Diplomaták cilinderben

„A frakk, a szmoking és a zsakett – amelyek kapitalista országokban nélkülözhetetlen ruhadarabok és gyakran szükségesek – központunk szemében olyan kellékek, amelyeket alkalmanként kölcsön is lehet kapni. Ebből fakad, hogy népi demokráciánk képviselői sokszor a legképtelenebb szabású és nagyságú ilyen ruhadarabokban jelennek meg hivatalos aktusokon, mivel egymástól, vagy jelmezkölcsönzőtől kölcsönzik ki azokat. Megbízólevelem átadásakor hárman három különböző szabású és korból származó frakkban voltunk, ami aligha járulhat hozzá országunk tekintélyének öregbítéséhez.”

Bevezetés 

A kalapom cilinder,
Nem holmi csekélység:
Ha fölteszem: magasság,
Ha leveszem: mélység

 Arany János

 

A mottóul választott sorok majd száz évvel az alább közölt dokumentum keletkezése előtt íródtak, mégis aktuálisnak tűnnek, hiszen rámutatnak arra, hogy ugyanaz a jelenség egyszerre több nézőpontból is szemlélhető. A közölt forrás tanúsága szerint a magyar diplomaták öltözködése - a versbeli cilinder viselkedéséhez hasonlóan - erősen ellentmondásos volt, a költőt parafrazeálva: a cilinder hol ott volt a magyar diplomaták fején, hol pedig nem.

Az athéni követség vezetőjének feljegyzése több kérdést is tárgyal, a közölteken, a magyar diplomaták öltözködései szokásain túl kitér arra is, hogy a takarékossági intézkedések távol állnak a józan meggondolástól. Kiragadva néhány példát: a követségre küldtek többezer "A Magyar Népköztársaság Nagykövetsége" fejléccel ellátott levélpapírt - bár raktáron még volt többezer hasonló fejlécű papíros -; a központ csak arról feledkezett meg, hogy az athéni képviselet még nem nagykövetség. Természetesen a visszaküldésük többe került volna, mint az értékük. A képviselet páncélszekrény-vásárlásra kért engedélyét takarékossági megfontolásokból elutasították, a Bukarestbol küldött - ott fölöslegessé vált - darabot pedig súlya miatt nem tudták elhelyezni (az emeleti födém nem bírta volna el, a földszinten nem volt elég hely), egyébként a vasútállomásról a követségre szállítása annyiba került volna, mint egy helyben vásárolt páncélszekrény ára házhozszállítással. A külképviselet épületének reprezentativitását valószínüleg nem emelte, hogy a csupasz falakon láthatók voltak az előző tulajdonos által elvitt képek nyomai.

A reprezentáció a diplomáciai tevékenység egyik fontos eleme, s ez nemcsak az épületre, hanem a diplomáciai testületre is vonatkozik. Az alábbi forrásrészlet elolvasása után csak egy kérdés marad - ugyanannak a jelenségnek két olvasata: Tragikus, vagy komikus?

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 05.

1914

II. Vilmos német császár hűségnyilatkozatot tesz a Monarchia mellett, megerősítve az I. világháború kitörését jelentő későbbi hadüzenetet...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.

Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.

Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.

Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.

Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban. 
 

Budapest, 2026. június 29.

Miklós Dániel
főszerkesztő