Sikertelen nemzetiszocialista hatalomátvételi kísérlet Bécsben, osztrák náci puccsisták megölik Engelbert Dollfuss osztrák kancellárt.Tovább
Iratok a magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok 1945-1964 közötti történetéhez
„Az elmúlt év őszén került sor hazánk és a Szentszék között okmány aláírására, amely a többi között szabályozza a magyar katolikus püspökök kinevezésének rendjét. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy a realitások felismerése a Vatikán részéről tette elsősorban lehetővé a létrejött megállapodást. Olyan megállapodásról van szó, amely a magyar nép állam szuverenitásának teljes tiszteletben tartásán alapul.”
Források
Feljegyzés Péter János parlamenti beszédéhez
V. Területi Osztály
Olasz referatura
Feljegyzés
Tárgy: Olasz anyag Péter elvtárs expozéjához.
A második világháború után önálló olasz külpolitikáról lényegében nem beszélhetünk, mert az egymást követő kormányok hűségesen kiszolgálták az Egyesült Államok külpolitikáját. Ez vonatkozik a szocialista országok felé irányuló olasz külpolitikára is. A balközép kormányok külpolitikájára jellemző, hogy általában folytatják elődeik atlanti politikáját, hűségesek a NATO-hoz, ugyanakkor a baloldali erők nyomására kompromisszumok keresésére irányuló törekvés és bizonyos ingadozás is tapasztalható pl. a sokoldalú atomerőmű és az európai integráció kérdésében. Az Európai Közös Piacban Nyugat-Németországgal és Franciaországgal szemben Olaszország alárendelt szerepet játszik. Ezért érthető, hogy francia-nyugatnémet hegemónia ellensúlyozására Olaszország támogatja Anglia felvételét az Európai Közös Piacba. Olaszország politikai és gazdasági befolyásának erősítése céljából erőfeszítéseket tesz a fejlődő országokban, elsősorban Észak-Afrikában és Közel-Keleten. Ilyenirányú erőfeszítései kétségkívül már eddig is nem lebecsülhető eredményekre vezettek. Miután az Egyesült Államok kénytelen volt megváltoztatni a szocialista országok irányában folytatott politikájának módszerét, és a szocialista rendszer erőszakos megdöntése helyett a szocialista országok „fellazításának" politikáját követni - amely a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élése elvének elfogadására, gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlesztésére támaszkodik - az olasz kormányok is fokozatosan felhagytak a korábbi hidegháborús politikával és csatlakoztak a „fellazítási" irányvonalhoz.
A korábbi hidegháborús politikának a békés egymás mellett élés politikájával való felcseréléséhez Olaszország külpolitikájában hozzájárult Olaszország érdekeltsége a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesztésében /nyersanyag és élelmiszer import/, valamint a középbal kormányoknak a korábbi egy párti kereszténydemokrata kormányoknál haladóbb politikája. Ennek következtében Olaszország arra törekszik, hogy az Európai Közös Piac nyomása ellenére is bővítse, vagy legalábbis az eddigi szinten tartsa kereskedelmi kapcsolatait a szocialista országokkal, köztük hazánkkal is. A békés egymás mellett élés elve a magyar-olasz kapcsolatok területén államközi kapcsolataink fokozatos javulásában nyer kifejezést.
1964-ben a magyar-olasz államközi kapcsolatok területén további fejlődés volt tapasztalható. Ezt tükrözi diplomáciai kapcsolataink szintjének emelése, államközi gazdasági és kulturális kapcsolataink fejlődése, valamint az, hogy a felszabadulás óta először Mattarella külkereskedelmi miniszter személyében olasz miniszter tett hivatalos látogatást hazánkban. Magasszintű gazdasági kapcsolataink fejlődését mutatja Barádi Gyula elvtárs, a külkereskedelmi miniszter első helyettese által vezetett magyar szakemberekből álló delegáció 1964. februári látogatása Olaszországban, valamint Mattarella olasz külkereskedelmi miniszter látogatása az 1964. évi BNV-n, amelyen Olaszország minden eddiginél nagyobb, saját építésű nemzeti pavilonnal képviseltette magát. Mattarella miniszter látogatása folyamán kölcsönös egyetértés jött létre abban, hogy műszaki-tudományos egyezményt kell kötni és vegyes bizottságot létrehozni a műszaki kapcsolatok elmélyítése érdekében.
Kulturális kapcsolataink fejlődésének legjelentősebb állomása 1964-ben az 1964/65. évre szóló kulturális munkaterv aláírása volt, amely újabb lehetőségeket biztosít a két ország közötti kulturális csere fejlesztésére. A munkaterv aláírását megelőző tárgyalásokon megállapodás született arról, hogy régi, elavult kulturális egyezmény helyett a közeljövőben újat kell kötni. A két ország kapcsolatait zavaró hidegháborús maradvány az olasz útlevelek diszkriminatív jellegű magyarországi kiterjesztési kötelezettsége, ami megnehezíti az olasz állampolgárok utazását hazánkba. Római nagykövetségünk jelentése szerint azonban az olasz minisztertanács foglalkozik ennek a más fejlett kapitalista országokban már megszüntetett diszkriminációnak az eltörlésével. Ugyancsak hátráltatja turisztikai kapcsolataink fejlődését a budapesti olasz nagykövetség nehézkes vízum gyakorlata, melynek következtében egy olaszországi vízum beszerzése 4-6 hetet vesz igénybe.
Budapest, 1964. október 29.
MOL XIX-J-1-u/1964. 50. d. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium iratai - 50. doboz)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 25.
1934
1957
Elindult Moszkvába az Express Ifjúsági Utazási Iroda és Szolgáltató Vállalat szervezésében utazó turisták első csoportja.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő