A Marczibányi Alapítványtól az ORFI kialakulásáig

Az érdemes Irgalmasrend kezelése alatt álló budai Császár fürdő hévforrásainak páratlan vízbősége, általánosan elismert gyógyhatása, a legszélesebb körben elterjedt régi jó hírneve folytán hazánk egyik legértékesebb gyógykincsét képezi. […] Ma úgy az építmények, mint a belső berendezések annyira megrongált állapotban vannak, hogy nem csak hogy a hozzájuk fűzött kívánalmaknak nem felelnek meg, hanem már-már a zavartalan üzem folytatását is veszélyeztetik és az épület állagának további pusztulását vonhatják maguk után.


Feljegyzés a Lukács- és Császár fürdők szállodai részének és a Török utcai Heine-Medin osztálynak Országos központi rheuma kórházzá egyesítéséről, 1949.

Feljegyzés

A Lukács- és Császár fürdők szállodai részének és a Török utcai Heine-Medin osztálynak Országos központi rheuma kórházzá egyesítése tárgyában

Rheumás betegeink kórházban való elhelyezése elegendő kórházi rheuma ágy hiányában akadályokba ütközik. Gyógyfürdőinkhez kapcsolt szanatóriumaink, osztályaink (pl. Hévíz, Lukács fürdő stb.) inkább szállodai, mint gyógyintézeti elhelyezést nyújtanak a betegeknek. Ennek következtében a férőhelyeknek csak egy részét veszik igénybe betegek, másik részét szállodaként egészséges szállóvendégek foglalják el (pl. Gellért, Császár fürdő). Ahhoz, hogy a rheumás betegek kórházi elhelyezését meg tudjuk oldani, a gyógyfürdőkhöz kapcsolt úgynevezett szállodai részek volnának kórházi célokra igénybe veendők.

Az állami tulajdonban lévő Lukács- és Császár fürdő kiválóan alkalmas lenne erre a célra, annál is inkább, mert a két intézmény egymás szomszédságában van és így könnyen összekapcsolható volna egy közös betegellátó intézménnyé, továbbá azért, mert a Lukács fürdőben van elhelyezve a Rheumakutató Intézet, tehát a kutató intézet és a kórház szoros együttműködése könnyen megoldható volna.

A Lukács fürdő 170 ágyas helyreállított része volna az intézet magva. Ehhez kapcsolódnék a Császár fürdő szálloda része, mely jelenleg 16 helyreállított és berendezett szobával működik. A kevésbé sérült szobák helyreállításával és berendezésével az igénybe vehető szobák száma 35-re növelhető. Ezekbe a szobákba mintegy 90 ágyat lehetne elhelyezni. A Császár fürdő nagyobb fokú rongálódást szenvedett szálloda részlegének helyreállításával további 50 ágy elhelyezésére van lehetőség. Ugyancsak további ágyszaporítási lehetőséget jelent a Lukács fürdő romos részének helyreállítása, melynek folytán még 130 ágy elhelyezése volna biztosítható. Mindezek figyelembevételével a Császár-Lukács komplexum 440 ágy befogadására lenne alkalmas.

Ehhez az intézményhez volna kapcsolandó a Török utcai Heine-Medin osztályunk, mely 45 ággyal rendelkezik. Elhelyezésénél fogva ez az osztály nem bővíthető, pedig az igények illetve a szükséglet kielégítésére legalább 90 ágyra kellene bővíteni. Ez az osztály elhelyezhető volna a Császár fürdőben, hol a 90 ágyra való felbővítése is azonnal lehetségessé válna, s a Török utcai kórházba rheumás betegeket helyezhetnénk el.

A tervezett intézmény tehát magába foglalná a kibővített 90 ágyas Heine-Medin osztályt, valamint 395 rheuma ágyat. Ebből azonnal működni tudna a Heine-Medin osztály 90 ággyal a Császár fürdőben, 215 ággyal a Lukács fürdőben és a Török utcai osztályon. 180 ágyhely helyreállatása pedig az ötéves terv első évében volna megvalósítható (50 a Császár fürdőben és 130 a Lukács fürdőben).

A gyógyfürdők fürdőüzeme továbbra is Nemzeti Vállalatként működne. A gyógyfürdőt igénybe venni kívánó járóbeteg anyag a Rheumakutató Intézet járóbeteg rendelőjét felkeresve, a rendelőintézet utasításainak megfelelően és orvosainak ellenőrzése mellett használná a gyógyfürdőt. A kórházban ápolt betegek pedig a kórház által a Nemzeti Vállalatnak térített fürdőhasználati díj ellenében a kórházi orvosok felügyelete mellett és előírásai szerint használnák a fürdőt. A kórházi dolgozók az állami kórház alkalmazottjai lennének, míg a fürdő alkalmazottjait a Nemzeti Vállalat alkalmazza.
[...]
A jelenleg azonnal működtethető ágyak száma, figyelemmel a Császár fürdőben végeztetendő kisfokú javításokat: 305 ágy.
[...]

1949. május 23.

[aláírás nélkül]

MOL XIX-C-1-f-3412-BRe-1-1949. (Magyar Országos Levéltár - Népjóléti Minisztérium - Kórházi osztály

Ezen a napon történt augusztus 09.

1914

Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább

1945

Az Egyesült Államok hadserege atombombát dob NagaszakiraTovább

1945

A Szovjetunió hadat üzen a Japán Birodalomnak és megkezdi Mandzsúria megszállását.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő