Vörös Vince kisgazdapárti politikus 1956-os szerepvállalása

56’-os források Vörös Vince irathagyatékában

Kisgazdapárt ismert politikusának, Vörös Vincének – aki 1990 és 1994 között a rendszerváltó Országgyűlés alelnöke volt – irathagyatékának ’56-os vonatkozású forrásaiból válogatott a szerző. Vörös Vince a forradalom alatt más kisgazda politikusokkal együtt pártja újjáélesztésén fáradozott, aminek következményeit évtizedeken keresztül viselnie kellett.

Vörös Vince feljegyzése a Jegyzetek az ellenforradalom Baranyában című könyv egyes tételeiről és a személyét érintő vádaskodásokról

1958. január 10.

Jegyzetek

 

az „Ellenforradalom Baranyában" c. könyv egyes tételeihez.

Az „Ellenforradalom Baranyában" c. nemrég megjelent könyv 35. oldalán személyemmel is foglalkozik. Szükségesnek tartom egyes tételek tisztázását és a valóságnak megfelelő beálltását.

1956. október 26. vagy 27-én - a napra pontosan nem emlékszem - munkahelyemről hazatérve, közölték velem, hogy a községi tanácshoz telefonált a Dunántúli Napló szerkesztőségéből Oroszlán Imre szerkesztő, velem akar beszélni, hívjam vissza a szerkesztőséget. Nem tudtam, mit akar. Másnap a tanács irodájában telefonon felhívtam a szerkesztőséget, ahonnan közölték velem, megbeszélésre menjek be hozzájuk szerkesztői ügyben, én azonban határozott választ nem adtam. Nem is mentem be, erre a lap gépkocsiját küldték értem. Beérkezve, a Szikra Nyomda egyik helyiségében már együtt lévő szerkesztőségi tagok közölték velem, hogy a szerkesztőbizottságot szeretnék kibővíteni paraszti vonallal, és rám gondoltak. Kértek, fogadjam el választásukat. (Nem mint kisgazdapárti szervező lettem beállítva a lap szerkesztőbizottságába. A kisgazdapárt utána következő szervezésében egyáltalán nem is vettem részt, arról nem is tudtam.) Azon aggályomra, hogy én vidéken lakom, a szerkesztőségbe nem járhatok be (így akartam kimaradni, mert semmiképpen sem volt kedvem elfogadni a megbízást), felajánlották a szerkesztőség gépkocsiját, hogy az majd bevisz Pécsre, és haza is szállít. Bár semmi kedvem nem volt hozzá, két vagy három esetben bementem a szerkesztőségbe, ahol a szerkesztés menete, technikai részlete érdekelt és kapott meg inkább, mintsem beleszóltam volna a lap szellemi irányításába. A lap kommunista szerkesztőivel barátságos viszonyt tartottam fenn. Semmiféle cikk megjelenését nem követeltem, s nem is javasoltam. Kálmán Jánosra nem emlékszem, nem ismerem. S látva, hogy a szerkesztőségi munka nem nekem való, október 30. ától már nem is jelentem meg.

A szerkesztőségi gépkocsi családom részére való igénybevételéről szóló tétel, bár nem lényeges, inkább megalázó, a valóságban így történt: Kilenchónapos unokám súlyosan megbetegedett. A faluban és a közeli falvakban orvos nem volt, egy alkalmi gépkocsi ingyen bevitte Pécsre orvoshoz. Mivel azokban a napokban a vonat nem közlekedett, feleségem felkereste a szerkesztőséget, abban a reményben, hogy ott talál engem, hátha valami módon haza tudom szállítani őket. Mivel nem voltam ott, a szülői rettegés a beteg gyermekért oly elhatározásra késztette, hogy megkérte a szerkesztőség egyik tagját, haza tudnák e küldeni őket gépkocsival, hogy a beteg gyermek minél előbb ágyba kerülhessen. Természetesen a válasz készséges és humánus volt. Tehát ez egyetlen alkalommal és ilyen célra lett elkérve a szerkesztőségi gépkocsi családom részére. Azt hiszem, ha egy gyermek életéről lenne szó, ma sem tagadná meg a szerkesztőség, hogy gépkocsiját rendelkezésre bocsássa.

Bakonya, 1958. január 10.

                                                                                                          Vörös Vince

Baranya Megyei Levéltár XIV. 66. Vörös Vince irathagyatéka: L. Állag b. tétel 14. irat.

Kézzel és géppel írt eredeti változatok.

Ezen a napon történt május 21.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő