Nagy Imre váltja fel Rákosi Mátyást a Minisztertanács élén.Tovább
Magyar diplomáciai lépések a csehszlovákiai magyarok jogfosztása miatt
1945 tavaszán egy vesztes háború súlyos következményeivel kellett az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak megbirkóznia. Az egyébként is nehéz belpolitikai helyzet feszültséggel és aggodalommal telítődött a Csehszlovákiából érkező hírek hatására. A csehszlovák politikusok a magyarok soviniszta és irredenta beállítottságának hangoztatásával igyekezték elérni a magyarság eltávolítását az országból, de a kitelepítéshez továbbra nem kaptak nemzetközi támogatást. Ezért rendeletek sokaságával és azok végrehajtásával akarták a nagyhatalmakat kész tények elé állítani…
Távirat a Külügyminiszterek Tanácsához
A Külügyminiszterek Tanácsának
Párizs
Magyar kormány csehszlovák magyarság ügyében a külügyminiszterek tanácsától meghallgatását kérte. Eme lépésre ama tragikus helyzet felett kétségbeesése késztette, melyben a Csehszlovák Köztársaság déli részében zárt tömbben élő 650 000 főnyi színmagyar lakosság vergődik. A csehszlovák hatóságok az Atlanti Charta és az UNO [ENSZ] egyezségokmány alapelveinek megsértésével, a Nagyhatalmak igazságos döntésének elejét veendő, 1946 januárjában kötött magyar-szlovák(!) lakosságcsere-egyezmény betűjén és szellemén túlmenően legterrorisztikusabb formában értésére adták a magyar lakosságnak, hogy vagy jún. 27-ig, vagy pedig 8 napos határidőn belül, mint magyar anyanyelvű lakos ingatlanát és ingóságait hátrahagyva a magyar határon átteszik. Granatier szlovák telepítésügyi vezető Losoncon kijelentette, hogy kényszerbevallásokkal minden járásban szlovák többséget kell kierőszakolni, hogy az ily módon készült adatokat Párizsba felterjeszthessék." Matiarik, a galántai járási nemzeti bizottság elnöke a demagyarizáló hullám megindulását megelőzően magához hívatta a községi jegyzőket és közölte velük, hogy "utasítása van, miszerint a magyarsággal szemben újabb terrorral kell fellépni, és azt kényszeríteni kell az önkéntes elszlovákosításra."Roszár Dániel, Vizkelet községi magyar lakossal az illetékes szlovák telepítésügyi hivatal közege közölte: "hogy amint annak idején a szlovákok a zsidókat, majd a németeket, úgy most a magyarokat is a kitelepítés előtt előbb gyűjtőtáborokba viszik." Szlovák belügyi biztosság 20 000/I.IV-46 számú rendelete szerint "más" mint szlovák származású személyek is szlováknak vallhatják magukat. A községi biztosok kidoboltatták, hogy a magyar lakosság június 21-22-23-án kinyilváníthatja, vajon hajlandó-e továbbra is magyarsága mellett kitartani, avagy pedig szlováknak jelöli meg magát, és ezáltal mentesül a kitelepítés, vagyonelkobzás s a polgári jogok teljes megfosztása alól. Salgótarján mellett csehszlovák területen élő, magyar bányákba dolgozni átjáró bányászokat felszólították, hogy kitelepülési óhajukat írják alá, különben 10 kg csomaggal, azonnali hatállyal átdobják a határon. A bányászok határátlépési jogosítványát azonnali hatállyal megvonták, a munkaerő elmaradása már napi 400 tonna jóvátételi célt szolgáló szén termelésének kiesését jelenti. A magyar kormány ezúton is felhívja a külügyminiszterek tanácsának figyelmét, hogy a csehszlovák kormány szerződést szegő és embertelen módszereket követő eljárására, mellyel minden további rendezések elébe vágva fait accompli-t akar teremteni.
| Gyöngyösy magyar külügyminiszter |
MOL XIX-J-1-a-24/res.Be.-1946 (Magyar Országos Levéltár-Az államigazgatás felsőbb szervei-Külügyminisztérium-Békeelőkészítő osztály-24/res.Be.1946)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 02.
1953
1957
Képernyőre került az első magyar TV híradó, amely az ország fiatalságának folyamatos tájékoztatását, egyben pártpolitikai befolyásolását...Tovább
1989
A Műegyetemi Mozgalom a Modern Magyarországért (4 M) politikai ifjúsági szervezet felhívással fordult az ország valamennyi felsőoktatási...Tovább
1998
Merénylet a budapesti Aranykéz utcában; 4 halott, köztük az alvilágban közismert Boros TamásTovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő