(1952–1982)

30 év a katolikus gimnáziumok életében

Két jelentés tükrében

„A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki.”

 

IV. Politikai-erkölcsi nevelés

1. Ifjúsági szervezetek

A katolikus gimnáziumokban ifjúsági szervezet nem működik, ellenben valamiféle „diákönkormányzat" [létezik], mely felelősökből áll és egy-egy alkalommal az osztályfőnök jelenlétében az osztály tanulóinak magatartását, tanulását beszéli meg. A debreceni gimnázium igazgatója kijelentette, hogy abba nem szól bele, hogy az egyes tanulók iskolán kívül

tagok legyenek, azonban egyetlen olyan tanulóval sem beszéltünk, aki valóban DISZ tag lett volna. A Knézits utcai leánygimnáziumban van egy DISZ-felelős tanuló, és az igazgató szerint az iskola nem akadályozza meg, hogy a tanulók a DISZ-ben dolgozzanak. Tanév elején ezt kihirdették és úgy érzi, hogy ezzel minden kötelességének eleget tett. A piarista gimnáziumban a tanulók jó része feltűnő helyen viseli a piarista jelvényt, ezekről már külsőleg is látható, hogy egyházi „ifjúgárdistaként" támogatják a nevelőket az iskolán kívüli foglalkozásokban.

2. A hazafiasságra való nevelés

A hazafiasságra való nevelésük nem felel meg a szocialista elveknek. A debreceni gimnázium igazgatója kijelentette: „Nem fogadjuk el az ellenség gyűlöletének elvét, mi csak a háborút, a helytelen törekvéseket és cselekedeteket gyűlöljük, de az embert nem. Az ember mindig megjavulhat. Mi osztályharcot nem folytatunk, ellene vagyunk a kollektív felelősségre vonásnak (itt azonosította az osztályharcot a hitleri fajgyűlölet ténykedéseivel), helyeseljük, hogy a kizsákmányoló osztály tagjai most fizikai munkát végezzenek, a vezetésben ne vegyenek részt, de nem gyűlöljük őket. A tanulókat arra neveljük, hogy odahaza álljanak helyt, segítsenek másokon."

Pacifizmusra nevelnek.

Az ifjúságot bekapcsolják egyes társadalmi munkákba (légótanfolyam, nyári munka, gyapotszedés). A piarista gimnáziumban nyár folyamán „természettudományos" kirándulásokat szerveztek, azonban kirándulásuk útvonalába mindig bekerültek vallási szempontból nevezetes helyek, pl. Zirc, Pannonhalma. - A pannonhalmi gimnáziumban egészen sajátos módon nevelnek hazafiasságra, ugyanis a szentek életének ismertetésével igyekeznek alátámasztani a hazaszeretetet.

3. Osztályfőnöki órák

A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki. Mivel kémiából sok az elégséges és elégtelen, az a tendenciájuk, hogy ezekből vegyészmérnökök lesznek. Az elégtelen jegyet 2-re javítókat

nevezi. Tanulási módszerül a „feldaraboló" módszert ajánlja. Individualizmusra nevel, megállapítja, hogy minden közösségi életben tűrni, áldozatot kell hozni.

4. A tantermek dekorációja

A dekoráció erősen hangsúlyozza az iskolák egyházi jellegét.

Minden tanteremben a főhelyen feszület van. A szentendrei ferences gimnázium igazgatója a dekorációt az egyházi főhatóság rendeletére hivatkozva így jellemzi: „Ízléses, politikamentes". Ez azt jelenti, hogy az osztályokban a jelent csupán egy köztársasági címer képviseli. Egyébként élettelen földrajzi képek, írói arcképek, régi természetrajzi szemléltetőképek szerepelnek. A piarista gimnáziumban pl. van Kölcsey, Vörösmarty, Kossuth osztály, a haladás gondolatának elmélyítése azonban már nem terjed ki odáig, hogy az osztálytermek falán József Attila, Ady, vagy valamelyik jelenleg élő nagy írónk, költőnk arcképe kikerüljön. A Knézits utcai leánygimnáziumban már erősen kidomborodik az egyházi jelleg, az osztályokban szentkép, szenteltvíz-tartók találhatók. A tanulók munkájának népünk életére vonatkozóan egyetlen egy jelmondat sem szerepel az iskolákban. Az esztergomi gimnáziumban egy-két teljesen közömbös felirat szerepel, egyébként sem itt, sem a többi iskolában a dekoráció alapján nem az iskolai, hanem inkább kolostorjelleg domborodik ki.

 

V. Az iskola és a szülők kapcsolata

 

Az iskolákban szülői munkaközösség nem működik. Általában hetenként fogadóórákat tartanak a szülők részére és mivel az igazgatók szerint ebben az időben kevés szülő ér rá (utazási nehézségekre is hivatkoznak), havonként fogadóvasárnapot rendszeresítettek. Ez igen veszélyes, mert lehetőséget ad arra, hogy a szülők felé a gyermekekre vonatkozó adatközléseken túl agitációt fejtsenek ki. A Knézits utcai iskolában negyedévenként szülői értekezletet tartanak. A piaristáknál a szülőkkel való kapcsolat veszélyesen erősnek mutatkozik. Az iskola szülői megajánlásokból fedezi a fűtési hozzájárulást, a szertárak, könyvtárak szükségletét, általában a szülők havonta 30 forintot fizetnek.

 

Budapest, 1952. évi december 12.                                                   olvashatatlan aláírás

Jelzet: MOL XIX-I-3-u-D179-1985. (32. doboz) - Magyar Országos Levéltár, Darvas József miniszter, 1952. évi D179. számú irat. - Eredeti, gépelt és kézzel javított, aláírt irat. A dokumentum bal felső részén a „Felügyeleti Osztály" kézzel írt megjegyzés olvasható.

Ezen a napon történt október 20.

1944

A szegedi MKP székházban a KISZ megtartja nyilvános alakuló ülését.Tovább

1956

Az ELTE jogi karán Hajnóczy kör, a Közgazdaságtudományi Egyetemen Széchenyi kör alakult. – Az egyetemek közös vitafórumaként létrejött a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.

 

Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.

 

Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.

 

Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.

 

Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.

 

Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. szeptember 30.

Miklós Dániel

főszerkesztő