1950 – A fordulat éve az Országos Levéltár könyvtárában

„Az Országos Levéltárban folytatott vizsgálat alkalmával megállapítottam, hogy az OL könyvtára teljesen rendezetlen állapotban van. A könyvtárnak nincsen felelős vezetője. Ennek következtében a könyvtárba bárki szabadon bemehet, és onnan könyveket kivihet. Feltételezhető az is, hogy nem jelenti be az illető az elvitt könyvek mennyiségét. Továbbá megállapítottam, hogy 1936 óta kivett könyvek nagy része nincs visszaszolgáltatva.”

Az Országos Könyvtári Központ és az Országos Levéltár második levélváltása

a.
Az Országos Könyvtári Központ vezetőjének adatkérő levele az Országos Levéltár könyvtár vezetőjének

1950. október 10.

6738/1850 OKK.

Hivatalvezető Kartárs!

A nagy könyvtárak gyűjtőkörének elhatárolása ügyében teendő javaslatunkhoz kérjük Hivatalvezető Kartárs szíves adatszolgáltatását.

1. Elgondolása szerint (a többi könyvtár gyűjtőköréhez viszonyítva) mely főosztályok, osztályok, alosztályok gondozásában látja könyvtára feladatait?

2. Melyek azok a főosztályok, osztályok, alosztályok, amelyek gyűjtőköre szempontjából másodsorban fontosak?

3. Milyen külön-gyűjteményei vannak, s ezek közül melyeket fejleszt rendszeresen, melyeket nem fejleszt (akár pénzügyi, akár egyéb okokból) tovább?

Külön-gyűjteményének van-e külön katalógusa?
Cédulakatalógus?
A Magyar Minerva VI. kötetében nem szereplő nyomtatott katalógusa?

Szíves válaszát 1950. október 26-ig kérem.

Budapest, 1950. október 10.

(Zalai Zoltán)
Az Országos Könyvtári Központ vezetője

Jelzet: MOL Y7-1089/1950. (Magyar Országos Levéltár Levéltára - 1945 utáni iratok) -géppel írt eredeti.

b.
Országos Levéltár főigazgatójának és igazgatójának válasza az Országos Könyvtári Központ vezetőjének

1950. október 20.

1089/1950 OL. sz.

Tárgy: Országos Könyvtári Központ: Adatszolgáltatás a könyvtárak gyűjtőkörének elhatárolása ügyében

Az Országos Könyvtári Központ vezetőségének
Bp., V. Guszev u. 1.

Hivatkozással f. hó [október] 10.-én 6738/1950 OKK. sz. a. kelt körlevelére, a nagy könyvtárak gyűjtőkörének elhatárolása kérdéséhez az Országos Levéltár részéről az alábbiakat kívánnám megfontolásra ajánlani:

Az Országos Levéltár Könyvtára - amint ezt már jelenteni ismételten alkalmam volt - kimondottan zártkörű, praesens szak- és kézikönyvtár, az intézmény anyaga, munkája és célkitűzései szolgálatában. Mellérendelt jellegű, s ez különbözteti meg alapvetően a nagy közkönyvtáraktól, szabja meg gyűjtőkörét, irányát és keretét. Úgy az intézmény belső munkája, mind a történetkutatók s általában a magyar történeti kutatás érdekei megkívánják, hogy a könyvtár anyaga minél szélesebb körben a hazai szakirodalom terén lehető teljességre törekedvén szolgálja a levéltári forrásanyag használhatóságát, kiértékelését s általában a magyar történettudományt.

Felfogásunk szerint hagyományos és gyakorlati szempontból egyaránt értékesebb és magasrendűbb az egyoldalú, de lehető teljességben kiépített szakkönyvtár az ötletszerűen gyűjtött könyvek bármely tömegénél.

Éppen ezért az Országos Levéltár még 1945 előtt kíméletlen értelmi selejtezést hajtott végre, kiemelvén mindazt, ami tárgyánál fogva nem tartozik a fent vázolt keretekbe s évtizedek során bekerült. Az anyagok előnyös csereakciók során részben még az elmúlt évek alatt értékesítette, részben az OKK most folyó könyvtárközi duplum csereakciójába illesztette be. Ily módon gyűjtési körét s ezzel anyagának szakszerű egyöntetűségét saját szempontjai és célkitűzései szolgálatában már önmaga szabályozta, jól átgondolt könyvtárpolitikával és rendszeres gyűjtéssel.

Ennek megfelelően könyvtárfejlesztési programjába elsősorban a következő szempontok irányítják:

I. Hazai irodalom (Elsősorban)
1. Általános művek, összefoglaló munkák, részmonográfiák és értekezések a magyar történettudomány széles körben értelmezett egész területéről.
2. Levéltártudomány
3. Történeti segédtudományok: diplomatika, paleográfia, heraldika, szfragisztika, genealógia stb.
4. Teljes magyar oklevél kiadványgyűjtemény
5. Helytörténet
6. Magyar történeti folyóiratok
7. Alapvető művek a levéltári munkával összefüggő jogi irodalomból
8. Történetfilozófiai, módszertani és ideológiai irodalom
9. Társadalmi tudományok és [...] 
10. Segédkönyvek és kézikönyvek: enciklopédiák, bibliográfiák, térképek, statisztikák, általános és szakszótárak
11. A magyar államélet és közigazgatás hivatalos kiadványai
12. Világi és egyházi schematismusok lehető teljes gyűjteménye
13. Végül minden olyan mű, amely az Országos Levéltár anyagának felhasználásával készült

II. Külföldi irodalom (Másodsorban)

E téren a gyűjtés fokozottabb körültekintést kíván, minthogy a teljesség, amely a hazai irodalom terén egyenesen kívánatos, itt még megközelítő kis hányadban sem volna keresztülvihető, de nem is lehet cél. Mindenképpen kívánatos azonban, hogy a fenti tárgycsoportok körébe vágó alapvető művek, a szélesebb körű hazai történettudományi kutatásnak mára nélkülözhetetlen forráspublikációk és kézikönyvek, elvi és módszertani kérdésekben új utakat nyitó munkát továbbra is beszereztessenek, különös gondot fordítván e téren az előző időkben figyelmen kívül hagyott szovjet levéltári és történettudományi szakirodalomra, valamint a népi demokráciák hasonló kiadványaira. Ugyancsak különös gondot kívánnánk fordítani a csonkán maradt nagy külföldi folyóirat- és forráskiadvány sorozataink kiegészítésére, ami nemcsak tudományos érték, de egyben - amely felfogásunkat az OKK vezetősége egy korábbi átiratunk kapcsán maga is osztotta - nemzetgazdasági szempontból is jelentős értékgyarapodást jelent. Végül ugyanitt fontosnak tartanók gyűjtési körünkben a környező államok történeti és levéltár-tudományi folyóirataink kívül ez államok történeti irodalmának főként a történeti magyar államterület részével foglalkozó anyagát is.

A körlevél 3. pontjához megjegyezni kívánnám, hogy külön-gyűjteménynek számítható könyvtárunkban a schematismusok gazdag sorozata, különösképpen az egykori osztrák császárság, majd monarchia egész közigazgatási területére és tartományaira is, tudomásunk szerint az ország leggazdagabb ilynemű gyűjteménye, amelynek lehető teljessé tétele - nélkülözhetetlen segédeszköz lévén a levéltári kutatásban - továbbra is különös gondunk tárgyát képezi.

4. E külön-gyűjteménynek kéziratos, törzskönyvkatalógusa van.

A könyvtárnak - éppen a bevezetőben vázolt jellegénél fogva - semmiféle nyomtatott katalógusa nincs.

Budapest, 1950. október 20.

[Ember Győző], [Kapossy János]

Jelzet: MOL Y7-1089/1950. (Magyar Országos Levéltár Levéltára - 1945 utáni iratok) -kézzel írt fogalmazvány.

Ezen a napon történt május 08.

1902

Martinique szigetén kitört a Mont Pelée vulkán. A vulkánkitörést kísérő jelenségek (láva, hamu, gázok) a pár kilométerrel távolabb fekvő...Tovább

1903

Paul Gauguin francia festő, van Gogh és Cézanne mellett a posztimpresszionizmus legnagyobb képviselője (*1848)Tovább

1912

A magyarországi eredetű Adolf Zukor Famous Players Film Company néven megalapítja a Paramount Pictures produkciós cég elődjét.Tovább

1918

Hollósy Simon magyar festőművész (*1857)Tovább

1930

A Hlinka vezette Szlovák Néppárt másodszor nyújtja be a szlovák autonómia tervezetét.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők