A francia–magyar politikai és diplomáciai kapcsolatok alakulása a Quai d'Orsay szemével

„A magyar vezetők elkötelezték magukat egy olyan úton, amelyről eddig alig szereztek tapasztalatot, egy olyan úton, ahol bármelyikük hazárdjátékossá válhat, miközben mások türelmetlenek lehetnek a lassúság miatt; egy olyan úton, amelynek a szabályait a hangoztatott kijelentések ellenére alig ismerik, és amelyhez saját maguk is alapvetően ellentmondásosan viszonyulnak”

Távirat Grósz Károly franciaországi látogatásáról

1988. november 29.

KülügyminisztériumKimenő távirat

Tárgy: Grósz Károly hivatalos útja Franciaországban

1. Grósz Károly úr, az MSZMP főtitkára, a magyar Minisztertanács elnöke november 17-19. között hivatalos látogatáson vett részt Franciaországban, amely során tárgyalt a Köztársaság elnökével, a miniszterelnökkel és az államminiszterrel, a külügyminiszterrel. Az első számú magyar vezető találkozott a Nemzetgyűlés és a Szenátus elnökével, és a legfontosabb politikai vezetőkkel. Végül meglátogatta a 

találkozott vállalati vezetőkkel, és Blois-ban látogatást tett egy mikropocesszor gyártó üzemet.

2. A tárgyalások során Grósz úr hosszan ismertette az új vezetés által kezdeményezett politikai és gazdasági reformokat. Grósz úr nem rejtette véka alá, hogy a folyamatban lévő változásokkal kapcsolatban (a gazdaság modernizációja, az állami és párfunkciók szétválasztása, a polgároknak jobban megfelelő változások, külpolitikai nyitás és különösen Nyugat-Európa irányába) komoly belpolitikai viták vannak a reformerek és az ortodoxok között. Köztes utat nem könnyű találni, de úgy ítéli meg, hogy a gazdasági reformokat az európai szocialista országokban nem lehet politikai változások nélkül végrehajtani.

3. A szocialista tábor helyzetét Grósz úr úgy ítélte meg, hogy az most éppen lényeges változáson megy keresztül a „sokszínűség" irányába, és az erősödő eltérő érdekek magyarázzák a megjelenő konfliktusokat (pl. Magyarország és Románia között).

4. Grósz úr hangsúlyozta a nyugati nyitásra vonatkozó magyar szándékokat, és a hangsúlyt arra helyezte, hogy Magyarország fejleszteni kívánja a kapcsolatait az Európai Közösséggel (Grósz úr örömét fejezte ki az országa és a Közösség között nemrég megkötött szerződés kapcsán).

A Köztársaság elnöke válaszolt a magyar pártfőtitkár által a Közösség reformjára vonatkozóan kifejtett aggodalmakra:

  • A Közösség 1992 után, mint ahogy korábban sem, nem lesz protekcionista, és megerősítettük azon szándékunkat, hogy fejlesszük a kapcsolatainkat a kelet- és közép-európai országokkal.
  • A közeledés az Európa Tanácshoz praktikus okokból a kezdeti lépést jelentheti, miközben nem zárja ki a kapcsolatok szorosabbra fűzését.
  • Támogatjuk a magyar aktivitást a nemzetközi gazdasági szervezetekben.

5. A fegyverzetcsökkentési/leszerelési problémákat is hosszasan tárgyalták. Ebben a kérdésben a Köztársaság elnöke kifejtette pozíciónkat: 1. a leszerelési folyamat támogatása, 2. a teljes leszerelés támogatása, 3. a leszerelés ellenőrzés mellett folyjon, 4. a leszerelés kölcsönös és arányos legyen.

Grósz úr támogatóan nyilatkozott a párizsi vegyi fegyverek csökkentését tárgyaló konferenciáról és a hagyományos fegyverzet csökkentésére vonatkozóan. Magyarország az elsők között kívánja a leszerelést, és Grósz ú kifejtette, hogy Budapesten gondolkodnak azon, hogy bizonyos egyoldalú lépésekkel támogatják ezt a folyamatot.

6. A bilaterális kapcsolatokról Grósz úr megerősítette, hogy a két ország politikai együttműködése kitűnő, rendszeresek a magas szintű látogatások (Kádár úr 1978-as és 1984-es franciaországi látogatása és Mitterrand úr 1982-es magyarországi látogatása), és a Köztársaság elnökét magyarországi látogatásra hívta meg.

A kulturális kapcsolatok területén Grósz úr kérte, hogy tegyünk erőfeszítéseket a francia nyelv tanulásának támogatására. A gazdaságiban új együttműködési forma jelent meg (pl. nukleáris téren), és Grósz úr támogatást kért a hitelezésekben.

Belenet

Jelzet: AMAE (Archives de Ministère des Affaires Etrangères) Série Europe, Sous série Hongrie, Politique étrangère (1986-1990), Carton 6340. Télégramme au départ, le 29 novembre 1988. 1-3.

Ezen a napon történt április 30.

1945

Adolf Hitler öngyilkos lesz földalatti bunkerében.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő