A punk és skinhead zene a nyolcvanas évek elején

A Mos-OI! zenekar koncertje és pere 1983-ban

„Idős nyugdíjas vagyok, és nagyon féltem az unokámat. Egy éve teljesen kivetkőzött magából, „punk" lett. A ruházata és az egész magatartása borzasztó. Állandóan pank [!] koncertekre jár, és a magnóján ilyeneket hallgat. Ha a barátai feljönnek, fasiszta dolgokról beszélnek, szidják a rendszert, a kommunistákat és mindenféle vad dolgokat terveznek. Egészen kivetkőznek magukból és fasiszta ordítózásokat [!] csinálnak. Közöttük van a Mosoly [!] nevű zenekar, akiknek a cigányokról meg a rendőrségről szóló száma a mellékelt kazettán van."

Részlet Pesti Központi Kerületi Bíróság 1. Fk. 30.696/1983/5. számú ítéletéből

1983. szeptember 29.

 

„A vádlottak mindhárman bűnösségüket és a bűncselekmény elkövetését beismerték. Jóllehet érdemi védekezésük arra irányult, hogy a sz

ámok megírásával és előadásával csak ki akartak tűnni a többi együttes közül, nem kívántak gyűlöletet kelteni, egybehangzóan elmondták azt is, hogy a számokat azért írták meg, mert különböző okok miatt haragudtak a cigányokra, az arabokra, a románokra és a rendőrökre. A vádlottak vallomását a kihallgatott tanúk is különböző részletekben megerősítették. Ennek alapján meg lehetett állapítani, hogy a koncert szervezése során olyan alapvető mulasztások történtek, amely nélkül a vádlottaknak nyilván nem állt volna módjukban a bűncselekményt elkövetni. [...] Az ilyen módon megnyugtatóan megállapítható tényállás szerint a vádlottak célja a tényállásban szereplő számok előadásával egyértelműen saját érzelmeik másokban való felkeltése volt, szerepet kaphatott természetesen, mint ahogy a pszichológus szakértői véleményben felmerült, a feltűnési vágy, ez azonban csak motiválta a szövegválasztást és mint ilyen csak az alanyi oldalon lévő, nem szükségszerű tényállási eleme a bűncselekménynek. [...] A gyűlölet az ellenszenv szélsőséges formája. Azt, hogy a vádlottak ilyen érzelmeket tápláltak a dalokban szereplő népekkel, illetve fajjal valamint a rendőrökkel szemben, maguk sem vitatták. A dalok szövege pedig egyértelművé teszi, hogy ez az ellenszenv ilyen szélsőséges formában jelentkezhetett náluk. [...]. Mindez annyit jelent, hogy ezek a népek illetve fajok annyira ellenszenvesek, hogy ki kívánják irtani őket, illetve a rendőröket teljesen egyértelműen és maximálisan lejáratni szeretnék. [...] mindhárom vádlott javára enyhítő körülményként értékelte feltáró jellegű beismerő vallomását, figyelemmel arra is, hogy a vádlottak beismerése végül is kiterjedt a célzatra is. További enyhítő körülményként kellett figyelembe venni a töredelmes megbánást tanúsító magatartásukat, valamint a koncert szervezése során tapasztalható szervezetlenséget, [...] I. rendű vádlott javára további enyhítő körülmény fiatal felnőtt kora. Súlyosbító körülményként észlelte a bíróság mindhárom vádlott terhére, hogy az általuk elkövetett izgatási cselekmény a törvény két fordulatába ütközik és kétszeresen is súlyosabbnak minősül. [...] Jóllehet a vádlottak által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlya magas, figyelemmel azonban az alkalmi elkövetésre, az elkövetést megkönnyítő külső körülményekre és arra, hogy a vádlottak koruknál fogva nyilvánvalóan nem megrögzötten helyezkednek szembe a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjével és politikájával, a büntetési célok között az egyéni nevelési cél érdekében a bíróság szükségesnek látta alkalmazni a [..,] s ez az általános megelőzési cél érvényesítését sem veszélyezteti."

 

Ezen a napon történt május 16.

1911

Rodolfo (er. Gács Rezső) bűvész (†1987)Tovább

1931

A Nemzeti Radikális Párt, a Frontharcosok Nemzeti Pártja és az Ifjú Magyarok Nemzeti Pártja egyesült Nemzeti Radikális Párt néven.Tovább

1935

Csehszlovákia és a Szovjetunió kölcsönös segélynyújtási szerződést köt.Tovább

1950

A KIE közgyűlése – szabálytalanul – Bereczky Albert püspök elnökletével kimondta a KIE feloszlását. Utoljára a kecskeméti KIE tartotta meg...Tovább

1960

Theodore H. Maiman megalkotja az első lézertTovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők