A Marczibányi Alapítványtól az ORFI kialakulásáig

Az érdemes Irgalmasrend kezelése alatt álló budai Császár fürdő hévforrásainak páratlan vízbősége, általánosan elismert gyógyhatása, a legszélesebb körben elterjedt régi jó hírneve folytán hazánk egyik legértékesebb gyógykincsét képezi. […] Ma úgy az építmények, mint a belső berendezések annyira megrongált állapotban vannak, hogy nem csak hogy a hozzájuk fűzött kívánalmaknak nem felelnek meg, hanem már-már a zavartalan üzem folytatását is veszélyeztetik és az épület állagának további pusztulását vonhatják maguk után.

Feljegyzés az Állami Rheuma Kórház és a Lukács fürdő helyzetéről

Az Állami Rheuma Kórház létesítésekor a Lukács fürdő N. V. üzemeit kettéosztották, olyképpen, hogy a beteg-ellátó részek (orvosi kezelők, klinikai osztály, szállodai rész) a Rheuma Kórházhoz kerültek, a fürdő üzemek pedig az N. V.-nél maradtak. Az ingatlan tulajdonosa az N. V.

A kétféle üzem az évtizedes foltozgató építkezés következtében annyira összefonódott, hogy egymástól való függetlenítésük és műszaki széjjelválasztásuk lehetetlen.

Az adott helyzet következtében állandóan vitás kérdések merültek fel a Kórház és a N. V. között, amelyeket mindkettő közvetlen fölöttese, a Népjóléti Minisztérium Kórházi Osztálya és Üzemgazdasági Főosztálya házon belül könnyen és rövidúton intézett el egymással.

1950. január 1-vel az N. V. megszűnt és a Lukács fürdő a Fővárosi Gyógyfürdők N. V. vezetése alá került, ami még nehezebbé tette a sürgős ügyek elintézését. Jelenleg pl. az a helyzet adódott, hogy a havazást követő olvadáskor a Kórház „C" osztályának mennyezete átázott, a kórtermek egy része és az orvosi szoba vízben úsztak és a vakolat nagy darabokban esett a betegek ágyára. A „C" osztály felett van a fürdőüzem napozója és onnan történt a beázás. Az onnan való hóeltakarítás, a lefolyó csatornák rendben tartása nem tartozik a kórház hatáskörébe, a fürdőüzemnek viszont nem érdeke. A mennyezet, illetve a napozó padlójának megjavítása szintén nem lehet a kórház feladata.

Ilyen és ehhez hasonló vitás kérdések nagyszámban akadnak, de ezeken kívül a betegek kezelését és a tudományos kutatást is hátrányosan befolyásolja, hogy a kórház és a fürdő dolgozói két különálló üzemhez tartoznak, ami az előírások pontos betartásánál okoz hiányokat.

Meg kell említenünk, hogy a Rheuma Kórház a fürdő-üzemnek esetenként fizeti meg a fürdő és iszapkezelési jegyeket. Ennek ellenőrzése lényegesen megszaporítja az adminisztrációs munkát, de amellett a betegek kezelésénél mindig gondolni kell arra, vajon a fürdőjegyek ára futja-e a költségvetési előirányzatból és ilyen szempontok a betegek kezelésének rovására mehetnek.

A felsorolt hibák és zavarok véleményünk szerint akkor szüntethetők meg, ha a két szervesen összetartozó üzemet egy vezetés alatt egyesítjük.

Egyben jelentjük, hogy a Rheuma Kórházhoz tartozó Heine-Medin osztály 45 ágya a Török utcában egy bérelt magánházban van elhelyezve. Ennek bérlete maga kb. havi 2000 Ft-ba kerül. Ezenkívül a távolság és különállás miatt a személyzet racionális beosztását és felhasználását megnehezíti, és végül a betegeknek téli időkben való szállítgatása azok gyógyítását hátráltatja. Ennek megszüntetése azáltal lenne lehetséges, ha a Lukács fürdő vagy Császár fürdő eddig helyre nem állított részében létesítenénk elhelyezési lehetőséget a gyermekbénulásos betegek részére .

Budapest, 1950. január 25.

Jakab Józsefné                                                             Dr. Schulfof Ödön
    gondnok                                                                 egyetemi magántanár
                                                                                         igazgató-főorvos

MOL XIX-C-1-f-3412-BRe-12-1950. (Magyar Országos Levéltár - Népjóléti Minisztérium - Kórházi osztály

Ezen a napon történt augusztus 09.

1914

Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább

1945

Az Egyesült Államok hadserege atombombát dob NagaszakiraTovább

1945

A Szovjetunió hadat üzen a Japán Birodalomnak és megkezdi Mandzsúria megszállását.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő