Svédország és Magyarország eltörli a két ország közötti vízumkényszert.Tovább
A Marczibányi Alapítványtól az ORFI kialakulásáig
Az érdemes Irgalmasrend kezelése alatt álló budai Császár fürdő hévforrásainak páratlan vízbősége, általánosan elismert gyógyhatása, a legszélesebb körben elterjedt régi jó hírneve folytán hazánk egyik legértékesebb gyógykincsét képezi. […] Ma úgy az építmények, mint a belső berendezések annyira megrongált állapotban vannak, hogy nem csak hogy a hozzájuk fűzött kívánalmaknak nem felelnek meg, hanem már-már a zavartalan üzem folytatását is veszélyeztetik és az épület állagának további pusztulását vonhatják maguk után.
Az Irgalmasrend magyar tartományi főnökének kérése, hogy a Császár fürdő teljes egészében maradjon meg a Rend kezelésében
Irgalmasrend magyar tartományi főnöke
Budapest
Kunfi Zsigmond u. 17.
Népjóléti Miniszter Úr!
F. évi április hó 17-én délelőtt a Császár fürdő uszodájában megjelent Rajki, a margitszigeti sportuszoda vezetője és közölte az úszómesterrel, hogy a Császár fürdő nyitott és fedett uszodáját nemzeti vállalatnak kívánják nyilvánítani. Tekintettel arra, hogy a sportuszoda vezetője nem lehet illetékes személy ennek a közlésére és a Császár fürdőben sem a vezetőséghez fordult, azért a Miniszter Úrhoz, mint a Császár fürdő felügyelő hatóságához fordulunk, hogy ennek a kérdésnek az esetleges tárgyalása alkalmával kellő tájékozottsággal bírjon.
A Császár fürdő 1806-ban létesült jótékony célú alapítvány, amelynek rendeltetése az, hogy annak jövedelméből az Irgalmasrend kórházában szegény betegeket ápoljanak és azok ápolásához szükséges, megfelelő számú, irgalmas szerzetest fenntartsanak. A Császár fürdő ezt a hivatását másfél évszázad óta betölti, így az Irgalmasrend a hagyományozó szerinti kötelességét gyakorolhatta, mégpedig a Rend alkotmányának előírása szerint, azaz vallási és nemzeti különbség nélkül. Ez a másfél évszázad óta folytatott gyakorlat mindig megfelelt a népi demokrácia szellemének.
A Császár fürdő nyitott uszodája eredetileg sportuszodának épült ugyan, azonban a sport fejlődésével kapcsolatosan még korszerűbb uszoda építése vált szükségessé, ami a Margitszigeten meg is történt. Ekkor a Császár fürdő medencéjének mélyebb részét betömték, az ugrótornyot lebontották, és ezzel az uszoda sportjellege tulajdonképpen megszűnt. Ennek ellenére a sportolók ott mindenkor helyet kaptak, és az úszósport egyes ágait gyakorolhatták. A sportolók céljára ebben az évben is már március hó 1-én megnyitottuk az uszodát, hogy azt minél jobban kihasználhassuk.
Bár az uszoda bevétele elég szerény, mégis a Császár fürdő erre a bevételre is nagyon rászorul, mert csak ennek segítségével tudja egyensúlyát fenntartani.
Budapest sok fürdője közül a Császár fürdő az egyedüli, amelyben az Irgalmasrend kórházába szegénységi bizonyítvány alapján beutalt fürdőző betegeket gyógyfürdő kezelésben részesítik. Ilyen hivatást betöltő gyógyfürdőnek a támasza, kiegészítő része az az uszoda, amelynek elvételéről most szó van. Ezt a szerepét - melyet főképp a beteg dolgozók érdekében tölti be - csak együttesen, az uszoda segítségével tudja betölteni.
Tisztelettel arra kérem a Népjóléti Miniszter Urat, hasson oda, hogy a Császár fürdő teljes egészében maradjon meg az Irgalmasrend kezelésében, hogy ezáltal a neki kijelölt hivatását - a szegény betegek érdekében - tovább is betölthesse.
Vagyok a Miniszter Úrnak mély tisztelettel
Budapest, 1949. április hó 20-án
Toponáry József Ede
az Irgalmasrend magyar tartományi főnöke
a Császárfürdői Kegyes Alapítvány kezelője
MOL XIX-C-1-a-3063-M-10-1950. (3063/Cs/1-2/1949.) - (Magyar Országos Levéltár - Népjóléti Minisztérium - Elnöki főosztály)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 29.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. november 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő