Siess! Adj! Segíts! mozgalom a hadifoglyok, kórházak és tüdőbetegek megsegítésére

Egy "fedett" kommunista segélyszervezet az 1940-es évek második felében

A második világháború után Az ország közegészségügyi intézményeit rendkívül nagy mértékű károsodás érte. A főként kommunista hátterű Nemzeti Segély és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége aktív, kezdeményező szerepet vállalt a segélyfeladatok megoldásában, s több alkalommal országos gyűjtési akciót hirdetett Az MNDSZ 1945. augusztus 25-én megtartott értekezletén elfogadták Tildy Zoltánné, javaslatát, hogy az MNDSZ az egyes hivatalos szervek támogatásával hozzon létre egy olyan szervezetet, amelynek feladata a hadifoglyok hazahozatala és megsegítése.

J e l e n t é s a S. A. S. - ról

A háborús események következtében az ország közegészségügyi intézményeit rendkívül súlyos károsodás érte. Az épületben, felszerelésben elszenvedett kár becslés szerint 600 millió forintot tett ki. Különösen súlyos a helyzet a tuberkulotikus betegek gyógyítására szolgáló intézmények terén. Itt az ágyak 2/3-a semmisült meg. Az ápolásra s a további fertőzés megakadályozása céljából elkülönítésre szoruló betegek 80 %-át nem tudjuk elhelyezni. S a betegek zöme épp az ipari és mezőgazdasági munkások közül rekrutálódik. Rendkívül súlyos feladat a visszatérő hadifoglyok szociális és egészségügyi ellátása. A hadifogoly-kérdés politikai jelentősége közismert.

Ilyen körülmények között hívta életre Molnár Erik miniszter elvtárs 1946 őszén a "Siess, Adj, Segíts" mozgalmat, a magyar nép összefogása a hadifoglyok, kórházak és tüdőbetegek megsegítésére. A mozgalom elindítását az tette szükségessé, hogy a forint védelme érdekében az állam szociálpolitikai kiadásait messzemenően korlátozta. Így a szociálpolitikai minimumot sem tudtuk biztosítani. Kommunista tárca nem vállalhatta tétlenül a helyzetet; ha az állam a minimumot biztosítani nem tudja, a társadalomhoz kell fordulni.

Az irányt az egész társadalom bekapcsolására vettük. A gyűjtés sikere érdekében a gyűjtésnél nem hangsúlyoztuk ki a politikai vonalat. Az akció politikai jelentőségét abban láttuk, hogy ha a kommunista népjóléti miniszter segíti a hadifoglyokat, ha kórházakat szerel fel és nyit meg, akkor jó kommunista munkát végzünk. Elsősorban ezen a vonalon láttuk a párt erősítését. Ezért kértük fel fővédnökül Tildy Zoltánnét, védnöknek pedig Molnár Erik elvtársat. Felhívásainkon, röplapjainkon, stb. a két név együtt szerepel.

Tildyné bekapcsolása hasznosnak bizonyult. Az ő bekapcsolása révén értük el, hogy az újjáépítési minisztérium 800.000,- forintot biztosított a szolnoki állami tüdőbeteggyógyintézet létesítésére. (Mistéthék különben elsősorban az Irgalmas-kórházakat stb. támogatták. Az állami pénzt tehát ebből az irányból vontuk el.) Rátz miniszter 2.300.000.- forint értékű röntgen készülék átengedését javasolta a Gazdasági Főtanácsnak. A pénzügyminiszter az amerikai cigarettákból 1,000.000.- forintot biztosított a SAS-nak. Eddig 110.000.- forint folyt be. (A H.M. átadott egy laktanyát, stb.).

A társadalmi munkát a Nemzeti Segély kívánságára, a N. S. tagtoborzása érdekében korlátozni kellett. Ezért nem dolgozik a SAS a gyárakban, üzemekben, stb. s ezért állt el a baloldali tömegek szervezésétől.

A SAS központi társadalmi szerve az "Egyeztető Bizottság". Ez foglal állást elvi kérdésekben. A pénz elosztásáról dönt, ellenőrzi és jóváhagyja a SAS adminisztrációjával kapcsolatban felmerült kiadásokat. A bizottság tagjai a Nemzeti Segély részéről (dr. Szirtes Miklósné), M.N.D.Sz. (Andics Gabriella), Actio Catholica (Párdány Emil), Ref. Szoc. Központ (dr. Domján János lelkész) előadó, dr. Dessauer Pál főtitkár. A Bizottság a Népjóléti Minisztérium illetékes osztályainak javaslatára, tehát a mi kívánságaink szerint oszt. A Bizottság a minisztérium javaslatait eddig minden esetben elfogadta. Valótlan tehát az, hogy a pénz zömét papok kapják. Ezzel szemben tény az, hogy a pénzt elsősorban az állami kórházak kapják.

A pénz eddigi felhasználásáról különben a következő táblázatban számolok be.

Eredmény-kimutatás
A "Siess, Adj, Segíts" akció gyűjtésének eredményéről 1947. május 6-ig

Pénzbeli gyűjtés:

1/ 15.128 sz. közp. csekkszámlára befolyt

1.272.113,40

/ A vidéki készpénzgyűjtés 60 %, mely vármegyei viszonylatban használtatik fel:

 

 

460.626.-

 

készpénzgyűjtés eredménye:

1.732.739,40

Adományok:

Az Újjáépítési Minisztérium hozzájárulása a szolnoki tüdőbeteggyógyintézet létesítéséhez:

 

 

800.000.-

Az amerikai árukölcsönből a mozgalom részére átengedett 53 röntgenkészülék és tartozéka:

 

 

2.312.011,81

Természetben gyűjtött anyagok értéke

100.423,93

 

adományok összértéke:

3.212.435,74

 

a pénzbeli gyűjtés:

1.732.739,40

A pénzbeli gyűjtés és adományok együttes eredménye:

4.945.175,14

Áthozat pénzbeli gyűjtés:

 

1.272.113,40

 

Kiadás:

 

 

Propagandára:

72.718,03

 

Admin. kiadások:

26.853,50

99.571,53

Dorogi bányaszerencsétlenség hozzátart. r.

10.000.-

10.000.-

 

Kórházak és intézm. támogatására:

Áll. Tüdőbeteggyógyintézet Gyula

60.000.-

 

 

Rákosi Mátyás Tüdőszanat. Baktalórántháza:

10.000.-

 

 

Fehérkereszt Gyerm. Kórház Budapest

40.000.-

 

 

Áll. Hg. Gyógyint. Debrec.

45.000.-

 

 

Áll. Alk. Gyógyint. Bp.

15.000.-

 

 

Áll. Gyermektüdőbeteg szanatórium Tokaj

45.000.-

 

 

Áll. Gyermektüdőbetegotthon Újpest

25.000.-

 

 

Erzsébet kir.né Szanat. Budakeszi

30.000.-

 

 

Magy. Pázmány Péter Tud. Egy. II. sz.

Belklin. Bp.

27.600.-

 

 

Alapítványi kórház Pásztó

10.000.-

 

 

Közkórház Békéscsaba

20.000.-

 

 

Gyógyíthatatlan betegek irgalomháza Bp.

10.000.-

 

 

Áll. Szülő és Nőgyógy. Kórh. Gödöllő

6.000.-

 

 

Árpád kórház Újpest

5.000.-

 

 

Közkórház Szikszó

10.000.-

 

 

MNDSZ Budapest

50.000.-

 

 

Tüdőbetegkórház Lengyeltóti

100.000.-

 

 

Szülőotthon Újpest

5.000.-

 

 

Bábaképző Intézet Bp.

20.000.-

 

 

Áll. Kórház Kisbér

20.000.-

553.000.-

              

Átvitel:

 

663.171,53

1.272.113,40

Áthozat pénzbeli gyűjtés:

 

1.272.113,40

Áthozat:

 

663.171,53

 

Tüdőbeteggyógyint. Mátraháza

10.000.-

 

 

Magdolnavárosi Elme- és Ideggyógyin. Bp.

45.600.-

 

 

Röntgen átalakításokra:

Siemens Rt.

20.000.-

 

 

Metalix Rt.

20.000.-

 

 

Hatecher Károly

10.000.-

 

 

Vászonberendezés kórházak részére

43.826.26

 

 

Hadifoglyok részére a 166.038. sz.
let. számlára

230.000.-

 

 

Vászon beszerzésre 1/3 rész

21.913.13

                

                

 

 

 

1.064.510,92

 

 

Maradvány a 15.128. sz. csekkszámlán

205.928,41

 

maradvány a kézipénztárban

1.674,07

 

maradvány összesen:

207.602,48

 

Budapest, 1947. évi május hó 6.-án.

 

 

P-H.

Rónai Ernő s. k.
szv. tanácsos

Összefoglalva:

A SAS eddig számos kórháznak jelentős, néhány esetben döntő segítséget nyújtott. Így többek között felszerelte és fenntartja a tokaji 70 ágyas állami gyermektuberkulózis intézetet; ugyancsak felszerelte és röntgennel látja el az újpesti állami gyermektüdőbetegotthont. Havi 10.000 forint támogatást nyújt egyenkint a három nagy állami tüdőszanatóriumnak, a tokaji gyógyiskolának és az idei költségvetésben nem szereplő kisbéri állami kórháznak. Havi 6.000 ft-tal támogatja a makói tüdőotthont s havi 2.000 ft-tal az orosházi tüdőfektetőt. Lényeges segítséget nyújtott a baktalórántházai "Rákosi Mátyás" tüdőszanatóriumnak (10.000 ft. fenntartásra, 5100 ft. harminc db. ágy megvásárlására, 1 db röntgenlámpa adományozására 6.000 ft. értékben). Tömpe alispán kérésére 100.000 ft. adományozásával lehetővé tette, hogy májusban megnyíljon a 100 ágyas lengyeltóti tüdőbetegotthon. 800.000 ft-os hozzájárulást biztosított a szolnoki tüdőbeteggyógyintézet létesítéséhez és ezzel lehetővé válik, hogy a 375 ágyas, legnagyobb alföldi tüdőbeteggyógyintézet, mely a hároméves terv folyamán volt előirányozva, már ez év őszén megkezdhesse működését. 35.000 ft. adományozásával lehetővé tette a debreceni állami hadigondozó gyógyintézet felszerelését és a háborús rokkantak kivizsgálásához szükséges elektromos gépek beszerzését. 30.000 ft. kiutalásával lehetővé tette, hogy a minisztérium a budakeszi Erzsébet-királyné szanatóriummal szerződést köthessen szegénybetegek ellátására. 50.000 ft-os kiutalást a MNDSZ vándorautói részére kifogás nélkül fogadta el. A dorogi bányaszerencsétlenség áldozatai részére 10.000 ft. kiutalása a bizottság javaslatára történt. - A bizottság 60.000 ft-ot szavazott meg, hogy Újpesten az első szovjet jellegű egészségügyi intézményt, egy tanoncok részére létesítendő éjjeli szanatóriumot létesítsen.

A SAS eddigi működése ellen számos kifogás merült fel. A kifogások 1.) egy része félreértésen, rossz információkon alapultak, 2.) a kifogások másik részének az elkövetett hibák az okai.

Ad 1.) Félreértésen, rossz információkon alapultak lényegükben azok a vádak, amelyek szabálytalan pénzkezelésre vonatkoztak. Ugyanúgy, mint ahogy nem állja meg a helyét az a vád sem, hogy a pénzt jobboldali körök, papok részére juttatjuk. Ennek épp ellenkezője igaz, amint a pénzfelhasználási kimutatásból látható.

Kezdetben bizonyos súrlódások voltak a Nemzeti Segéllyel kapcsolatban. A Nemzeti Segély összes kívánságainak tudomásunk szerint eleget tettünk: a gyári munkásság, baloldali tömegek közötti munkától visszavonultunk. A Nemzeti Segély kívánságára kellett a tömegmunkát minimálisra csökkenteni. De épp a tömegmunka csökkentése tette szükségessé, hogy gyűjtésünkben az állam támogatását kérjük.

Amint említettem, a gyűjtésnél épp azért, hogy minél több pénzt tudjunk a minimális szociálpolitikai és közegészségügyi szükségletek kielégítésére szerezni, a politikai vonalat tudatosan nem hangsúlyoztuk ki. De kétségtelenül komoly mulasztást követtünk el azon a téren, hogy amikor a pénzt kiosztottuk, a kiosztást politikailag nem aknáztuk ki, nem használtuk fel a párt, a népjóléti minisztérium, Molnár Erik elvtárs népszerűsítésére. Ezt a hibánkat felismerve, a jövőben ennek kiküszöbölésére gondot fogunk fordítani.

Ad 2.) A SAS akció elindításánál az akció egész munkáját egy fiatal, becsületes, de politikailag tájékozatlan elvtársunk, Dessauer Pál dr. mint főtitkár vezette. Sem politikai, sem másirányú ellenőrzésével külön megbízva senki nem volt. Így történt az, hogy indulásnál politikai hibák csúsztak be. A Művészhetek rendezésénél pl. a Kisgazdapárt jelentős szerepet kapott. Ekkor bízta meg Molnár elvtárs Simonovits elvtársat a SAS feletti revíziójával. A Művészhetek folytatását leállítottuk.

A pénzgyűjtésnél a kisgazda minisztériumokhoz, a gyárosokhoz a leveleket Tildynével írattuk alá.

Tervünk az, hogy áprilistól-júniusig a gyűjtést hadifogoly vonalra, júliustól-szeptemberig a tbc elleni küzdelemre, októbertől-decemberig pedig a kórházak megsegítésére fogjuk irányítani. Előkészítés alatt áll a külföldi gyűjtés megszervezése is.

A további pénzgyűjtés lefolytatására a következő terveink vannak:

•1. A Nemzeti Segéllyel való megállapodás alapján Budapesten háromhavonta 10 napos gyűjtőíves gyűjtést tartunk a házakban.
•2. Júniusban Budapesten és a thj. városokban perselyes gyűjtést tervezünk.
•3. Július elejére a hadifogoly kampány keretén belül "Egy marék búza a hadifoglyokért" jelszóval gabonagyűjtési akciót kezdünk.
•4. Száz, ötszáz és ezerforintos adományjegyeket bocsájtottunk ki, amelyekkel a SAS háziasszonyai iparvállalatokat, cégeket látogatják. Tíz forintos "Láthatatlan uzsonna" jegyeket bocsátunk ki, amelyeket háziasszonyaink társadalmi vonatkozásban felhasználnak. Tízezer db SAS bronzérme kerül kibocsátásra 20 forintos árban.
•5. A posta korlátlan számban bocsájt ki 60 filléres hadifogoly-bélyeget, amely 50 filléres felárral kerül forgalomba.
•6. A SAS filléres és forintos jótékonysági bélyegsorozatot bocsájt ki, önkéntes felhasználásra.
•7. Tehetős bankárok körében kórházalapítványi szervezés folyik, amelynek célja egy évre elosztva, havi részletekben két-hárommillió forint összegyűjtése.
•8. Akciót indítottunk a külföldről érkező áruk és szeretetcsomagok burkolatanyagának megszerzésére.
•9. Művészeti vonatkozásban szó van prominens művészek vidéki turnéjáról, Budapesten rendezendő néhány előadásról.

Véleményünk szerint a szociálpolitikai s közegészségügyi szükségletek biztosítására a társadalom támogatására továbbra is szükség van s épp ezért fontos lenne, a SAS-nak további fenntartása, természetesen az észlelt hibáknak kijavítása, kiküszöbölése mellett.

A SAS-sal kapcsolatban is fel kell, hogy merüljön az a kérdés is, hogy a különböző szociális munkát végző társadalmi egyesületek koordinálása milyen módon történjék? Alkalmas lehet-e erre valamelyik társadalmi egyesület mint csúcsszerv és akkor a népjóléti irányítása alatt működő és megfelelően átszervezett SAS is számításba jöhet, vagy pedig helyesebb-e a különböző egyesületek kiküldötteiből egy irányító, összehangoló bizottságot létesíteni.

 

Simonovits István"

 

Ezen a napon történt május 07.

1911

Hamburgban megnyílik a Régi Elba-alagút.Tovább

1918

A bukaresti békeszerződés: Románia különbékét köt a központi hatalmakkal (Németországgal és az Osztrák–Magyar Monarchiával). Románia...Tovább

1946

A négy nagyhatalom párizsi külügyminiszteri értekezlete kimondja Magyarország 1938–as határainak visszaállítását.Tovább

1950

Megnyitják a Ferihegyi Nemzetközi Repülőteret.Tovább

1952

Geoffrey W.A. Dummer elsőként publikálja a modern számítógépek alapját jelentő integrált áramkörök koncepcióját.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők