Terrorfenyegetés Magyarországon a '80-as években

A magyar-arab konfliktusok kezelése szocialista módra

„de az arabok sem mind egyformák, van közöttük becsületes férfi, van közöttük kereskedő, aki, vigyáz a jó hírére. És a magyarok ugyanígy - van közöttük becsületes, és van közöttük gazember, a magyarok sem mind egyformák."

 

Források

 

 

1.

Tóth Ferenc vezérőrnagy előadása a terrorizmusról a XIII. Nemzetközi Kriminalisztikai Szimpóziumon

[Részletek]

1981. március

 

[...]

Ismert, hogy a nemzetközi terrorizmus különféle változatai elsősorban a belpolitikai és gazdasági nehézségekkel küzdő egyes fejlett tőkés országok - NSZK, Olaszország, stb. - valamint a fejlődő világ társadalmi ellentétekkel terhes országaiban mutatkozik meg.

Vizsgáljuk meg a fenti megállapítást röviden, néhány ország esetében. Az Egyesült Államok területén zajlott le a legtöbb olyan terrorakció, amelyeket az amerikai bűnüldözési szervek elhatároltak a hagyományos bűnözéstől. Elsősorban Kuba felé irányuló repülőgép-eltérítésekről volt szó.

Nyugat-Európa egyes országainak életére a nemzetközi terrorizmus nagyobb hatást gyakorol az utóbbi években, mint az észak-amerikai földrészre. Különösen előtérbe került Olaszország, melynek életét átszőtték azok az akciók, melyeket a különböző terrorista szervezetek hajtottak végre. A terrorista hullám legjelentősebb szakasza a 70-es évek második felére tehető. A különböző robbantásos merényletek közül kiemelkedett a

, amely az egész olasz és részben a nemzetközi politika előterében is állt.

Az NSZK-ban a 60-as évek második felétől hasonló tendencia következett be, mint Olaszországban, az addig nagyrészt jobboldali jellegű terrorakciókat szélsőbaloldaliak váltották fel. Ezek az akciók látványos emberrablásokhoz és gyilkosságokhoz vezettek. Ilyenek voltak: a müncheni olimpián bekövetkezett terrorcselekmények az izraeli sportolók ellen, valamint a

. Nyugat-Európa harmadik, a terrorizmus által leginkább érintett országa Spanyolország. Első helyen a baszk szeparatista mozgalom áll, mely az állam és annak képviselői ellen elkövetett merényletekkel kívánja célkitűzéseit elérni.

Észak-Írország a nyugat-európai terrorakciók klasszikus helye évtizedek óta. Az ottani terrormozgalmakban a nemzetközi elem az angolellenes küzdelem párosul a protestáns ellenes akciókkal.

A nemzetközi terrorizmus számos jelensége található meg az utóbbi években Cipruson, ahol erőteljesen mutatkoznak a görög-török ellentétek. A legvitatottabb régió a Közel-Kelet, ahol az elmúlt három évtized során arab részről nemzeti felszabadító küzdelem folyik, míg izraeli részről az egyes arab országok, illetve szervezetek tevékenységét a terrorizmus - a nemzetközi terrorizmus - kategóriájába sorolják. A 70-es évek közepe óta jelentős módosulás következett be és jelenleg elmondható, hogy egyetlen arab kormány sem vesz részt bevallottan terrorista akciókban.

 

Elvtársak!

 

A nemzetközi terrorizmus a szocialista országokat eddig jelentős mértékben nem érintette. Ezt szükséges hangsúlyoznunk, hogy a terrorizmus a szocialista társadalmi rendszer keretei között nem fejlődhet ki és nem terjedhet el általánosan, mivel táptalaja - a kibékíthetetlen társadalmi ellentmondások - nálunk nem léteznek. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nyugaton széles körben elterjedt és mind veszélyesebb formákban megnyilvánuló terrorizmus hatása érzékelhetően jelentkezik a szocialista közösség országaiban, így a Magyar Népköztársaságban is. Ez a hatás nálunk csupán néhány elszigetelt, a köztörvényes bűncselekmények kategóriájába sorolható formákban, nyugati példákat utánzó komolytalan, meg nem valósított fenyegetésekben, ilyenre utaló bejelentésekben és jelzésekben nyilvánult meg.

[...]

Hazánk területe tranzit útként is számításba jöhet terrorcsoportok számára. Fel kell tehát készülnünk arra is, hogy átutazás, más országok rendőri szervei előli rejtőzés, pihenés, „újabb feladatra" való felkészülés céljából megjelenhetnek hazánkban terroristák. A szocialista országokat és főleg az európaiakat a nemzetközi terrorizmus eddig jelentős mértékben nem érintette. Kivételt a különböző repülőgép eltérítések, [az] erre irányuló kísérletek és fenyegetések képzeték, melyeknek célja általában egyes személyek „látványos" disszidálási kísérletei, illetve cselekményei voltak.

[...]

[A] terrorcselekmények főbb formáinak tartjuk:

  1. A politikai okokból elkövetett emberrablás

Pl. 1970-ben, Kanadában elrabolt angol diplomata - James Cross - esete, melyet egy szélsőjobboldali anarchista csoport hajtott végre. Követelték 23 politikai fogoly szabadon engedését, repülőgép rendelkezésre bocsátását, és minden rendőrségi tevékenység leállítását, a követelések nyilvánosságra hozását a sajtó, [a] rádió és [a] televízió által.

  1. Nyereségvágyból elkövetett emberrablás

Pl. 1973-ban, az NSZK-beli Mönchengladbachban a Dresdner Bank megtámadása, melynek során egy millió márka váltságdíjat kaptak a bűnözők, és két tússzal a rendelkezésre bocsájtott gépkocsival elmenekültek.

  1. Politikai okokból és nyereségvágyból elkövetett repülőgéprablás

Pl. 1968-ban a „Fekete Szeptember" nevű szervezet eltérítette az izraeli El-Al társaság gépét Rómából Algírba, arab politikai foglyok szabadon bocsájtását követelve. [...]

  1. Menekülés vagy szökés túszok fedezete mellett [...] 1972-ben egy tízfős csehszlovák állampolgárságú csoport - disszidálási szándékkal - egy utasszállító repülőgépet Nyugat-Németországba kényszerített, miközben az egyik pilótát agyonlőtték.

[...]

Elvtársak!

 

A jelentkező terrorcselekményekkel kapcsolatos feladatok hatékonyabb elvégzése érdekében szükségesnek láttuk a vezetés, [az] irányítás, adott esetben a felszámolás végrehajtásának a pontos szabályozását. Ennek érdekében tervezünk kiadni egy rendelkezést, mely a különböző belügyi szervek konkrét feladatait, a koordinációt és együttműködést, az erők igénybevételét és alkalmazását, a vezetés, [az] irányítás rendszerét, valamint az anyagi-technikai ellátás rendjét fogja szabályozni.

 

Kedves Elvtársak!

 

A Magyar Népköztársaság Belügyminisztériuma közbiztonsági szervei teljes mértékben támogatják és egyetértenek a fegyveres bűnözők által elkövethető terrorcselekmények megelőzésére és felszámolására irányuló nemzetközi együttműködés összehangolásával, egyeztetésével és egymás tapasztalatainak hasznosításával, az erre teendő intézkedésekkel. Javaslom, hogy a szimpózium foglaljon állást a felvetett és megvalósítható, együttműködésünket érintő kérdésekről, lehetőségekről. Meggyőződésem, hogy a most folyó tanácskozás nemcsak a napirenden lévő téma keretében, de azon túlmenően is, tovább erősíti rendőri szerveink együttműködését, testvéri fegyverbarátságát.

 

Köszönöm a figyelmüket!

 

Jelzet: MNL OL XIX-B-14. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Belügyminisztérium Országos Rendőr-főkapitányság II. Csoportfőnökség, 50-30/Szimp-5/1981. - Másolat.

 
  

Ezen a napon történt október 19.

1904

Megjelent Az Ifjúmunkás című lap, amelynek szervezése Bana Sándor nevéhez fűződik. Az újság, megjelenésétől fogva szocialista orgá-numnak...Tovább

1941

A német hadsereg közeledése miatt Moszkvában kihirdetik az ostromállapotot.Tovább

1956

Moszkvában elrendelik a harckészültséget a Magyarországon állomásozó szovjet különleges hadtestnél és a Baltikumi Katonai Körzetbe tartozó...Tovább

1960

Az Amerikai Egyesült Államok Kubával szemben teljes kereskedelmi embargót léptet életbe.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő