Elkezdődik a Watergate-ügy bírósági eljárása.Tovább
Iratok a magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok 1945-1964 közötti történetéhez
„Az elmúlt év őszén került sor hazánk és a Szentszék között okmány aláírására, amely a többi között szabályozza a magyar katolikus püspökök kinevezésének rendjét. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy a realitások felismerése a Vatikán részéről tette elsősorban lehetővé a létrejött megállapodást. Olyan megállapodásról van szó, amely a magyar nép állam szuverenitásának teljes tiszteletben tartásán alapul.”
Források
Feljegyzés Péter János parlamenti beszédéhez
V. Területi Osztály
Olasz referatura
Feljegyzés
Tárgy: Olasz anyag Péter elvtárs expozéjához.
A második világháború után önálló olasz külpolitikáról lényegében nem beszélhetünk, mert az egymást követő kormányok hűségesen kiszolgálták az Egyesült Államok külpolitikáját. Ez vonatkozik a szocialista országok felé irányuló olasz külpolitikára is. A balközép kormányok külpolitikájára jellemző, hogy általában folytatják elődeik atlanti politikáját, hűségesek a NATO-hoz, ugyanakkor a baloldali erők nyomására kompromisszumok keresésére irányuló törekvés és bizonyos ingadozás is tapasztalható pl. a sokoldalú atomerőmű és az európai integráció kérdésében. Az Európai Közös Piacban Nyugat-Németországgal és Franciaországgal szemben Olaszország alárendelt szerepet játszik. Ezért érthető, hogy francia-nyugatnémet hegemónia ellensúlyozására Olaszország támogatja Anglia felvételét az Európai Közös Piacba. Olaszország politikai és gazdasági befolyásának erősítése céljából erőfeszítéseket tesz a fejlődő országokban, elsősorban Észak-Afrikában és Közel-Keleten. Ilyenirányú erőfeszítései kétségkívül már eddig is nem lebecsülhető eredményekre vezettek. Miután az Egyesült Államok kénytelen volt megváltoztatni a szocialista országok irányában folytatott politikájának módszerét, és a szocialista rendszer erőszakos megdöntése helyett a szocialista országok „fellazításának" politikáját követni - amely a két társadalmi rendszer békés egymás mellett élése elvének elfogadására, gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlesztésére támaszkodik - az olasz kormányok is fokozatosan felhagytak a korábbi hidegháborús politikával és csatlakoztak a „fellazítási" irányvonalhoz.
A korábbi hidegháborús politikának a békés egymás mellett élés politikájával való felcseréléséhez Olaszország külpolitikájában hozzájárult Olaszország érdekeltsége a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesztésében /nyersanyag és élelmiszer import/, valamint a középbal kormányoknak a korábbi egy párti kereszténydemokrata kormányoknál haladóbb politikája. Ennek következtében Olaszország arra törekszik, hogy az Európai Közös Piac nyomása ellenére is bővítse, vagy legalábbis az eddigi szinten tartsa kereskedelmi kapcsolatait a szocialista országokkal, köztük hazánkkal is. A békés egymás mellett élés elve a magyar-olasz kapcsolatok területén államközi kapcsolataink fokozatos javulásában nyer kifejezést.
1964-ben a magyar-olasz államközi kapcsolatok területén további fejlődés volt tapasztalható. Ezt tükrözi diplomáciai kapcsolataink szintjének emelése, államközi gazdasági és kulturális kapcsolataink fejlődése, valamint az, hogy a felszabadulás óta először Mattarella külkereskedelmi miniszter személyében olasz miniszter tett hivatalos látogatást hazánkban. Magasszintű gazdasági kapcsolataink fejlődését mutatja Barádi Gyula elvtárs, a külkereskedelmi miniszter első helyettese által vezetett magyar szakemberekből álló delegáció 1964. februári látogatása Olaszországban, valamint Mattarella olasz külkereskedelmi miniszter látogatása az 1964. évi BNV-n, amelyen Olaszország minden eddiginél nagyobb, saját építésű nemzeti pavilonnal képviseltette magát. Mattarella miniszter látogatása folyamán kölcsönös egyetértés jött létre abban, hogy műszaki-tudományos egyezményt kell kötni és vegyes bizottságot létrehozni a műszaki kapcsolatok elmélyítése érdekében.
Kulturális kapcsolataink fejlődésének legjelentősebb állomása 1964-ben az 1964/65. évre szóló kulturális munkaterv aláírása volt, amely újabb lehetőségeket biztosít a két ország közötti kulturális csere fejlesztésére. A munkaterv aláírását megelőző tárgyalásokon megállapodás született arról, hogy régi, elavult kulturális egyezmény helyett a közeljövőben újat kell kötni. A két ország kapcsolatait zavaró hidegháborús maradvány az olasz útlevelek diszkriminatív jellegű magyarországi kiterjesztési kötelezettsége, ami megnehezíti az olasz állampolgárok utazását hazánkba. Római nagykövetségünk jelentése szerint azonban az olasz minisztertanács foglalkozik ennek a más fejlett kapitalista országokban már megszüntetett diszkriminációnak az eltörlésével. Ugyancsak hátráltatja turisztikai kapcsolataink fejlődését a budapesti olasz nagykövetség nehézkes vízum gyakorlata, melynek következtében egy olaszországi vízum beszerzése 4-6 hetet vesz igénybe.
Budapest, 1964. október 29.
MOL XIX-J-1-u/1964. 50. d. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium iratai - 50. doboz)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 03.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő