1950 – A fordulat éve az Országos Levéltár könyvtárában
„Az Országos Levéltárban folytatott vizsgálat alkalmával megállapítottam, hogy az OL könyvtára teljesen rendezetlen állapotban van. A könyvtárnak nincsen felelős vezetője. Ennek következtében a könyvtárba bárki szabadon bemehet, és onnan könyveket kivihet. Feltételezhető az is, hogy nem jelenti be az illető az elvitt könyvek mennyiségét. Továbbá megállapítottam, hogy 1936 óta kivett könyvek nagy része nincs visszaszolgáltatva.”
Bevezetés
Cikkünkben három dokumentumot mutatunk be 1950-ből. A forrásokat látszólag semmi nem köti össze, hacsak az nem, hogy az Országos Levéltár Könyvtárának (OLK) tevékenységével és helyzetével foglalkoznak. Ebből a három anyagból azonban egy pillanatfelvételt kapunk az OLK-ról, és az sem elhanyagolandó szempont, hogy az iratok döntően befolyásolták a könyvtár további helyzetét.
Az első két levél az Országos Könyvtári Központtól érkezett, és a könyvtár helyzetéről kértek felvilágosítást. Az elsőben az iránt érdeklődtek, mi történt az 1945?1947. közötti időszakban leselejtezett fasiszta-jellegű
valamint arról is tájékoztatást kértek, hogy haladnak a Népkönyvtári Központ (NK) által kiküldött szerinti „nem kívánatos anyag" selejtezéssel.Az új, 1950-ben megjelentett két kötetes kiadvány, amelyet a falusi és üzemi könyvtárak rendezése céljából adott ki az NK, kizárólag szépirodalmi műveket sorolt fel 8500 tételben. Ez a kiadvány, ellentétben az 1945 és 1947 között kiadott négy kötetes, A fasiszta, szovjetellenes és antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke című művel, csak ajánlásokat tartalmazott a kivonandó kötetekkel kapcsolatban. Egyúttal felsorolja mindazon szépirodalmi műveket, amelyeket a Jegyzék is tartalmazott, kibővítve a koalíciós időszak politikai és kulturális szempontból jelentős személyeivel is (például Keresztury Dezső, Zilahy Lajos, Kéthly Anna, Kovács Imre).
A válaszból, amelyet Ember Győző főigazgató és Kapossy János igazgató írt, megtudhatjuk, milyen volt az OLK 1950-ben. Eszerint az OLK zárt, tudományos szak- és kézikönyvtár, amelyet kizárólag a levéltár személyzete és a tudományos kutatómunkát végző látogatók használhatnak. A könyvtár állományából könyvet kölcsönözni magánszemélyek számára nem lehetséges, és a cédulakatalógust sem használhatják. Az is kiderül, hogy a könyvtárnak nincs állandó személyzete. (A könyvtár 1875-ös alapítása óta soha nem is volt.) Hosszú ideig mindössze egy levéltári tisztviselő végezte a könyvtárral kapcsolatos feladatokat, majd az 1930-as évektől kezdve egy-egy altiszt segítette munkáját.
A fasiszta-jellegű könyvekről, ill. a kiselejtezett és elszállított fasisztának minősített könyvekről az OLK-nak nem volt információja, ráadásul az Útmutatót az OLK nem kapta meg, lévén, hogy szakkönyvtár és szépirodalmi anyagokat az állományban nem őriztek. A levéltár vezetőinek leveléből azt is megtudjuk, hogy a könyvtár teljes állománya mintegy 23 ezer kötet a folyóiratokkal együtt, és az állomány teljes egészében tudományos és hivatali jellegű anyag. 1950-ben a könyvtár állománya meglehetősen csekély mértékben gyarapodott, amit a levélírók tételesen felsoroltak.
A második levél az OLK gyűjtőköréről érdeklődött. Erre a levélre szintén Ember Győző és Kapossy János válaszolt. A válaszban hosszasan részletezték az OLK gyűjtőkörét, s ebből képet kaphatunk arról, hogy a könyvtár a viszonylag csekély példányszám mellett gazdag szakirodalmi gyűjteménnyel rendelkezett, egyes részeiben talán az országban egyedülállóval is. Az 1950-es évben azonban még mindig nem volt önálló személyzet.
1950. november 10-én Tánczos Dezső a Levéltárak Országos Központjának (LOK) gazdasági vezetője egy levéllel fordult az OL vezetőjéhez. A levél egy vizsgálat eredményeképpen született, amely megállapította, hogy a könyvtár olyannyira rendezetlen és elhanyagolt állapotban van, hogy az azonnali lépések szükségesek.
Tánczos Dezső felszólította a Levéltár főigazgatóját az addigi rendezetlen helyzet megszüntetésére és kötelezte arra, hogy minél hamarabb egy könyvtárvezetőt jelöljön ki, aki a továbbiakban anyagi felelősséget is vállal a könyvtár állományában lévő valamint könyvekért, és aki köteles a kölcsönzésekről pontos nyilvántartást vezetni. Ezen felül utasította az OL vezetőjét, hogy „a csatolt jegyzéken feltüntetett dolgozókat szólítsa fel a könyvek haladéktalan visszaszolgáltatására és a Levéltárak Országos Központja költségvetési osztályának legkésőbb két héten belül tegyen jelentést."
Ember Győző 1950 decemberében három embert bízott meg Keszei Zoltán irodakezelő vezetésével, hogy az állományból hiányzó könyvekről jegyzéket készítsen. Kiderült, hogy a könyvek egy része nem a munkatársaknál, hanem a könyvtár raktárában volt a többi kikölcsönzött művet, amelyek túlélték az ostromot, ezeket azonban visszahelyezték a könyvtár állományába. Ezek után Ember Győző egy körlevélben intézkedett a könyvtár használatáról, és ideiglenes vezetőt is kinevezett Kapossy János személyében.
1951-ben aztán OLK vezetésével Bogdán Istvánt bízták meg, aki teljes állásban, könyvtárosként végezte a mindennapi munkát.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 05.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő