(1952–1982)

30 év a katolikus gimnáziumok életében

Két jelentés tükrében

„A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki.”

 

IV. Politikai-erkölcsi nevelés

1. Ifjúsági szervezetek

A katolikus gimnáziumokban ifjúsági szervezet nem működik, ellenben valamiféle „diákönkormányzat" [létezik], mely felelősökből áll és egy-egy alkalommal az osztályfőnök jelenlétében az osztály tanulóinak magatartását, tanulását beszéli meg. A debreceni gimnázium igazgatója kijelentette, hogy abba nem szól bele, hogy az egyes tanulók iskolán kívül

tagok legyenek, azonban egyetlen olyan tanulóval sem beszéltünk, aki valóban DISZ tag lett volna. A Knézits utcai leánygimnáziumban van egy DISZ-felelős tanuló, és az igazgató szerint az iskola nem akadályozza meg, hogy a tanulók a DISZ-ben dolgozzanak. Tanév elején ezt kihirdették és úgy érzi, hogy ezzel minden kötelességének eleget tett. A piarista gimnáziumban a tanulók jó része feltűnő helyen viseli a piarista jelvényt, ezekről már külsőleg is látható, hogy egyházi „ifjúgárdistaként" támogatják a nevelőket az iskolán kívüli foglalkozásokban.

2. A hazafiasságra való nevelés

A hazafiasságra való nevelésük nem felel meg a szocialista elveknek. A debreceni gimnázium igazgatója kijelentette: „Nem fogadjuk el az ellenség gyűlöletének elvét, mi csak a háborút, a helytelen törekvéseket és cselekedeteket gyűlöljük, de az embert nem. Az ember mindig megjavulhat. Mi osztályharcot nem folytatunk, ellene vagyunk a kollektív felelősségre vonásnak (itt azonosította az osztályharcot a hitleri fajgyűlölet ténykedéseivel), helyeseljük, hogy a kizsákmányoló osztály tagjai most fizikai munkát végezzenek, a vezetésben ne vegyenek részt, de nem gyűlöljük őket. A tanulókat arra neveljük, hogy odahaza álljanak helyt, segítsenek másokon."

Pacifizmusra nevelnek.

Az ifjúságot bekapcsolják egyes társadalmi munkákba (légótanfolyam, nyári munka, gyapotszedés). A piarista gimnáziumban nyár folyamán „természettudományos" kirándulásokat szerveztek, azonban kirándulásuk útvonalába mindig bekerültek vallási szempontból nevezetes helyek, pl. Zirc, Pannonhalma. - A pannonhalmi gimnáziumban egészen sajátos módon nevelnek hazafiasságra, ugyanis a szentek életének ismertetésével igyekeznek alátámasztani a hazaszeretetet.

3. Osztályfőnöki órák

A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki. Mivel kémiából sok az elégséges és elégtelen, az a tendenciájuk, hogy ezekből vegyészmérnökök lesznek. Az elégtelen jegyet 2-re javítókat

nevezi. Tanulási módszerül a „feldaraboló" módszert ajánlja. Individualizmusra nevel, megállapítja, hogy minden közösségi életben tűrni, áldozatot kell hozni.

4. A tantermek dekorációja

A dekoráció erősen hangsúlyozza az iskolák egyházi jellegét.

Minden tanteremben a főhelyen feszület van. A szentendrei ferences gimnázium igazgatója a dekorációt az egyházi főhatóság rendeletére hivatkozva így jellemzi: „Ízléses, politikamentes". Ez azt jelenti, hogy az osztályokban a jelent csupán egy köztársasági címer képviseli. Egyébként élettelen földrajzi képek, írói arcképek, régi természetrajzi szemléltetőképek szerepelnek. A piarista gimnáziumban pl. van Kölcsey, Vörösmarty, Kossuth osztály, a haladás gondolatának elmélyítése azonban már nem terjed ki odáig, hogy az osztálytermek falán József Attila, Ady, vagy valamelyik jelenleg élő nagy írónk, költőnk arcképe kikerüljön. A Knézits utcai leánygimnáziumban már erősen kidomborodik az egyházi jelleg, az osztályokban szentkép, szenteltvíz-tartók találhatók. A tanulók munkájának népünk életére vonatkozóan egyetlen egy jelmondat sem szerepel az iskolákban. Az esztergomi gimnáziumban egy-két teljesen közömbös felirat szerepel, egyébként sem itt, sem a többi iskolában a dekoráció alapján nem az iskolai, hanem inkább kolostorjelleg domborodik ki.

 

V. Az iskola és a szülők kapcsolata

 

Az iskolákban szülői munkaközösség nem működik. Általában hetenként fogadóórákat tartanak a szülők részére és mivel az igazgatók szerint ebben az időben kevés szülő ér rá (utazási nehézségekre is hivatkoznak), havonként fogadóvasárnapot rendszeresítettek. Ez igen veszélyes, mert lehetőséget ad arra, hogy a szülők felé a gyermekekre vonatkozó adatközléseken túl agitációt fejtsenek ki. A Knézits utcai iskolában negyedévenként szülői értekezletet tartanak. A piaristáknál a szülőkkel való kapcsolat veszélyesen erősnek mutatkozik. Az iskola szülői megajánlásokból fedezi a fűtési hozzájárulást, a szertárak, könyvtárak szükségletét, általában a szülők havonta 30 forintot fizetnek.

 

Budapest, 1952. évi december 12.                                                   olvashatatlan aláírás

Jelzet: MOL XIX-I-3-u-D179-1985. (32. doboz) - Magyar Országos Levéltár, Darvas József miniszter, 1952. évi D179. számú irat. - Eredeti, gépelt és kézzel javított, aláírt irat. A dokumentum bal felső részén a „Felügyeleti Osztály" kézzel írt megjegyzés olvasható.

Ezen a napon történt december 06.

1912

Ludwig Borchardt irányításával dolgozó német régészcsoport megtalálja Nofertiti portréját.Tovább

1916

I. világháború: A központi hatalmak csapatai bevonulnak az elfoglalt Bukarestbe.Tovább

1917

A kanadai Halifax kikötőjében felrobban az SS Mont-Blanc francia lőszerszállító hajó. 2000 ember életét veszti, 9000 sebesült. 2 km2-es...Tovább

1917

I. világháború: Az Amerikai Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar MonarchiánakTovább

1938

Német–francia megnemtámadási nyilatkozat.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Az ArchívNet idei ötödik számában megjelenő négy forrásismertetés közül három szorosabban-lazábban kapcsolódik az 1945 után bekövetkező államszocialista fordulathoz, míg a negyedik írás földrajzilag köthető az előbbiekhez. Ez utóbbi forrásismertetés ugyanis Kárpátaljához kötődik, amely a huszadik század során Magyarország, Csehszlovákia és a Szovjetunió részét is képezte. Jelen esetben a helyszín még a Magyar Királyság, az időpont pedig 1914 mint háborús év.

Az időrendet követve első a már említett Kárpátaljához kötődő forrásismertetés Suslik Ádám (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) tollából. A szerző két dokumentum segítségével mutatja be, hogy az 1914 szeptemberében lezajlott orosz betörés után a visszavonuló osztrák-magyar csapatok miként egészítették ki hiányos ellátmányukat rekvirálásokkal az északkelet-magyarországi hadműveleti területen.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) írásában az olvasókat 1953-ba, de már a Sztálin halála utáni időszakba kalauzolja el. Az általa ismertetett dokumentum Fehér Lajos kulákokkal kapcsolatos álláspontját mutatja be – amelyek már magukon viselik az „új szakasz” nyomát. A szerző egy érdekességre is felhívja a figyelmet: az 1950-es években két Fehér Lajos is foglalkozott a magyarországi agrárium átalakításával. A téziseket jegyző Fehér Lajos újságíró közülük az ismertebb – voplt azonban egy névrokona, aki az MDP Központi Vezetőségének Mezőgazdasági Osztályán dolgozott. Alkalmasint pedig az is előfordult, hogy a két Fehér Lajos ugyanazon a testületi ülésen volt jelen.

Akárcsak a „kulákkérdés,” úgy a koncepciós perek, illetve azok át-, felülvizsgálata is vastagon kötődnek a régió sztálinista korszakához. Bessenyei Vanda (doktoranda, Szegedi Tudományegyetem) az egyik legismertebb csehszlovák koncepciós per felülvizsgálati folyamatának egy részét mutatja be. Rudolf Slánský, „a csehszlovák Rajk” rehabilitációjának ügyét a hasonló, magyarországi eseményekkel állítja párhuzamba, felhívva a figyelmet arra, hogy 1953 után Budapesten a legfelsőbb vezetésben átrendeződés zajlott, míg Prágában gyakorlatilag 1968-ig megmaradt a neosztálinista irányítás.

Kládek László (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Kormárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) forrásismertetése a sztálinista, államosító korszakhoz áttételesen kapcsolódik: a termékeiről jól ismert dorogi hanglemezgyár a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gyáregységeként működött, amely a különböző államosított cégek egyesítése nyomán 1951-ben jött létre. Az ismertetés a dorogi üzemegység létrejöttét, valamint működésének első éveit mutatja be részletesen.

Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. november 8.
Miklós Dániel
főszerkesztő