A Monacói Hercegségben elfogadják az alkotmányt, a törpe ország államformája: alkotmányos monarchiaTovább
A Marczibányi Alapítványtól az ORFI kialakulásáig
Az érdemes Irgalmasrend kezelése alatt álló budai Császár fürdő hévforrásainak páratlan vízbősége, általánosan elismert gyógyhatása, a legszélesebb körben elterjedt régi jó hírneve folytán hazánk egyik legértékesebb gyógykincsét képezi. […] Ma úgy az építmények, mint a belső berendezések annyira megrongált állapotban vannak, hogy nem csak hogy a hozzájuk fűzött kívánalmaknak nem felelnek meg, hanem már-már a zavartalan üzem folytatását is veszélyeztetik és az épület állagának további pusztulását vonhatják maguk után.
Források
A Császár fürdő vizsgálata 1924-ben
Nagyméltóságú Magyar Királyi Népjóléti és Munkaügyi Miniszter Úr!
Kegyelmes Uram!
[...] Megtisztelő megbízatásának eleget téve részt vettem abban a bizottsági eljárásban, amelynek feladatául a budai Császár fürdő Alapítvány vagyontárgyainak és üzemmenetének megvizsgálását méltóztatott kitűzni. Ide vonatkozó észrevételeimet vagyok bátor mély tisztelettel előterjeszteni.
Az érdemes Irgalmasrend kezelése alatt álló budai Császár fürdő hévforrásainak páratlan vízbősége, általánosan elismert gyógyhatása, a legszélesebb körben elterjedt régi jó hírneve folytán hazánk egyik legértékesebb gyógykincsét képezi. Ez az intézmény még a közelmúltban Budapest legnagyobb és legtökéletesebb berendezésű gyógyfürdője volt. Ma úgy az építmények, mint a belső berendezések annyira megrongált állapotban vannak, hogy nem csak hogy a hozzájuk fűzött kívánalmaknak nem felelnek meg, hanem már-már a zavartalan üzem folytatását is veszélyeztetik és az épület állagának további pusztulását vonhatják maguk után. Ennek a leromlásnak egyrészt a háborús és az ez után következő évek rendkívül súlyos gazdasági viszonyai voltak okozói, másrészt az, hogy a Császár fürdő anyagi érdekei mindenkor alárendeltek a közegészségügyi, szociális és emberbaráti szempontoknak. Alig van intézmény, amely a szenvedők gyógyítása és a népegészségügy előmozdítása érdekében olyan áldozatokat hozott és érdemeket szerzett, mint ez az Irgalmasrend által vezetett gyógyfürdő.
Ezért akkor midőn annak megmentéséről és fölvirágoztatásáról van szó, nem csupán a jövedelmezőségi szempontok az irányadók, hanem közgazdasági és közegészségügyi jelentőségénél fogva azt épp oly elsőrendű állami feladatnak tekintem, mint a kórházak és klinikák fenntartását.
[...]
Ma, midőn gyógyfürdőink legnagyobb részétől megfosztott bennünket Trianon, meglévő gyógykincseink kiaknázása, fejlesztése és fölvirágoztatása elsőrendű kötelességünk. Ezért a hazai fürdőügy szempontjából őszinte hálával kell fogadnunk Nagyméltóságod kezdeményező lépését, és kérnünk, hogy e nagyfontosságú kérdés szerencsés megoldását lehetővé tenni méltóztassék.
Budapest, 1924. április hó 12.
A legmélyebb tisztelettel
Bánlaky Géza
A Szent Gellért Gyógyfürdő központi igazgatója
MOL XIX-C-1-a-3063-M-12-1950. (Magyar Országos Levéltár - Népjóléti Minisztérium - Elnöki főosztály)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt január 05.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő