I. világháború: A második isonzói csata kezdete, az olasz hadsereg nagy erejű támadásával szemben az Osztrák–Magyar Monarchia sikeresen...Tovább
A Marczibányi Alapítványtól az ORFI kialakulásáig
Az érdemes Irgalmasrend kezelése alatt álló budai Császár fürdő hévforrásainak páratlan vízbősége, általánosan elismert gyógyhatása, a legszélesebb körben elterjedt régi jó hírneve folytán hazánk egyik legértékesebb gyógykincsét képezi. […] Ma úgy az építmények, mint a belső berendezések annyira megrongált állapotban vannak, hogy nem csak hogy a hozzájuk fűzött kívánalmaknak nem felelnek meg, hanem már-már a zavartalan üzem folytatását is veszélyeztetik és az épület állagának további pusztulását vonhatják maguk után.
Az Irgalmasrend magyar tartományi főnökének kérése, hogy a Császár fürdő teljes egészében maradjon meg a Rend kezelésében
Irgalmasrend magyar tartományi főnöke
Budapest
Kunfi Zsigmond u. 17.
Népjóléti Miniszter Úr!
F. évi április hó 17-én délelőtt a Császár fürdő uszodájában megjelent Rajki, a margitszigeti sportuszoda vezetője és közölte az úszómesterrel, hogy a Császár fürdő nyitott és fedett uszodáját nemzeti vállalatnak kívánják nyilvánítani. Tekintettel arra, hogy a sportuszoda vezetője nem lehet illetékes személy ennek a közlésére és a Császár fürdőben sem a vezetőséghez fordult, azért a Miniszter Úrhoz, mint a Császár fürdő felügyelő hatóságához fordulunk, hogy ennek a kérdésnek az esetleges tárgyalása alkalmával kellő tájékozottsággal bírjon.
A Császár fürdő 1806-ban létesült jótékony célú alapítvány, amelynek rendeltetése az, hogy annak jövedelméből az Irgalmasrend kórházában szegény betegeket ápoljanak és azok ápolásához szükséges, megfelelő számú, irgalmas szerzetest fenntartsanak. A Császár fürdő ezt a hivatását másfél évszázad óta betölti, így az Irgalmasrend a hagyományozó szerinti kötelességét gyakorolhatta, mégpedig a Rend alkotmányának előírása szerint, azaz vallási és nemzeti különbség nélkül. Ez a másfél évszázad óta folytatott gyakorlat mindig megfelelt a népi demokrácia szellemének.
A Császár fürdő nyitott uszodája eredetileg sportuszodának épült ugyan, azonban a sport fejlődésével kapcsolatosan még korszerűbb uszoda építése vált szükségessé, ami a Margitszigeten meg is történt. Ekkor a Császár fürdő medencéjének mélyebb részét betömték, az ugrótornyot lebontották, és ezzel az uszoda sportjellege tulajdonképpen megszűnt. Ennek ellenére a sportolók ott mindenkor helyet kaptak, és az úszósport egyes ágait gyakorolhatták. A sportolók céljára ebben az évben is már március hó 1-én megnyitottuk az uszodát, hogy azt minél jobban kihasználhassuk.
Bár az uszoda bevétele elég szerény, mégis a Császár fürdő erre a bevételre is nagyon rászorul, mert csak ennek segítségével tudja egyensúlyát fenntartani.
Budapest sok fürdője közül a Császár fürdő az egyedüli, amelyben az Irgalmasrend kórházába szegénységi bizonyítvány alapján beutalt fürdőző betegeket gyógyfürdő kezelésben részesítik. Ilyen hivatást betöltő gyógyfürdőnek a támasza, kiegészítő része az az uszoda, amelynek elvételéről most szó van. Ezt a szerepét - melyet főképp a beteg dolgozók érdekében tölti be - csak együttesen, az uszoda segítségével tudja betölteni.
Tisztelettel arra kérem a Népjóléti Miniszter Urat, hasson oda, hogy a Császár fürdő teljes egészében maradjon meg az Irgalmasrend kezelésében, hogy ezáltal a neki kijelölt hivatását - a szegény betegek érdekében - tovább is betölthesse.
Vagyok a Miniszter Úrnak mély tisztelettel
Budapest, 1949. április hó 20-án
Toponáry József Ede
az Irgalmasrend magyar tartományi főnöke
a Császárfürdői Kegyes Alapítvány kezelője
MOL XIX-C-1-a-3063-M-10-1950. (3063/Cs/1-2/1949.) - (Magyar Országos Levéltár - Népjóléti Minisztérium - Elnöki főosztály)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő