Roald Amundsen csapata először éri el a Déli-sarkot.Tovább
30 év a katolikus gimnáziumok életében
„A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki.”
III. Tanulmányi színvonal
1. Tanmenet
A tanmenetek a kiadott irányító tanmenetek alapján készültek. Az igazgatók jóváhagyták. Az állami tankönyveket használják. Külön jegyzetet nem készítenek, szerintük a könyvek teljesen megfelelőek. A szentendrei igazgató szerint azért, hogy a látszatát is elkerüljék annak, hogy az állam ellen dolgoznak. A piarista gimnázium
szerint az engedélyezett eltéréseket a nevelők óravázlataikban szokták feltüntetni, de ebben az évben erre még nem került sor.2. A tanárok készülése [!]
A tanárok órára általában felkészülnek, vázlatokat írnak, amelyek elég gondosak, sőt aprólékosak, azonban a vázlatok nem mindenütt felelnek meg a didaktikai követelményeknek. Általában a gyakorlati élettel való kapcsolat, az ideológiai vonatkozások hiányoznak. A debreceni gimnáziumban egységes szempontok szerint készítik a vázlatokat, ami a formális fokozatok burkolt alkalmazását jelenti.
3. A tanítási órák színvonala
A tanítási órák színvonala több szempontból nem megfelelő. Általában jellemzi az órákat a bőséges és aprólékos tény- és adatközlés, azonban hiányzik a
összefüggés és [a] legritkább esetben lehet találkozni a gyakorlati élettel való kapcsolattal.A tanítási anyag nevelői értékének kiaknázása csaknem mindig elmarad. Az órákon általában a tankönyv anyagát közlik, azonban az egyes megállapításoknál a végső következtetéseket nem vonják le. A materialista világnézet elleni állásfoglalásuk a tanítási órákon erősen érvényesül. A debreceni gimnázium igazgatója kijelentette, hogy a materialista világnézetet tárgyilagosan ismertetik a tanulókkal, de hozzáfűzik, hogy ezzel szemben mi a katolikus álláspont. „Mi tagadjuk a majomtól való származást" kijelentéssel vulgarizálják a fejlődésről szóló marxista tanítást. - A biológia-tanításban a szentendrei gimnázium igazgatója az ember fejlődésével kapcsolatban megállapítja, hogy „ma már értelmes ember nem tagadhatja az egysejtből [!] való származást, de mi a dualizmust hirdetjük: a lelket Isten teremti, akkor, mikor az ember gondolkodni kezd".
A piarista gimnáziumban az egyes állatokat a környezetükben ismertetik, összehasonlítják az előző törzsek állataival, de a környezet, az életkörülmények hatását a szervek és a szervezetek átalakulásában nem tudatosítják. Az idealista nézetek, mint megjegyzések fordulnak el az órákon, például „a pók tudja, hogy légy esett a hálójába", vagy „milyen szellemes megoldás" a máj kapillárisaiban lévő sejtek működése. Az ember származására való utalást csak félénken merték megkísérelni az egyes órákon, főleg a felügyelő kedvéért. Például „az élet a vízből ered". - Az esztergomi gimnáziumban a szívburokról, annak belső tartalmáról beszélve a tanár megkérdezte: „Krisztus urunkat, mikor a katona lándzsával a mellén megszúrta, szívéből mi folyt ki?" A tanulók kórusban válaszolták: „vér és víz". Kissé szokatlan módja ez a tudományos megállapítás igazolásának. Találkozunk még elavult, mechanikus felfogással is: pl. „Az emberi test, mint gépezet" felírású szemléltető kép alkalmazásánál. A tanítási órákon általában a szocialista társadalom szervezett munkájának eredményei elsikkadnak, például a szentendrei ferences gimnázium fizikai és földrajz óráján az éghajlattal kapcsolatosan szó sem esik a
éghajlat-változtató jellegéről, a szélvédő erdősávokról, a fagyálló növényfajtákról stb. - A történelemtanításban az események aktualizálása elmarad. A történelmi eseményeket idealista történelemszemlélet alapján tanítják. Például az esztergomi gimnáziumban az első világháború okául a szarajevói eseményeket, Szerbia makacsságát tüntetik fel, a háború és az imperializmus közti összefüggést nem veszik észre. A tanár véleménye szerint Oroszországnak a II. világháborúban való részvételével kapcsolatban Lenin és Sztálin hangsúlyozták, hogy Oroszországnak tengerre van szüksége. A II. osztályban a pápaság és császárság küzdelmével és a negyedik keresztes-hadjárattal kapcsolatban megállapította, hogy a 200[0] évnek ez volt a legideálisabb harca, hiszen célja a térítés és a szent sír [!] visszafoglalása volt, bár voltak, akiket a nagyravágyás vezetett. Az órákon kínosan kerülik mindazokat a témákat, melyek az egyház tudományellenes magatartásával foglalkoznak (például Galilei [!] üldözése, Mikszáth regényei). szólva az egyház szerepéről megállapítják, hogy a tudományok fejlődésében eleinte gátló, később élenjáró volt. - irodalmi órán a költészetet tudománytalanul, teljesen ösztönös jelenségként tanítja a debreceni gimnázium. A tanár szerint a költő nem akar írni, hanem kénytelen írni, mert a lelke tele van. Bajza csak költő-kuli, az igazi írók azt tanulták tőle, hogyan nem kell írni. Petőfi családi és tájverseinek jellemzése: „Kedves, bájos, egyszerű, mesterkéletlen". De az eszmei mondanivalóikat nem emelik ki a verseknek. Tanítási módszerük gyakran verbalizmushoz vezet.A tanár általánosításokat szövegez meg, a tanulók tapasztalataitól függetlenül, amiket azok bemagolnak. - A piarista gimnáziumban a tanárok az elméletet és a gyakorlatot, a tartalmat és a formát teljes elszakítottságban tárgyalják. Például a nyelvtani szabályokat kellő számú példa nélkül gyakoroltatják. Az irodalmi anyag tárgyalásánál az eszmei mondanivaló háttérbe szorul a formai elemzéssel szemben. Például Arany: János pap országa című költ[eménye] tárgyalásakor a tanár bevezetőjében kiemelte, hogy a főpapsággal ellentétben az alsópapság a nép mellé állt a Habsburgok elleni harcban, de tovább nem folytatta, hanem azonnal a vers formai elemzésére tért át. A „kényes" témába nem akart saját bevallása szerint belemélyedni. A költemény tartalmát nem aktualizálta, nem foglalt állást, mint a piarista tanár a nép állama mellett. Esztergomban Eötvös Karthausi-jának értékelésénél a regény egyik nagy értékének tulajdonította a tanár, hogy a regényben az egyéniségnek óriási szerepe van. A földrajz-tanításban is igen komoly hiányosságok vannak; a teljesen rossz földrajztanítás mintaképe a
egyik földrajz órája, ahol a tanár Franciaország történeti fejlődését, népességét és iparát vette fel óravázlatába, ezzel szemben az órán lényegében a történeti fejlődést tanította, a népességet csak röviden említette. Így az óra lényegében történelem óra volt, ahol a legrészletesebben a középkorral foglalkozott, ez a középkor dicsérete volt. Egyik mondata például szó szerint: „De azért a feudalizmust nem lehet elítélni teljesen, mert akkor kezd kialakulni az ipar, a manufaktúra". Ezt már a burzsoá társadalom tárgyalásából visszapillantva mondta. Letanította az egész burzsoá forradalmat, majd így értékelt: „Elhárultak a kapitalizmus akadályai, aki eddig csak munkás volt, most gyáros lehetett". A Marshall-tervről: „Amerika adta a kölcsönöket, hogy azon azt vásárolják, amire szükségük van". Az államforma tanításakor felírta a köztársasági elnök nevét is, viszont a füzetekben nem szerepel , , [!] stb. elvtársak neve. - Az orosz nyelv erős lebecsülése látszik az esztergomi gimnáziumban. Teljesen helytelen módszerrel tanítanak (a meg nem tanult szavakat 50-szer leíratják), elriasztják a tanulókat a nyelv tanulásától. Az órán fegyelmezetlenség van, az eredmény nagyon gyenge.Az egyes tananyagokkal kapcsolatban egy-egy példát említenek ugyan népi demokráciánk életéből is (földalatti gyorsvasút, államosítás), de elszigetelten, minden magyarázat nélkül.
Igen jellemzőek a hittanórák, ahol teljesen gátlásmentesen fejtik ki a nézeteiket, Esztergomban például a háborúról azt tanítják, hogy isten [!] kezében arra jó, hogy büntetésének vesszője legyen, de egyben érdemeink forrásává is válik, ha isten [!] akaratában megnyugodva türelmesen viseljük. A vallás a társadalom létének alapja - tanítják - e nélkül nincs erkölcs, ha a vallást elválasztják az erkölcstől, ott az erkölcs is megszűnik. A valláserkölcs azért fontos, mert nélküle nincs semmi, ami az embert megfékezné. Az emberek nem látnák az alattvalók és elöljárók viszonyát. A kultúra vallás nélkül hátrább viszi az embert. „Ha elveszik az embertől a vallást, nincs ami megkülönböztesse az embert a többi élőlénytől. Csak az értelmes lény tudja azt, hogy van Isten." A pannonhalmi gimnázium hittanóráján azt fejtegetik, hogy a vallás alátámasztja a tudomány elveit.
Ezektől eltérő jelenségeket is találunk. A piarista gimnázium természetrajz óráján rámutatnak a kollektív mezőgazdaság jelentőségére, a természet átalakítására. Győrben a hazafias nevelést a haladó hagyományok szeretetével kapcsolta össze a szaktanár, amikor a Tisza szabályozásának tanulmányozásakor Vásárhelyi Pál érdemeire mutatott rá s a Szovjetunió gazdag példaanyagával támasztotta alá az árvízszabályozás szükségességét.
4. A tanulók tudása és magatartása
A tanulók a könyv szerinti anyagot tudják, feleleteikben sok a mechanizmus, az anyag szóról-szóra való elmondása. A tanárok így is követelik meg tőlük. A szorosan vett szakmai anyagot, az adatszerű részeket jól tudják. Tudásuk azonban a dialektikus materialista világnézet hiányában nincs egységbe foglalva. Sokszor olyan anyagot is megtanulnak, amit nem értenek.
A tanulók látszólag fegyelmezettek, ez azonban csak a rendszabályok merev megtartásán alapul, öntudatos fegyelemről nem lehet beszélni.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 14.
Népszavazás kezdődik Sopron hovatartozásáról. A szavazók 65%-a Magyarországot választja, a város ezért megkapja a „Civitas...Tovább
Adolf Hitler utasítja a Wehrmacht főparancsnokságát, hogy kezdje meg a Norvégia elleni invázió előzetes tervezését (Weserübung hadművelet...Tovább
Magyarországgal együtt Albánia, Ausztria, Bulgária, Finnország, Írország, Jordánia, Kambodzsa, Laosz, Líbia, Nepál, Olaszország,...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő