Megnyílik Budapesten a Társadalomtudományok Szabadiskolája.Tovább
1950 – A fordulat éve az Országos Levéltár könyvtárában
„Az Országos Levéltárban folytatott vizsgálat alkalmával megállapítottam, hogy az OL könyvtára teljesen rendezetlen állapotban van. A könyvtárnak nincsen felelős vezetője. Ennek következtében a könyvtárba bárki szabadon bemehet, és onnan könyveket kivihet. Feltételezhető az is, hogy nem jelenti be az illető az elvitt könyvek mennyiségét. Továbbá megállapítottam, hogy 1936 óta kivett könyvek nagy része nincs visszaszolgáltatva.”
Az Országos Könyvtári Központ és az Országos Levéltár második levélváltása
a.
Az Országos Könyvtári Központ vezetőjének adatkérő levele az Országos Levéltár könyvtár vezetőjének
1950. október 10.
6738/1850 OKK.
Hivatalvezető Kartárs!
A nagy könyvtárak gyűjtőkörének elhatárolása ügyében teendő javaslatunkhoz kérjük Hivatalvezető Kartárs szíves adatszolgáltatását.
1. Elgondolása szerint (a többi könyvtár gyűjtőköréhez viszonyítva) mely főosztályok, osztályok, alosztályok gondozásában látja könyvtára feladatait?
2. Melyek azok a főosztályok, osztályok, alosztályok, amelyek gyűjtőköre szempontjából másodsorban fontosak?
3. Milyen külön-gyűjteményei vannak, s ezek közül melyeket fejleszt rendszeresen, melyeket nem fejleszt (akár pénzügyi, akár egyéb okokból) tovább?
- Külön-gyűjteményének van-e külön katalógusa?
- Cédulakatalógus?
A Magyar Minerva VI. kötetében nem szereplő nyomtatott katalógusa?
Szíves válaszát 1950. október 26-ig kérem.
Budapest, 1950. október 10.
(Zalai Zoltán)
Az Országos Könyvtári Központ vezetője
Jelzet: MOL Y7-1089/1950. (Magyar Országos Levéltár Levéltára - 1945 utáni iratok) -géppel írt eredeti.
b.
Országos Levéltár főigazgatójának és igazgatójának válasza az Országos Könyvtári Központ vezetőjének
1950. október 20.
1089/1950 OL. sz.
Tárgy: Országos Könyvtári Központ: Adatszolgáltatás a könyvtárak gyűjtőkörének elhatárolása ügyében
Az Országos Könyvtári Központ vezetőségének
Bp., V. Guszev u. 1.
Hivatkozással f. hó [október] 10.-én 6738/1950 OKK. sz. a. kelt körlevelére, a nagy könyvtárak gyűjtőkörének elhatárolása kérdéséhez az Országos Levéltár részéről az alábbiakat kívánnám megfontolásra ajánlani:
Az Országos Levéltár Könyvtára - amint ezt már jelenteni ismételten alkalmam volt - kimondottan zártkörű, praesens szak- és kézikönyvtár, az intézmény anyaga, munkája és célkitűzései szolgálatában. Mellérendelt jellegű, s ez különbözteti meg alapvetően a nagy közkönyvtáraktól, szabja meg gyűjtőkörét, irányát és keretét. Úgy az intézmény belső munkája, mind a történetkutatók s általában a magyar történeti kutatás érdekei megkívánják, hogy a könyvtár anyaga minél szélesebb körben a hazai szakirodalom terén lehető teljességre törekedvén szolgálja a levéltári forrásanyag használhatóságát, kiértékelését s általában a magyar történettudományt.
Felfogásunk szerint hagyományos és gyakorlati szempontból egyaránt értékesebb és magasrendűbb az egyoldalú, de lehető teljességben kiépített szakkönyvtár az ötletszerűen gyűjtött könyvek bármely tömegénél.
Éppen ezért az Országos Levéltár még 1945 előtt kíméletlen értelmi selejtezést hajtott végre, kiemelvén mindazt, ami tárgyánál fogva nem tartozik a fent vázolt keretekbe s évtizedek során bekerült. Az anyagok előnyös csereakciók során részben még az elmúlt évek alatt értékesítette, részben az OKK most folyó könyvtárközi duplum csereakciójába illesztette be. Ily módon gyűjtési körét s ezzel anyagának szakszerű egyöntetűségét saját szempontjai és célkitűzései szolgálatában már önmaga szabályozta, jól átgondolt könyvtárpolitikával és rendszeres gyűjtéssel.
Ennek megfelelően könyvtárfejlesztési programjába elsősorban a következő szempontok irányítják:
I. Hazai irodalom (Elsősorban)
1. Általános művek, összefoglaló munkák, részmonográfiák és értekezések a magyar történettudomány széles körben értelmezett egész területéről.
2. Levéltártudomány
3. Történeti segédtudományok: diplomatika, paleográfia, heraldika, szfragisztika, genealógia stb.
4. Teljes magyar oklevél kiadványgyűjtemény
5. Helytörténet
6. Magyar történeti folyóiratok
7. Alapvető művek a levéltári munkával összefüggő jogi irodalomból
8. Történetfilozófiai, módszertani és ideológiai irodalom
9. Társadalmi tudományok és [...]
10. Segédkönyvek és kézikönyvek: enciklopédiák, bibliográfiák, térképek, statisztikák, általános és szakszótárak
11. A magyar államélet és közigazgatás hivatalos kiadványai
12. Világi és egyházi schematismusok lehető teljes gyűjteménye
13. Végül minden olyan mű, amely az Országos Levéltár anyagának felhasználásával készült
II. Külföldi irodalom (Másodsorban)
E téren a gyűjtés fokozottabb körültekintést kíván, minthogy a teljesség, amely a hazai irodalom terén egyenesen kívánatos, itt még megközelítő kis hányadban sem volna keresztülvihető, de nem is lehet cél. Mindenképpen kívánatos azonban, hogy a fenti tárgycsoportok körébe vágó alapvető művek, a szélesebb körű hazai történettudományi kutatásnak mára nélkülözhetetlen forráspublikációk és kézikönyvek, elvi és módszertani kérdésekben új utakat nyitó munkát továbbra is beszereztessenek, különös gondot fordítván e téren az előző időkben figyelmen kívül hagyott szovjet levéltári és történettudományi szakirodalomra, valamint a népi demokráciák hasonló kiadványaira. Ugyancsak különös gondot kívánnánk fordítani a csonkán maradt nagy külföldi folyóirat- és forráskiadvány sorozataink kiegészítésére, ami nemcsak tudományos érték, de egyben - amely felfogásunkat az OKK vezetősége egy korábbi átiratunk kapcsán maga is osztotta - nemzetgazdasági szempontból is jelentős értékgyarapodást jelent. Végül ugyanitt fontosnak tartanók gyűjtési körünkben a környező államok történeti és levéltár-tudományi folyóirataink kívül ez államok történeti irodalmának főként a történeti magyar államterület részével foglalkozó anyagát is.
A körlevél 3. pontjához megjegyezni kívánnám, hogy külön-gyűjteménynek számítható könyvtárunkban a schematismusok gazdag sorozata, különösképpen az egykori osztrák császárság, majd monarchia egész közigazgatási területére és tartományaira is, tudomásunk szerint az ország leggazdagabb ilynemű gyűjteménye, amelynek lehető teljessé tétele - nélkülözhetetlen segédeszköz lévén a levéltári kutatásban - továbbra is különös gondunk tárgyát képezi.
4. E külön-gyűjteménynek kéziratos, törzskönyvkatalógusa van.
A könyvtárnak - éppen a bevezetőben vázolt jellegénél fogva - semmiféle nyomtatott katalógusa nincs.
Budapest, 1950. október 20.
[Ember Győző], [Kapossy János]
Jelzet: MOL Y7-1089/1950. (Magyar Országos Levéltár Levéltára - 1945 utáni iratok) -kézzel írt fogalmazvány.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 14.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő