Siess! Adj! Segíts! mozgalom a hadifoglyok, kórházak és tüdőbetegek megsegítésére

Egy "fedett" kommunista segélyszervezet az 1940-es évek második felében

A második világháború után Az ország közegészségügyi intézményeit rendkívül nagy mértékű károsodás érte. A főként kommunista hátterű Nemzeti Segély és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége aktív, kezdeményező szerepet vállalt a segélyfeladatok megoldásában, s több alkalommal országos gyűjtési akciót hirdetett Az MNDSZ 1945. augusztus 25-én megtartott értekezletén elfogadták Tildy Zoltánné, javaslatát, hogy az MNDSZ az egyes hivatalos szervek támogatásával hozzon létre egy olyan szervezetet, amelynek feladata a hadifoglyok hazahozatala és megsegítése.

Olvasói levél az Új Ember Szerkesztőségének

Budapest, 1947. március hó 16.

Főtisztelendő Szerkesztő Úr!

Az "Új Ember" március hó 15-iki számában megjelent "Hazatérnek a hadifoglyok - De azután...?" című cikküket olvasva, engedje meg, hogy én is hozzá szóljak. Nem tudom ugyan magamat szépen és helyesen kifejezni, mert csak 4 elemi iskolát végzett öreg gyári munkás vagyok, de azt hiszem, Főtisztelendő Úr így is megérti gondolatom magját.

Először is József Jolán kijelentésével foglalkozzunk. Szerinte 200 000 ember visszatérésére számíthatunk. Istenem! 200 000 ember. De hát a többivel mi lesz? Mert általános vélemény, ahogy a villanyoson megfigyelem, hogy legalább még háromszor ennyi magyar van kint, mint amennyit haza várnak hivatalosan. Vagy talán igaz lenne az a kósza hír, hogy a felszabadító nagyhatalom 8 évig kint tartja a hadifoglyok zömét és munkájuk ellenértékét az általunk fizetendő jóvátételbe beszámítja? Erre a kérdésre feleletet várnának a hadifogoly hozzátartozók. Arról is beszél az utazó közönség, hogy 1 000 forint váltságdíj ellenébe hazajöhetnek. Erre 2 dunaharaszti sváb gazda kijelentette rögtön, hogy ha az ő fiát hazahozzák, egy falubeli szegény ember váltságdíját is hajlandók kifizetni. Szomorú ugyan, hogy a fennen hangoztatott demokráciában ilyen középkori rabszolga kiváltásról beszél a nép, lehet, hogy nincs semmi alapja, épp ezért erre is szeretnénk választ kapni.

Arról is szól József Jolán, hogy megközelítőleg sem tudjuk, hány emberünk van kint. Erre vonatkozólag azt indítványoznám, hogy minden templomba, az egész országban, valláskülönbség nélkül, két vasárnap vagy szombaton hirdessék ki a szószékről, hogy aki bármilyen formában értesült arról, hogy a Szovjetunióba vitték a hozzátartozóját, jelentse az egyházközségi irodába a kihirdetés után 2 héten belül, hogy mit tud fogoly hozzátartozójáról. A "Krédó" emberek, különösen akik érdekeltek hadifogoly ügyben, szívesen vállalnának két hétig este 5-8 óra közt összeírási munkát, amit a kihirdetett idő után minden község az Akció Katoliká-nak vagy az erre vállalkozó szerzetes rendnek küldene be pontos lajstrom formájában és ott összegyűjtenék és megolvasnák. Így 6 hét alatt megtudnánk körülbelül mennyi magyar van kint. Az nem baj, hogy nem mindenki megy templomba, hogy hallja a hirdetést. Olyan ügyről van szó, amit mindenki nyilvánosan beszél és csak egy legyen templomba az utcából és hallja a felhívást, jövő héten az is elmegy, aki soha sem jár Istentiszteletre, de van fogoly hozzátartozója, hogy meghallja, miről van szó. Így a felmerülő költségekről is előre tájékozódhatnának illetékes körök.

Ami a költségek előteremtését illeti, arra is volna egy szerény indítványom. Ami a gyűjtést illeti, nem megfelelő. Erre egyrészt tanú a József Jolán által említett bár jelenet. Az ifjak, akik a bár-okhoz járnak, ügyesek és hősök voltak, hogy ki tudták kerülni a fogságba jutást, tehát az ügyetlenek és gyávák fogolysorsa nem érdekli őket, mert esetleg azok, még elnyírnának egy kicsit az ő "bár" költségükből. Az érdekelt nép sem szívesen adakozik így, mert a rossz nyelvek szerint a közelmúlt időkből szomorú tapasztalatai vannak a hadifogoly és Vöröskereszt gyűjtést illetőleg. Én azt ajánlanám, hogy a törvényhozás foglalkozzék sürgősen vele és mondja ki: Minden egyén, akinek havi jövedelme 200 forintot meghaladja, keresetének 2 vagy több százalékát a munkaadója levonja és hadifogoly hazahozatalra hetenként vagy havonként összegezve az erre a célra kinevezett szervezetnek elküldi, mondjuk 6 hónapon át. Kereskedők, gazdák és más szabadjövedelmű emberek az adójuk után adóztatandók. A "bár" lovagok, titok nélküli államtitkárok és más lokáltöltelék, más formába még külön is megadóztatható. Így az állami költségvetés sem billenne se jobbra, se balra és a költség is összejönne. Én 62 éves öreg munkás vagyok, semmi ingatlan vagyonom vagy tőkém nincs, de ha a két fiamat haza hozzák, az utolsó előtti nadrágom is eladom, hogy a haza hozatali költséget megfizessem.

Bocsásson meg Főtisztelendő Úr levelemért. Ha nem talál benne elfogadhatót, dobja papírkosárba, de semmiképpen sem haragudjon meg rám öreg tisztelőjére

Bordás Alajos-ra.

Jelzet: MOL XIX-C-1-k-I-24-1094-1947. 1. doboz. (A Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Országos Gyűjtési Csoport iratanyaga. Az 1. doboz tételének címe: Hadifogoly, hadigondozás. 1947. Eredeti, kézzel írt levél.)

Ezen a napon történt május 08.

1902

Martinique szigetén kitört a Mont Pelée vulkán. A vulkánkitörést kísérő jelenségek (láva, hamu, gázok) a pár kilométerrel távolabb fekvő...Tovább

1903

Paul Gauguin francia festő, van Gogh és Cézanne mellett a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője (*1848)Tovább

1912

A magyarországi eredetű Adolf Zukor Famous Players Film Company néven megalapítja a Paramount Pictures produkciós cég elődjét.Tovább

1918

Hollósy Simon magyar festőművész (*1857)Tovább

1930

A Hlinka vezette Szlovák Néppárt másodszor nyújtja be a szlovák autonómia tervezetét.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők