A francia–magyar politikai és diplomáciai kapcsolatok alakulása a Quai d'Orsay szemével

„A magyar vezetők elkötelezték magukat egy olyan úton, amelyről eddig alig szereztek tapasztalatot, egy olyan úton, ahol bármelyikük hazárdjátékossá válhat, miközben mások türelmetlenek lehetnek a lassúság miatt; egy olyan úton, amelynek a szabályait a hangoztatott kijelentések ellenére alig ismerik, és amelyhez saját maguk is alapvetően ellentmondásosan viszonyulnak”

Külügyminisztériumi feljegyzés a magyarországi helyzetről

1988. május 24.

Külügyminisztérium
Európai Igazgatóság
Kelet-európai Aligazgatóság

N° 1512/EUPárizs, 1988. május 24.

Feljegyzés

Tárgy: A magyarországi helyzet

  1. Történelmi változás zajlott Magyarországon a párt rendkívüli, 1957 után először összehívott, értekezletén, amelyet az 1985-ös pártkongresszus után továbbra is meglévő gazdasági nehézségek miatt kellett megrendezni.
    • Kádár János, aki 1956 óta az MSZMP főtitkára, elveszítette posztját és a Politikai Bizottságban elfoglalt helyét, és egy tiszteletbelinek tekinthető elnöki címet kapott.
    • Ezen felül a Politikai Bizottság kicserélődött. Kádár legtöbb társát nem választották meg, és a régi 13 tagból csak öten maradtak. A hatalmat megszerző, 1987 júniusától miniszterelnök Grósz Károly körül egy új generáció gyülekezett. [Grósz] mostantól kezdve a miniszterelnöki funkció mellett a párt első [f?] titkári tisztét is betölti, s az utóbbi hónapokban arra törekszik, hogy Gorbacsov úrhoz hasonlóan a reformista, dinamikus vezető képét mutassa. A két vezető ugyanazon generációhoz tartozik.
    • A csökkenő lehetőségekkel rendelkező, megfiatalodott Politikai Bizottság tagjai közé lépett Nyers [Rezső] (1973-ban lemondott) és Pozsgay [Imre] úr (a Hazafias Népfront főtitkára) is. Utóbbi a politikai reformok elkötelezett híve, aki számottevő népszerűségnek örvend az értelmiségi körökben.
  2. E változások három tényezőnek köszönhetően történtek:
    • Először a gazdasági nehézségeket kell kiemelni, amelynek fő okozójaként Kádárt és a régi csapatot tartják. Tényként kell megállapítani, hogy Magyarország jelenleg Kelet-Európa legeladósodottabb országának számít, és az egy főre jutó adósság tekintetében megelőzi Lengyelországot.
    • A másik szükségszerűség, amit Grósz és csapata felismert a szigorú reformok tekintetében, az az, hogy az 1956 után Kádár vezetésével hatalomra jutott rendszer, amelynek legitimitását a folyamatos életszínvonal növekedés adta, gazdasági értelemben változtatásra szorul. A politikai reformok követelése ráadásul nemcsak a lakosság, hanem a párt köreiben is megjelent.
    • Végül pedig a budapesti változásokat nem lehet elvonatkoztatni a Szovjetunióban bekövetkezett eseményektől. A magyarok számára a múltban alapvető fontosságú volt, hogy ne csak előre, hanem hátra is nézzenek, biztosítani azt, hogy ne távolodjanak el túlzottan a többiektől, kiszolgáltatva magukat a keletről jövő kritikáknak. A reformok jelen körülmények között nagyobb támogatást kapnak.
  3. A hatalomra jutott új csapatnak a gazdasági változásokat a politikai változásokkalegyütt, azzal összhangban kell bevezetnie:
    • Gazdasági területen Grósz úr egy ambíciós reformot fogalmazott meg, amely a vállalatoknak autonómiát ad, de a fizetések, a szociális rendszer, a tervezési rendszer reformját is tartalmazza, ill. a külföldi befektetések támogatását és a privatizációt is magában foglalja.
    • A politikai reformok terén a Kongresszus határozatot hozott a további demokratizálásról. Kiterjesztik a demokratikus pluralizmust a képviselők (parlamenti és szakszervezeti) jelölésében, a titkos szavazás bevezetésében.
  4. A magyar vonatkozásokon kívül Kádár úr távozása egész Kelet-Európa számára jelzést jelent: Husak úr tavaly decemberi távozása után a Csehszlovák Kommunista Párt éléről, Kádár úr távozása egyértelmű jelzést jelent a szintén több évtizede hatalmon lévő többi kelet-európai vezető ([Erich] Honecker, [Todor] Zsivkov, [Nicolae] Ceausescu urak) számára. Ez magyarázza azt a lelkesedést, ahogy a szovjet vezetők üdvözölték Grósz úr kinevezését.

Mindez azt mutatja, hogy Kelet-Európában a helyzet ma már nem olyan, mint az elmúlt években volt, az egyes országok közötti eltérések elfogadottá váltak, és még növekedhetnek is.

Magyarországon két jelölt küzdhet meg egymással Kádár úr örökségéért. A reformista Grósz úr, és az ideológiai kérdésekért felelős, konzervatívabb beállítottságú Berecz úr. A reformista szárny győzött, bár az utóbbi is megmaradt a Politikai Bizottságban. Csehszlovákiában [Milos] Jakes úr személyében egy konzervatív személy követte Husak urat, miközben [Lubomir] Strougal úr miniszterelnökként elhiteti azt, hogy ő valójában reformista.

Magyarország azonban jobban, mint valaha - bizonyos vonatkozásban Lengyelországhoz hasonlóan - előrehalad a reformok útján.

Regis de Belenet

Jelzet: AMAE (Archives de Ministère des Affaires Etrangères) Série Europe, Sous série Hongrie, Politique étrangère (1986-1990), Carton 6319. Situation en Hongrie. 1-4. - A francia Külügyminisztériumban készült, kézzel aláírt és hitelesített feljegyzés.

Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.Tovább

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.Tovább

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Az ArchívNet idei harmadik száma a külkapcsolatok világát járja körül. Fontos kiemelni, hogy a külső ágensekkel való kapcsolattartás nemcsak a mindenkori központi kormányzathoz kötődő külügyminisztérium privilégiuma. A most megjelenő írásokban több példát is láthatunk arra nézve, hogy egyes szervezetek (legyenek azok hazaiak vagy külföldiek) miként tartották a kapcsolatot egymással, illetve kormányzati szervekkel.
A tematikát figyelembe véve és időrendben haladva Szabó Mátyás (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem) forrásismertetése a legkorábbi, aki az OsztrákMagyar Monarchia és az Európai Dunabizottság közti kapcsolattartás mélyebb rétegeibe nyújt betekintést. A szerző írásában bemutatja, hogy az önálló külügyminisztériummal nem rendelkező magyar birodalomfél egyes szaktárcái miként tudták akaratukat érvényesíteni a Ballhausplatzon keresztül egy nemzetközi szervezet felé. A hivatali érintkezés egy konkrét ügy, az Oszmán Birodalom adósságrendezésén keresztül kerül bemutatásra.
A hidegháború alatti, a már megszilárdult hatalmi blokkok korszakának időszakáról szól Krajcsír Lukács (tudományos munkatárs, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) forrásismertetése. Az 1960-as években zajló első irakikurd háború a nyugati és keleti hatalmi tömbök figyelmét is felkeltette. A keleti blokk országai a monarchia megbuktatása után kifejezetten politikai szempontok alapján támogatták az új, nyugatnak hátat fordító rezsimet, amely azonban kommunista- és kurdellenes nézeteket vallott. Nem meglepő módon a kezdeti jó viszony megromlott, így később az sem okozhatott meglepetést, hogy a kirobbanó polgárháborúban a Szovjetunió és annak érdekszférájába tartozó államok már a kurd felkelőket támogatták – Magyarország például humanitárius szállítmányokkal.
Regionális konfliktusok után egy világesemény a magyarság egy jól körülhatárolható részére gyakorolt hatását mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár). Négy dokumentum segítségével prezentálja, hogy a kijevi magyar közösség milyen módon reagált 1986 tavaszán a csernobili atomerőműben bekövetkező katasztrófára. A főként a külügyi apparátusból származó iratok ismertetése előtt azonban kitér írásában arra is, hogy a korabeli helyi magyar kolónia milyen létszámmal és milyen háttérrel rendelkezett.
A tematikus írások mellett az ArchívNet idei harmadik számában olvasható Kosztyó Gyula (kutató, Clio Intézet) publikációja, amely nem egy külügyi, hanem belügyi intézkedés körülményeit mutatja be. 1944 késő tavaszán-nyarán a Magyarországhoz tartozó Kárpátaljára ejtőernyős szovjet diverzánsokat-partizánokat dobtak le, akik ellen a helyi magyar csendőrség és katonaság egyaránt fellépett. Az írás egyben képet is ad Kárpátalja 1944 májusi helyzetéről, amely területen megkezdődött a zsidóság deportálása, és amely terület ugyan még nem vált hadi zónává, de már érezhető volt, hogy a „vihar előtti csend” állapotában van.
A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei negyedik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban
 

Budapest, 2022. augusztus 26.

Miklós Dániel
főszerkesztő