"Motoros papok tömege lepte el a megyét"

Fejezetek a klerikális reakció elleni harc Fejér megyei történetéből

Az MDP Fejér Megyei Pártbizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának itt közölt dokumentumai az ellenségnek tekintett katolikus egyház tevékenységéről számolnak be. A feljegyzések annak a „küzdelemnek” egy szeletét mutatják be, amellyel a kommunista hatalom a katolikus egyház konkurenciát jelentő társadalmi befolyását kívánta megtörni.

 A klérus provokációja

                                                                                                         


22/6/91/2 50.                       
Ka/Schné.                                        
MDP Központi Vezetősége
Agitációs és Propaganda Osztály      
Simó elvtársnak. 
50. november 25.
A klérus provokációja.
BJ./LL./c/6/b/693/1.


Budapest

Kedves Elvtársak!

Az állam és az egyház részéről történt megállapodás óta megyénkben a klérus magatartásában lényeges változás nem történt. Azóta egy sor ellenséges cselekményt követtek el, különösen a választások előtt, a Békekölcsön kampány alatt. (Több jelentésben ezeket már közöltük.)
A klérus provokációinak sorozatát Shvoy Lajos megyés püspök ellenséges beállitottsága segitette elő. A megegyezést követő napon Shvoy a papok értekezletén, mint egy száz pap jelenlétében ugy beszélt az állam és az egyház megállapodásának aláirásáról, mint kényszeritő cselekedetről. Szerinte a „megállapodást a kormány fogalmazta és semminemü változást nem tükröző egyezmény. A kormány igéretei igen szükkeblüek, és azok betartása ismerve a régi dolgokat, egyáltalán nincs biztositva, mégis rövid időre életlehetőséget ad." A püspöki kar „kényszerhelyzetét" még alátámasztotta azzal is, hogy a vatikáni körök is belenyugszanak a megegyezésbe.
A 40 órás szentségimádás[t] is a püspökség rendelte el, és ezt jövőre folyamatossá akarják tenni. - Kisteleki [István] kanonok szerint - azért, hogy a hivekkel állandó szoros kapcsolatot tudjanak fenntartani.
A Tanács választások előtt a püspöki kar körlevelet adott ki, melyben felszólitja a papságot, s a hiveket, hogy egységesen vegyenek részt a szavazásban. Ezt a püspökség azzal továbbitotta, hogy a nagymise alatt olvassák fel, a nagymisét pedig a választási nagygyülés idejére osszák be. Igy kettős célt érnek el, ahol a vallásos nép van, ott a gyülést sikerül lokalizálni, ahol pedig a nép nem nagyon vallásos, ott a körlevél felolvasását nem sokan hallják.
Shvoy püspök határtalan gyülölete a nép[i] demokrácia iránt, ellenséges intézkedései felbátoritják a megyénkben nem jelentéktelen számu fasiszta és reakció[s] beállitottságu also papokat. Ennek volt a következménye az, hogy a fennt emlitett körlevelet 12 község plébánosa nem volt hajlandó felolvasni.
A kormány és a püspöki kar között létrejött megállapodás semmisnek nyilvánitását fejezték ki Shvoy püspök és társai (dr. Németh László püspöki iroda igazgató és dr. Szabadka[i] József Egyházkerületi Catholika titkár) azzal is, hogy nem vettek részt a szavazásban.
A Megyei Bizottság ugy ellensulyozta a klérus megmozdulásait, hogy ahol bucsut rendeztek, oda a legjobb kulturgárdákat küdtük ki, hogy a dolgozókat elvonja a klérus rendezvényeiről.
A templomok közelében mise után jól megszervezett röpgyüléseket szerveztünk, politikailag fejlett előadókkal. Amikor mise után jöttek ki a templomból, az előadót körülállták a fiatalok és pár felnőtt, és a hivek látván a csoportosulást odamentek és meghallgatták, hogy mit beszélnek.
A választás után bucsurendezést, szentségimádás tartást, vagyis olyan megmozdulást, amivel nagyobb tömegeket tudnak mozgatni csak 1-2 esetben észleltünk, pl. október 29-én, Székesfehérváron a bazilikában olyan formában rendezték a szentségimádást, hogy a város különböző plébániáinak hivei óránként váltották egymást.
Egy héttel ezelőtt értesültünk arról, hogy a város területén 4 helyen, a megyében pedig 2 helyen (Ercsi, Nagylók) illegális hitoktatást folytatnak. Az üggyel kapcsolatosan a Megyei Tanács azonnal érintkezésbe lépett a püspökkel és kérte az illegális hitoktatás megszüntetését. Egy hitoktatót azonnal leváltottunk.
A Békekongresszussal kapcsolatosan a klérus passziv magatartást tanusit, ahol lehet gátolja a mozgalmat. Mi azon voltunk, hogy minél több papot aktivizáljunk a béke érdekében, ezért 5 papot választottunk meg a Békekongresszusra. A budapesti utazás előtt a tárnoki plébános (Udvardi [Udvardi Ignác tordasi plébános volt, Tárnokon Hladik Nándor szolgált]) bement a püspökhöz engedélyt kérni, hogy részt vehessen a kongresszuson, de onnét nem tért vissza.
A kongresszuson részt vett 4 papot beosztottuk a megye különböző részein a békegyülések megtartására. Jó hatást váltott ki a tömegekből a papok szerepeltetése.
A klérus aknamunkáját legjobban a békemozgalommal tudjuk ellensulyozni, kb. 15-20 pap van már, akik aktivan bekapcsolódtak, a békegyülésen megjelennek, felszólalnak, s a templomban is beszélnek a békéről.
Székesfehérváron a barátok templomában november 4-én a miséző pap kifejtette, hogy a békéért igen nagy tömegek indultak harcba, és aki életet akar, annak a béke mellé kell állni.

                                                                                  Elvtársi üdvözlettel:

(Csuhaj Ferenc)                                                         (Kardos István)
megyei titkár                                        M[egyei] agit[ációs] [és] prop[aganda] titkár

FML (Fejér Megyei Levéltár) XXXV. 9. fond 61. ő. e. Magyar Szocialista Munkáspártpárt Fejér Megyei Bizottság Archívuma - A Magyar Dolgozók Pártja Fejér Megyei Bizottságának iratai - Az MDP Fejér Megyei Bizottságának jelentései a klerikális reakció tevékenységéről.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 07.

1911

Hamburgban megnyílik a Régi Elba-alagút.Tovább

1918

A bukaresti békeszerződés: Románia különbékét köt a központi hatalmakkal (Németországgal és az Osztrák–Magyar Monarchiával). Románia...Tovább

1946

A négy nagyhatalom párizsi külügyminiszteri értekezlete kimondja Magyarország 1938–as határainak visszaállítását.Tovább

1950

Megnyitják a Ferihegyi Nemzetközi Repülőteret.Tovább

1952

Geoffrey W.A. Dummer elsőként publikálja a modern számítógépek alapját jelentő integrált áramkörök koncepcióját.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők