Párizsban meggyilkolják Jean Jaurès francia pacifista politikust, a világháborús részvétel elleni tiltakozó mozgalom vezetőjét.Tovább
30 év a katolikus gimnáziumok életében
„A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki.”
III. Tanulmányi színvonal
1. Tanmenet
A tanmenetek a kiadott irányító tanmenetek alapján készültek. Az igazgatók jóváhagyták. Az állami tankönyveket használják. Külön jegyzetet nem készítenek, szerintük a könyvek teljesen megfelelőek. A szentendrei igazgató szerint azért, hogy a látszatát is elkerüljék annak, hogy az állam ellen dolgoznak. A piarista gimnázium
szerint az engedélyezett eltéréseket a nevelők óravázlataikban szokták feltüntetni, de ebben az évben erre még nem került sor.2. A tanárok készülése [!]
A tanárok órára általában felkészülnek, vázlatokat írnak, amelyek elég gondosak, sőt aprólékosak, azonban a vázlatok nem mindenütt felelnek meg a didaktikai követelményeknek. Általában a gyakorlati élettel való kapcsolat, az ideológiai vonatkozások hiányoznak. A debreceni gimnáziumban egységes szempontok szerint készítik a vázlatokat, ami a formális fokozatok burkolt alkalmazását jelenti.
3. A tanítási órák színvonala
A tanítási órák színvonala több szempontból nem megfelelő. Általában jellemzi az órákat a bőséges és aprólékos tény- és adatközlés, azonban hiányzik a
összefüggés és [a] legritkább esetben lehet találkozni a gyakorlati élettel való kapcsolattal.A tanítási anyag nevelői értékének kiaknázása csaknem mindig elmarad. Az órákon általában a tankönyv anyagát közlik, azonban az egyes megállapításoknál a végső következtetéseket nem vonják le. A materialista világnézet elleni állásfoglalásuk a tanítási órákon erősen érvényesül. A debreceni gimnázium igazgatója kijelentette, hogy a materialista világnézetet tárgyilagosan ismertetik a tanulókkal, de hozzáfűzik, hogy ezzel szemben mi a katolikus álláspont. „Mi tagadjuk a majomtól való származást" kijelentéssel vulgarizálják a fejlődésről szóló marxista tanítást. - A biológia-tanításban a szentendrei gimnázium igazgatója az ember fejlődésével kapcsolatban megállapítja, hogy „ma már értelmes ember nem tagadhatja az egysejtből [!] való származást, de mi a dualizmust hirdetjük: a lelket Isten teremti, akkor, mikor az ember gondolkodni kezd".
A piarista gimnáziumban az egyes állatokat a környezetükben ismertetik, összehasonlítják az előző törzsek állataival, de a környezet, az életkörülmények hatását a szervek és a szervezetek átalakulásában nem tudatosítják. Az idealista nézetek, mint megjegyzések fordulnak el az órákon, például „a pók tudja, hogy légy esett a hálójába", vagy „milyen szellemes megoldás" a máj kapillárisaiban lévő sejtek működése. Az ember származására való utalást csak félénken merték megkísérelni az egyes órákon, főleg a felügyelő kedvéért. Például „az élet a vízből ered". - Az esztergomi gimnáziumban a szívburokról, annak belső tartalmáról beszélve a tanár megkérdezte: „Krisztus urunkat, mikor a katona lándzsával a mellén megszúrta, szívéből mi folyt ki?" A tanulók kórusban válaszolták: „vér és víz". Kissé szokatlan módja ez a tudományos megállapítás igazolásának. Találkozunk még elavult, mechanikus felfogással is: pl. „Az emberi test, mint gépezet" felírású szemléltető kép alkalmazásánál. A tanítási órákon általában a szocialista társadalom szervezett munkájának eredményei elsikkadnak, például a szentendrei ferences gimnázium fizikai és földrajz óráján az éghajlattal kapcsolatosan szó sem esik a
éghajlat-változtató jellegéről, a szélvédő erdősávokról, a fagyálló növényfajtákról stb. - A történelemtanításban az események aktualizálása elmarad. A történelmi eseményeket idealista történelemszemlélet alapján tanítják. Például az esztergomi gimnáziumban az első világháború okául a szarajevói eseményeket, Szerbia makacsságát tüntetik fel, a háború és az imperializmus közti összefüggést nem veszik észre. A tanár véleménye szerint Oroszországnak a II. világháborúban való részvételével kapcsolatban Lenin és Sztálin hangsúlyozták, hogy Oroszországnak tengerre van szüksége. A II. osztályban a pápaság és császárság küzdelmével és a negyedik keresztes-hadjárattal kapcsolatban megállapította, hogy a 200[0] évnek ez volt a legideálisabb harca, hiszen célja a térítés és a szent sír [!] visszafoglalása volt, bár voltak, akiket a nagyravágyás vezetett. Az órákon kínosan kerülik mindazokat a témákat, melyek az egyház tudományellenes magatartásával foglalkoznak (például Galilei [!] üldözése, Mikszáth regényei). szólva az egyház szerepéről megállapítják, hogy a tudományok fejlődésében eleinte gátló, később élenjáró volt. - irodalmi órán a költészetet tudománytalanul, teljesen ösztönös jelenségként tanítja a debreceni gimnázium. A tanár szerint a költő nem akar írni, hanem kénytelen írni, mert a lelke tele van. Bajza csak költő-kuli, az igazi írók azt tanulták tőle, hogyan nem kell írni. Petőfi családi és tájverseinek jellemzése: „Kedves, bájos, egyszerű, mesterkéletlen". De az eszmei mondanivalóikat nem emelik ki a verseknek. Tanítási módszerük gyakran verbalizmushoz vezet.A tanár általánosításokat szövegez meg, a tanulók tapasztalataitól függetlenül, amiket azok bemagolnak. - A piarista gimnáziumban a tanárok az elméletet és a gyakorlatot, a tartalmat és a formát teljes elszakítottságban tárgyalják. Például a nyelvtani szabályokat kellő számú példa nélkül gyakoroltatják. Az irodalmi anyag tárgyalásánál az eszmei mondanivaló háttérbe szorul a formai elemzéssel szemben. Például Arany: János pap országa című költ[eménye] tárgyalásakor a tanár bevezetőjében kiemelte, hogy a főpapsággal ellentétben az alsópapság a nép mellé állt a Habsburgok elleni harcban, de tovább nem folytatta, hanem azonnal a vers formai elemzésére tért át. A „kényes" témába nem akart saját bevallása szerint belemélyedni. A költemény tartalmát nem aktualizálta, nem foglalt állást, mint a piarista tanár a nép állama mellett. Esztergomban Eötvös Karthausi-jának értékelésénél a regény egyik nagy értékének tulajdonította a tanár, hogy a regényben az egyéniségnek óriási szerepe van. A földrajz-tanításban is igen komoly hiányosságok vannak; a teljesen rossz földrajztanítás mintaképe a
egyik földrajz órája, ahol a tanár Franciaország történeti fejlődését, népességét és iparát vette fel óravázlatába, ezzel szemben az órán lényegében a történeti fejlődést tanította, a népességet csak röviden említette. Így az óra lényegében történelem óra volt, ahol a legrészletesebben a középkorral foglalkozott, ez a középkor dicsérete volt. Egyik mondata például szó szerint: „De azért a feudalizmust nem lehet elítélni teljesen, mert akkor kezd kialakulni az ipar, a manufaktúra". Ezt már a burzsoá társadalom tárgyalásából visszapillantva mondta. Letanította az egész burzsoá forradalmat, majd így értékelt: „Elhárultak a kapitalizmus akadályai, aki eddig csak munkás volt, most gyáros lehetett". A Marshall-tervről: „Amerika adta a kölcsönöket, hogy azon azt vásárolják, amire szükségük van". Az államforma tanításakor felírta a köztársasági elnök nevét is, viszont a füzetekben nem szerepel , , [!] stb. elvtársak neve. - Az orosz nyelv erős lebecsülése látszik az esztergomi gimnáziumban. Teljesen helytelen módszerrel tanítanak (a meg nem tanult szavakat 50-szer leíratják), elriasztják a tanulókat a nyelv tanulásától. Az órán fegyelmezetlenség van, az eredmény nagyon gyenge.Az egyes tananyagokkal kapcsolatban egy-egy példát említenek ugyan népi demokráciánk életéből is (földalatti gyorsvasút, államosítás), de elszigetelten, minden magyarázat nélkül.
Igen jellemzőek a hittanórák, ahol teljesen gátlásmentesen fejtik ki a nézeteiket, Esztergomban például a háborúról azt tanítják, hogy isten [!] kezében arra jó, hogy büntetésének vesszője legyen, de egyben érdemeink forrásává is válik, ha isten [!] akaratában megnyugodva türelmesen viseljük. A vallás a társadalom létének alapja - tanítják - e nélkül nincs erkölcs, ha a vallást elválasztják az erkölcstől, ott az erkölcs is megszűnik. A valláserkölcs azért fontos, mert nélküle nincs semmi, ami az embert megfékezné. Az emberek nem látnák az alattvalók és elöljárók viszonyát. A kultúra vallás nélkül hátrább viszi az embert. „Ha elveszik az embertől a vallást, nincs ami megkülönböztesse az embert a többi élőlénytől. Csak az értelmes lény tudja azt, hogy van Isten." A pannonhalmi gimnázium hittanóráján azt fejtegetik, hogy a vallás alátámasztja a tudomány elveit.
Ezektől eltérő jelenségeket is találunk. A piarista gimnázium természetrajz óráján rámutatnak a kollektív mezőgazdaság jelentőségére, a természet átalakítására. Győrben a hazafias nevelést a haladó hagyományok szeretetével kapcsolta össze a szaktanár, amikor a Tisza szabályozásának tanulmányozásakor Vásárhelyi Pál érdemeire mutatott rá s a Szovjetunió gazdag példaanyagával támasztotta alá az árvízszabályozás szükségességét.
4. A tanulók tudása és magatartása
A tanulók a könyv szerinti anyagot tudják, feleleteikben sok a mechanizmus, az anyag szóról-szóra való elmondása. A tanárok így is követelik meg tőlük. A szorosan vett szakmai anyagot, az adatszerű részeket jól tudják. Tudásuk azonban a dialektikus materialista világnézet hiányában nincs egységbe foglalva. Sokszor olyan anyagot is megtanulnak, amit nem értenek.
A tanulók látszólag fegyelmezettek, ez azonban csak a rendszabályok merev megtartásán alapul, öntudatos fegyelemről nem lehet beszélni.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 31.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő