Siess! Adj! Segíts! mozgalom a hadifoglyok, kórházak és tüdőbetegek megsegítésére

Egy "fedett" kommunista segélyszervezet az 1940-es évek második felében

A második világháború után Az ország közegészségügyi intézményeit rendkívül nagy mértékű károsodás érte. A főként kommunista hátterű Nemzeti Segély és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége aktív, kezdeményező szerepet vállalt a segélyfeladatok megoldásában, s több alkalommal országos gyűjtési akciót hirdetett Az MNDSZ 1945. augusztus 25-én megtartott értekezletén elfogadták Tildy Zoltánné, javaslatát, hogy az MNDSZ az egyes hivatalos szervek támogatásával hozzon létre egy olyan szervezetet, amelynek feladata a hadifoglyok hazahozatala és megsegítése.

Olvasói levél az Új Ember Szerkesztőségének

Budapest, 1947. március hó 16.

Főtisztelendő Szerkesztő Úr!

Az "Új Ember" március hó 15-iki számában megjelent "Hazatérnek a hadifoglyok - De azután...?" című cikküket olvasva, engedje meg, hogy én is hozzá szóljak. Nem tudom ugyan magamat szépen és helyesen kifejezni, mert csak 4 elemi iskolát végzett öreg gyári munkás vagyok, de azt hiszem, Főtisztelendő Úr így is megérti gondolatom magját.

Először is József Jolán kijelentésével foglalkozzunk. Szerinte 200 000 ember visszatérésére számíthatunk. Istenem! 200 000 ember. De hát a többivel mi lesz? Mert általános vélemény, ahogy a villanyoson megfigyelem, hogy legalább még háromszor ennyi magyar van kint, mint amennyit haza várnak hivatalosan. Vagy talán igaz lenne az a kósza hír, hogy a felszabadító nagyhatalom 8 évig kint tartja a hadifoglyok zömét és munkájuk ellenértékét az általunk fizetendő jóvátételbe beszámítja? Erre a kérdésre feleletet várnának a hadifogoly hozzátartozók. Arról is beszél az utazó közönség, hogy 1 000 forint váltságdíj ellenébe hazajöhetnek. Erre 2 dunaharaszti sváb gazda kijelentette rögtön, hogy ha az ő fiát hazahozzák, egy falubeli szegény ember váltságdíját is hajlandók kifizetni. Szomorú ugyan, hogy a fennen hangoztatott demokráciában ilyen középkori rabszolga kiváltásról beszél a nép, lehet, hogy nincs semmi alapja, épp ezért erre is szeretnénk választ kapni.

Arról is szól József Jolán, hogy megközelítőleg sem tudjuk, hány emberünk van kint. Erre vonatkozólag azt indítványoznám, hogy minden templomba, az egész országban, valláskülönbség nélkül, két vasárnap vagy szombaton hirdessék ki a szószékről, hogy aki bármilyen formában értesült arról, hogy a Szovjetunióba vitték a hozzátartozóját, jelentse az egyházközségi irodába a kihirdetés után 2 héten belül, hogy mit tud fogoly hozzátartozójáról. A "Krédó" emberek, különösen akik érdekeltek hadifogoly ügyben, szívesen vállalnának két hétig este 5-8 óra közt összeírási munkát, amit a kihirdetett idő után minden község az Akció Katoliká-nak vagy az erre vállalkozó szerzetes rendnek küldene be pontos lajstrom formájában és ott összegyűjtenék és megolvasnák. Így 6 hét alatt megtudnánk körülbelül mennyi magyar van kint. Az nem baj, hogy nem mindenki megy templomba, hogy hallja a hirdetést. Olyan ügyről van szó, amit mindenki nyilvánosan beszél és csak egy legyen templomba az utcából és hallja a felhívást, jövő héten az is elmegy, aki soha sem jár Istentiszteletre, de van fogoly hozzátartozója, hogy meghallja, miről van szó. Így a felmerülő költségekről is előre tájékozódhatnának illetékes körök.

Ami a költségek előteremtését illeti, arra is volna egy szerény indítványom. Ami a gyűjtést illeti, nem megfelelő. Erre egyrészt tanú a József Jolán által említett bár jelenet. Az ifjak, akik a bár-okhoz járnak, ügyesek és hősök voltak, hogy ki tudták kerülni a fogságba jutást, tehát az ügyetlenek és gyávák fogolysorsa nem érdekli őket, mert esetleg azok, még elnyírnának egy kicsit az ő "bár" költségükből. Az érdekelt nép sem szívesen adakozik így, mert a rossz nyelvek szerint a közelmúlt időkből szomorú tapasztalatai vannak a hadifogoly és Vöröskereszt gyűjtést illetőleg. Én azt ajánlanám, hogy a törvényhozás foglalkozzék sürgősen vele és mondja ki: Minden egyén, akinek havi jövedelme 200 forintot meghaladja, keresetének 2 vagy több százalékát a munkaadója levonja és hadifogoly hazahozatalra hetenként vagy havonként összegezve az erre a célra kinevezett szervezetnek elküldi, mondjuk 6 hónapon át. Kereskedők, gazdák és más szabadjövedelmű emberek az adójuk után adóztatandók. A "bár" lovagok, titok nélküli államtitkárok és más lokáltöltelék, más formába még külön is megadóztatható. Így az állami költségvetés sem billenne se jobbra, se balra és a költség is összejönne. Én 62 éves öreg munkás vagyok, semmi ingatlan vagyonom vagy tőkém nincs, de ha a két fiamat haza hozzák, az utolsó előtti nadrágom is eladom, hogy a haza hozatali költséget megfizessem.

Bocsásson meg Főtisztelendő Úr levelemért. Ha nem talál benne elfogadhatót, dobja papírkosárba, de semmiképpen sem haragudjon meg rám öreg tisztelőjére

Bordás Alajos-ra.

Jelzet: MOL XIX-C-1-k-I-24-1094-1947. 1. doboz. (A Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Országos Gyűjtési Csoport iratanyaga. Az 1. doboz tételének címe: Hadifogoly, hadigondozás. 1947. Eredeti, kézzel írt levél.)

Ezen a napon történt április 04.

1907

Súlyos vasúti baleset DorozsmánálTovább

1925

Spira György történész (†2007)Tovább

1929

Karl Benz német mérnök, a modern gépjárműtechnika egyik úttörője (*1844)Tovább

1946

Spiró György magyar író, költő, irodalomtörténész, műfordítóTovább

1949

Az észak-atlanti szerződés (NATO) aláírása Washingtonban.Tovább

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő