„Elfogyott a cérnájuk”

A szabómesterek és a nyilas párttagság

„Alulírott szabómester kijelentem, hogy a ZEgerszegi nyilas pártba csak azért léptem be, mert annakidején azt mondták, hogy csak az a szabómester kap cérnát, amelyik a nyilas pártnak tagja lesz. Én tehát kénytelen voltam belépni, hogy cérnát kaphasak és iparomban továb dolgozhasam. Én a pártéletében soha nem szerepeltem soha gyűlésen részt nem vettem. Épen azért maradtam tőlűk távol mert az ő módszerűk elveimel nem egyezett.”

Bevezetés

Az alábbi források a magyar történelem minden szempontból bonyolult és ellentmondásos korszakának részét képezik. Az 1945-ben keletkezett leveleket zalaegerszegi szabók írták, s megpróbáltak benne magyarázatot adni nyilas párttagságuk, illetve a nyilas pártba való belépésük okaira. A levelek közül kettő stílusfordulataiban olyan hasonlóság figyelhető meg, amely arra enged következtetni, hogy nemcsak a pártba való belépésük motivációja volt hasonló, de a magyarázatként szolgáló levelet is bizonyos egymás közti "egyeztetés" után írták meg.

A párttagságukat kiváltó okra adott magyarázat viszonylag egyszerű: az a hír terjedt el az 1940-es évek elején, hogy aki belép a nyilas pártba, az könnyebben hozzájuthat a háború miatt hiánycikknek számító - munkájukhoz elengedhetetlen - varrócérnához. Persze a szóbeszédnek nem volt semmi alapja, de aki hónapokig kénytelen nélkülözni a munkájához szükséges - viszonylag olcsó - portékát, az minden alkalmat megragad, hogy munkáját folyamatossá tegye. Ennek az egyébként ideológiamentes szempontnak négy-öt év múlva a szabókra nézve sajnálatos következményei lettek, mert párttagságukért büntetésből két hét közmunkára ítélték őket, amit egyébként a hivatali apparátus a levelek hátoldalán robotként nevezett meg. Elgondolkodtató, hogy a középkortól a jobbágyokat sújtó ingyenmunka kifejezését használják a politikai okokból kirótt büntetés megnevezésére, persze ebben tükröződhet a szláv hatás is - nevezetesen a "malenkij" robot kifejezésé. A Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara 1940. évi jelentésében, amely 1939-rol készült, már viszonylag részletesen kitért arra, hogy a háborús helyzet miatt kialakult cérnahiány milyen nagy nehézségeket okozott a férfiszabóknak. A kisemberek szemszögéből nézve persze méltánytalan eljárás volt, különösen az X. Y-nal jelölt szabó esetében, aki - elég rossz politikai érzékről téve bizonyságot - 1920-ban az Internacionálét énekelte, az emiatt indított eljárást azonban megszüntették.

Az irategyüttesben található egy itt nem közölt jegyzőkönyv is, melyet egy szabó tanúvallomásáról vettek fel. Ez a szabó ugyancsak belépett a nyilas pártba, de fél év után kilépett, sőt - mint a jegyzőkönyvből kiderül - később egy zsidó származású szabótársát kikérte a gettóból, és munkához juttatta a műhelyében. 1944-ben a frontra került, ahol parancsnoka - vallomása szerint - ki akarta végeztetni, mivel a székesfehérvári ütközet után 25 társával elmenekült. Ezt beosztott tisztjei megakadályozták, és hadbírósági tárgyalást kezdeményeztek vele szemben, a front közeledte miatt erre nem került sor. Néhány bajtársával Győr mellett elszakadt az egységétől és két drillingágyúval, valamint hat szekér lőszerrel bolyongtak, míg végül megadták magukat az oroszoknak, akik a hadizsákmányért cserébe szabadon engedték őket. A történet pikantériája, hogy vélhetően ennek a szabónak a felesége ugyancsak párttag volt, amiért harminchárom nap közmunkára ítélték, azonban a listák tanúsága szerint "férje jegyzőkönyvet hozott. Nem tudni mi hatotta meg a döntéshozókat a verdikt kiadásakor, hiszen az X. Y-nal jelölt szabó ugyancsak megjárta a frontot - minek következtében beteg lett és ezért kérte fölmentését a közmunka alól -, tény azonban, hogy ő nem esett orosz hadifogságba, s talán ez a körülmény okozta, hogy nem mentették fel.

Annyit mindenesetre megtanulhattak az eset kapcsán az ügyben érintett szabók, hogy jobb, ha a politikától távol tartják magukat, vagy ahogy az, az említett jegyzőkönyvben áll: "elhatároztam, hogy többé semmiféle pártba be nem lépek, én élek gyermekeimnek, családomnak." Egyszerűen szólva: elfogyott a cérnájuk.

A leveleket betűhív átírásban közöljük, mivel mind stilisztikai mind helyesírási szempontból jelentős információértékkel bírnak.

Ezen a napon történt június 23.

1915

I. világháború: Az első isonzói csata kezdete, az olasz hadsereg támadásával szemben az Osztrák–Magyar Monarchia sikeresen védekezik.Tovább

1940

Hitler látogatást tesz a német csapatok által megszállt Párizsban.Tovább

1941

Szlovákia csatlakozik a Szovjetunió elleni hadjárathoz.Tovább

1961

Életbe lép a nemzetközi Antarktisz-egyezmény, amely kiköti a kontinens semlegességét.Tovább

1983

II. János Pál pápa első külföldi látogatása során Varsóban tárgyal Lengyelország államfőjével, Jaruzelski tábornokkal, és Zakopanéban...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők