Ausztria-Magyarország hadat üzen Oroszországnak, Szerbia pedig Németországnak.Tovább
A Marczibányi Alapítványtól az ORFI kialakulásáig
Az érdemes Irgalmasrend kezelése alatt álló budai Császár fürdő hévforrásainak páratlan vízbősége, általánosan elismert gyógyhatása, a legszélesebb körben elterjedt régi jó hírneve folytán hazánk egyik legértékesebb gyógykincsét képezi. […] Ma úgy az építmények, mint a belső berendezések annyira megrongált állapotban vannak, hogy nem csak hogy a hozzájuk fűzött kívánalmaknak nem felelnek meg, hanem már-már a zavartalan üzem folytatását is veszélyeztetik és az épület állagának további pusztulását vonhatják maguk után.
Marczibányi István és Mária-féle Császárfürdői Kegyes Alapítvány megszüntetése
EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTER V. Akadémia u. 1-3. | Marczibányi István és Mária-féle Császárfürdői Kegyes Alapítvány megszüntetése |
Véghatározat
A főfelügyeletem alá tartozó és az Irgalmasrend magyar tartományi főnöke kezelése alatt álló Marczibányi István és Mária féle Császárfürdői Kegyes Alapítványt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi 2. sz. törvényerejű rendelete (a továbbiakban: Tvr.) 1. §-ának b) pontja alapján megszüntetem.
Az alapítvány vagyonát a Tvr. 3. §-ának (1) bekezdése alapján állami tulajdonba veszem. A megszüntetett alapítvány vagyonának kezelése felől az alábbiakban rendelkezem:
I. a Budapest főváros Duna jobbparti 6302. sz. tkvi betétben 14560 hrszám alatt felvett III. Kunfi Zsigmond u. 54. számú ingatlan az Egészségügyi Minisztérium kezelésébe,
II. a Budapest főváros Duna jobbparti 6302. sz. tkvi betétben 14478 hrszám alatt felvett III. Kunfi Zsigmond u. 50-52. számú ingatlan Budapest főváros III. kerületi tanács végrehajtó bizottságának kezelésébe,
III. a Budapest főváros Duna jobbparti 2243. sz. tkvi betétben 14562 hrszám alatt felvett III. Kunfi Zsigmond u. 35. számú ingatlan a Sportlétesítmények Vállalat kezelésébe,
IV. a Budapest főváros Duna jobbparti 6302. sz. tkvi betétben 14479 hrszám alatt felvett III. Kunfi Zsigmond u. 31-33. számú ingatlan az Egészségügyi Minisztérium és a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Vállalata közös kezelésébe kerül.
Az alapítványra az alapítványi célból kifolyólag hárult esetleges kötelezettségek megszűnnek.
Az alapítványra nem az alapítványi célból kifolyólag hárult esetleges kötelezettségek a Tvr. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében az államra szállnak át. Az állam e kötelezettségek tekintetében fennálló felelőssége Tvr. 6. §-ának (3) bekezdése értelmében az átvett vagyontárgyak értéke erejéig terjed.
Az alapítvány kezelő szerve köteles az alapítvány vagyontárgyait a magyar egészségügyi miniszternek, a Budapest főváros III. kerületi tanács végrehajtó bizottságának, a Sportlétesítmények Vállalatának és a Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Vállalatának átadni.
Fentiek kötelesek
a) az alapítvány vagyontárgyait haladéktalanul átvenni; az alapítványi ingatlanok tulajdonjogának telekkönyvi bekebelezése iránt a jelen véghatározat - mint a Tvr. 11. §-a értelmében telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okirat - alapján a szükséges telekkönyvi adatok beszerzése után haladéktalanul intézkedni;
b) az átvett vagyontárgyakról a forgalmi értéket is feltüntető átvételi jegyzőkönyvet készíteni és annak átvételi záradékkal ellátott egy-egy példányát a Pénzügyminisztérium VI. a. (vagyonkezelési) osztályához, [...] valamint hozzám felterjeszteni.
Megokolás
Az a cél, amelynek szolgálatára a tárgyban írt alapítvány rendeltetett, a megváltozott viszonyok folytán olyan közfeladattá vált, amelynek megvalósításáról legcélszerűbben az állam tud gondoskodni.
Ezért figyelemmel a Tvr. 1. §-ában foglaltakra - a rendelkező rész értelmében kellett határoznom.
Erről tudomásvétel, illetőleg további megfelelő eljárás végett értesítést kapnak:
1) Belügyminiszter úr,
2) Pénzügyminiszter úr,
3) Egészségügyi Minisztérium VII. főosztálya,
4) Sportlétesítmények Vállalata,
5) Fővárosi Gyógyfürdők és Gyógyforrások Vállalata,
6) Budapest főváros III. kerületi tanács végrehajtó bizottsága,
7) Irgalmasrend magyar tartományi főnöke
Budapest, 1950. évi december hó 28.
Ember László
osztályvezető
MOL XIX-C-1-f-3412-BRe-126-1951. (Magyar Országos Levéltár - Népjóléti Minisztérium - Kórházi osztály
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 06.
A VI. isonzói csata: az olasz fronton először sikerült jelentős területi és stratégiai győzelmet aratniuk az olaszoknak.Tovább
Ellenforradalmi ifjak a műegyetem aulájában tömegverekedést kezdeményezve inzultálták a zsidó hallgatókat. Akcióik ezt követően robbantak...Tovább
Hat napi működés után lemond a Magyarországi Tanácsköztársaság, bukása után megalakult Peidl-kormány.Tovább
Az amerikaiak atombombát dobnak Hirosimára.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő