, ősszel zarándoklatokat, körmeneteket tartott. Zavaró akcióink sikerei pl. Bodajk-i bucsu (politikai) szétverése óta egyre gyakrabban védettebb helyen igyekszik vinni, akcióit, be a templomba, amihez nem kell fölvonulási engedélyt kérni a rendőrségtől, mint pl. a körmenethez.
A klérus egyre inkább rámegy a háziagitációra, családlátogatásra, melyet mindig összekötnek valamilyen akcióval. Pl. gyüjtés, szentképárusitás stb. Előfordul nem egyszer, hogy a faluban idegen, civilruhás nők kisérték őket. Pl. Nagylángon és Soponyán a szentkép árusitásnál. A klérus az istentiszteletek látogatottságának fokozása érdekében neves hitszónokokat hoz le vendégszerepelni Budapestről.
A betiltott és feloszlatott szentegyesületek stb., pótlására uj szervezeti formaként erőteljesen rámennek az oltáregyletek és egyházi énekkarok szervezésére. Az utóbbi hetekben több értekezletet rendeztek, ezek vezetőinek összefogására.
A megye legjobban szervezett egyházi énekkara, a fehérvári Szent Cecilia-kórus, amely már falujárással is kisérletezett, Martonvásáron rendezett egyházi hangversenyt. A megye más területén is (pl. Dunapentele, Adony) szerveznek egyházi énekkarokat. Az egyházi énekkar, mint fedőszerv, és az egyházi hangverseny, mint eléggé kedvelt propaganda eszköz, nem veszélytelen jelenség.

A klérus káderpolitikája

A fehérvári Szemináriumban rendkivül erőteljesen folyik a papi káderok képzése. Néhány héttel ezelőtt avatták fel a papi Szeminárium ujjáépitett épületszárnyát, és Shvoy [Lajos] az ünnepségen kihangsulyozta, hogy: „a modern kor szellemének megfelelő papokra van szükségünk." Az uj tipusu papi káderok valóban rugalmasabbak, tehát veszélyesebbek is, mint a régi vágásu öreg papok. A nagylóki plébános nemcsak lebeszéli az asszonyokat az MNDSz-be [Magyar Nők Demokratikus Szövetsége] járásról, de a nőnap ideje alatt a lakásán tangóharmonikázik és táncoltatja az asszonyokat. Nem egy helyütt a papok, hogy megszerettessék magukat az uttörőkkel, pl. futballt ajándékoznak a csapatnak.

A klerikális reakció tevékenysége.

A klérus számára egyik legfontosabb terület, amely felé élénk tevékenységet is fejtenek ki, a nők, az anyák. A Szülői Munkaközösség felé erősen támadtak a szabad hitoktatás kérdésében. Pl. Sárosdon Majlát [Majláth János] plébános majdnem keresztül vitte beépitett hivőin keresztül, hogy a sárosdi Szülői Munkaközösség kollektivan követelje a vallásoktatás kötelezővé tételét. A munkaközösség kommunista elnöke és a gerinces kommunista szülők csak nehezen szerelték le támadásukat. A pap nem egy esetben kártékony beszélgetéseket folytat pl. a termelőszövetkezeti csoport tagjainak feleségeivel, és nem egyszer nem sikertelenül igyekszik befolyásolni őket. Egy egés[z] sor MNDSz szervezetben (Cece, Nagylók, Bodajk stb.) jelentős befolyása van a klérusnak. Dunapentelén az apácák a gyermekáldás ellen agitáltak, és egyes fiatalasszonyokat konkrétan kioktattak az „angyalcsinálásra". Az MNDSz nagy ellenagitácioval válaszolt, és a községben jelentős hangulatot sikerült a nemzetgyarapodási szempontból is igen káros agitációt folytató apácák ellen kialakitani.
A klérus hatalmas nevelési bázisának, az iskoláknak elvesztése után is mindent elkövet a gyermekek politikai megfertőzése érdekében. Pl. Merész [Ferenc] Gáspár szárazréti ciszter-pap versenyt szervezett az általános iskolások között, [m]elynek keretében pontozza a gyónást és a templomba járást. A papi értekezletek és a papoknak hivők között folytatott agitációja fő témája, hogy [a] kommunista tanárok „mi mindent követnek el az isteni tanokra való oktatás megakadályozása érdekében." A móri járásban többhelyütt is előfordult, hogy a pap azzal igyekezett hittantanulásra buzditani a gyermekeket, hogy a jó hittanosztályzat befolyásolja az általános tanulmányi előmenetelt, [...]osztályzatát. Ennek visszaverésére a tankerületi főigazgatóság külön e célra kibocsájtott, és a tanulók előtt felolvasott körlevelében hivatalosan megcáfolta a papi mesterkedést. A klerikális reakció éberen figyeli a dolgozó parasztság hangulatát, s minden lehetőséget kihasznál, hogy a dolgozó parasztokat uszályába kisérelje vonni. A klérus fővonala a szabad hitoktatáson kivül a panaszkodási hangulat szitása és táplálása. Megkisérelte [meg]nyergelni az adófizetéssel szembeni egyes helyeken kialakult nem kedvező hangulatot. Pl. Nádasdladányban a katolikus pap egy állitólagos körlevelet olvasott fel, amelyben a pápát idézte, aki arra kéri a parasztokat, hogy tekintsenek feléje „mert ő most azért imádkozik, hogy mindenki adóját és tartozását engedjék el." Utána arról beszélt, hogy az ország vezetői félrevezették a dolgozókat. A katolikus klérus, mint politikai reakció legélesebben a református kulákkal való összefogásában lepleződik le. Pl. Polgárdin a karácsonyi ünnepek alatt valláskülönbségre való tekintet nélkül tömegesen látogatták a kulákok a papok házait. A kulákfiatalok, akik meglehetősen el vannak szigetelve a fiatalság jelentős részétől, a legtöbb helyütt a pap köré csoportosulnak.

A klérus „külpolitikája"

A klérus a Párt békepolitikája elleni harcot nem nyiltan folytatja. Ujabban a „békevonaluk" az, hogy „a béke megőrzéséért munkálkodik, és imádkozik a pápa őszentsége is, tehát minden katolikus imádkozzon a pápáért, hogy annak akarata valóra váljon."
A Szent Évet bevonják a „békeakcióikba". Shvoy püspök a 24-ei karácsonyi misén arra kérte a hivőket, hogy „a Szent Évben méltó katolikusok legyenek és imádkozzanak a pápáért, hogy annak akarata érvényesüljön." Igy igyekeznek ellensulyozni békeagitációnkat. Karácsonykor felolvasták a pápai bullát, amely a Szent év politikai vezérfonala. Egyik főmotivuma a bullának, hogy a „társadalmi osztályharcot" és a „romlott nemzedéket" mint a béke ellenségét állitja be.

Az also papság

Rendkivül erősen megnyilvánul az alsópapság anyagiassága. Sokat panaszkodnak a városra, mely nem teljesiti „kegyuri kötelmeit" (nem ad pénzt.)
Állandó rémhirek között élnek, hogy megjön-e, vagy elmarad az állami támogatás, „a kongrus". Sokat panaszkodnak anyagi nehézségeikre. Sok bajuk van az egyházi földekkel. (Különösen [a] tagositás óta.) Az adózás, beszolgáltatási kötelezettségeik miatt is számos hivatali kellemetlenségük van. Több pap már javasolta, hogy mondjanak le a földről, „hiszen azokkal több a baj, mint a haszon".
Nem egy pap, pl. a volt csóri plébános azt hangoztatta, hogy minden nehézségnek, kellemetlenségnek fő oka Shvoy püspök magatartása. Általában Shvoytól félnek, de haragszanak rá még a kanonokok is. (pl. Hajos [Hajós József] kanonok.)
Az alsó papság és Shvoy közötti viszonyra jellemző, hogy a főpap több izben is kifogásolta, hogy papjai igyekeznek elszabotálni körlevelei felolvasását, vagy ugy olvassák fel, hogy a szöveget megváltoztatják, vagy alig hallhatóan olvassák fel.
Több helyütt, pl. Vajtán, Csóron, Gyurón igyekeztünk politikailag is kihasználni ezt az adottságot. Shvoy élesen üldöz minden demokráciával szimpatizáló papot. Pl. a csóri papot elhelyeztette, a vajtait nyugdijaztatta. A községi plébánosokhoz (!) számosan hajlamosak pártszervezetinknek kisebb kéréseit, pl. a mise időpontjainak megváltoztatása, teljesiteni, de magatartásukat erősen befolyásolja, hogy Shvoy a falvakat járó apácákkal és kispapokkal állandóan ellenőrizteti őket.

A klérus akciói

A klérus az elmult hónapokban három nagyjelentőségü akciót bonyolitott le: szeptember 16-17-én a bodajki bucsut, október 16-án a vallásoktatásra járó gyermekek megáldását Fehérváron. Mindkét akcióra, különösen a másodikra, pártszervezeteinek mozgósitásával döntő ellenhatást tudtunk gyakorolni, és a tömegeket el tudtuk vonni. (mindkettőről az Agitációs Osztályra külön jelentést küldöttünk.)
A klérus harmadik akciója a karácsonyi éjféli misékre való tömegmozgósitása, mely különösen a városban jelentős sikert hozott számára, kb 5000 ember hallgatta végig Fehérváron.
A falusi osztályharc egyik legalapvetőbb eredménye a kulák fokozodó elszigetelése falun. Egyre inkább egymás között élnek és legfőbb kapcsolatuk a pap. Ez a kulák elleni harc élesedésével párhuzamosan gyengitőleg hat a klérus tömegvonzására is, ami rendezvényeik (néhány kivétellel) viszonylagos sikertelenségéből is tapasztalható. A klerikális reakció rémhirei is sokat vesztettek hitelükből a dolgozó parasztok előtt. A szövetkezeti mozgalom jelentős megerősödése megyénkben összefügg a klerikális reakció tömegbefolyásának szükitése érdekében folyó harc eredményeivel.
A klérus kezd óvakodni a tulzottan provokativ politikátol. Pl. a pápai határozattal kapcsolatban több fehérvári pap ugy vélekedett, hogy „nem érdemes a határozat tulzott proklamálásával a helyzetet még jobban kiélezni."
Szövetkezeti mozgalmunk, pártszervezet[e]ink vonalán még nem egy esetben tapasztalható klerikális ellenséges elemek jelenléte és befolyása. (Pl. a polgárdi szövetkezet raktárosa, több pártszervezetünk titkárának gyereke hitoktatásra jár stb.) Ezekkel a jelenségekkel szemben mégis az tapasztalható, hogy pártszervezeteink lassan kitanulnak és megedződnek a klerikális reakció elleni harcban. Pl. Dunapentelén az MNDSz vonalán azonnal visszaütöttek az apácák „angyalcsináló" agitációja ellen. A klerikális [...] utánnajárják" népnevelőink. A felvilágositó munka következtében nő dolgozó parasztságunk politikai ellenállóképessége a klerikális reakcióval szemben. A tél folyamán megindult Szabad Föld Téli Esték előadásai a klerikális befolyás kiküszöbölését célzó nevelő munkának jelentős részét képezik. Az uttörő-mozgalom nevelőmunkája is jelentős eredményeket mutathat fel ezen a téren. Pl. 1949 karácsonyán már minden gyerek tudta, hogy a karácsonyfát és az ajándékokat a szülők veszik, és igy eloszlatták náluk a klerikális nevelés szempontjából fontos hiedelmet. A természettudományokkal való fokozott foglalkozás (pártiskolák, iskolák, Szabadföld Téli Este, tömegszervezetek) is nagy lépést jelentett ezen a téren.
Pártszervezeteink klerikális reakció elleni harcára jellemző, hogy legtöbb esetben deffenzivában vannak. A klerikális reakció ellen elért eddigi eredményeink tulnyomórészt a Párt helyes központi politikája és nem helyi párszervezeteink harcának tudható be.
További feladataink: a Párt, a természettudományos oktatás és a falusi kulturmunka mennyiségi és minőségi fejlesztésében vannak.

                                                                       Elvtársi üdvözlettel:

                                                                       Kardos István
                                                                       megyei agit[ációs] [és] prop[aganda] titkár

FML (Fejér Megyei Levéltár) XXXV. 9. fond 61. ő. e. Magyar Szocialista Munkáspártpárt Fejér Megyei Bizottság Archívuma -  A Magyar Dolgozók Pártja Fejér Megyei Bizottságának iratai - Az MDP Fejér Megyei Bizottságának jelentései a klerikális reakció tevékenységéről.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 07.

1911

Hamburgban megnyílik a Régi Elba-alagút.Tovább

1918

A bukaresti békeszerződés: Románia különbékét köt a központi hatalmakkal (Németországgal és az Osztrák–Magyar Monarchiával). Románia...Tovább

1946

A négy nagyhatalom párizsi külügyminiszteri értekezlete kimondja Magyarország 1938–as határainak visszaállítását.Tovább

1950

Megnyitják a Ferihegyi Nemzetközi Repülőteret.Tovább

1952

Geoffrey W.A. Dummer elsőként publikálja a modern számítógépek alapját jelentő integrált áramkörök koncepcióját.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők