A punk és skinhead zene a nyolcvanas évek elején

A Mos-OI! zenekar koncertje és pere 1983-ban

„Idős nyugdíjas vagyok, és nagyon féltem az unokámat. Egy éve teljesen kivetkőzött magából, „punk" lett. A ruházata és az egész magatartása borzasztó. Állandóan pank [!] koncertekre jár, és a magnóján ilyeneket hallgat. Ha a barátai feljönnek, fasiszta dolgokról beszélnek, szidják a rendszert, a kommunistákat és mindenféle vad dolgokat terveznek. Egészen kivetkőznek magukból és fasiszta ordítózásokat [!] csinálnak. Közöttük van a Mosoly [!] nevű zenekar, akiknek a cigányokról meg a rendőrségről szóló száma a mellékelt kazettán van."

1983 szeptemberében tartotta meg a fiatalkorúak bírósága az első fokú pert. Ekkor mindhárom zenészfiút bűnösnek találták Btk. 148. §-a alapján a nagy nyilvánosság előtt és csoport tagjaként elkövetett izgatás bűntettében, társtettesekként. A nagykorú énekest egy év hat hónap, négy évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, a két fiatalkorú gitáros fejenként egy év három hónap felfüggesztett fogházbüntetést kapott. Mindhármójuknak pártfogó felügyeletet rendeltek el, és emellett kötelezték őket, hogy külső megjelenésében tartózkodjanak a szélsőséges, így különösen a „punk irányzat" követésétől. A még középiskolás II-III. rendű gitáros gyanúsítottaknak előírták, hogy kötelesek mindent megtenni eredményes szakvizsgájuk letételéért. Mindezeken kívül este 22.00 után szülői felügyelet nélkül nyilvános szórakozóhelyen nem tartózkodhattak.

A per kapcsán két érdekességre érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik a fizetett ügyvédek aktív szereplése, amelyről az énekes később így nyilatkozott: „Profi védőink mondták, hogy el kell játszani a hülyét, fiatalok vagytok, a színpad varázsa, lányok közötti népszerűség... Az ügyvédnő azzal is puhította a bíróságot, hogy ne csináljanak mártírt belőlünk, mert ha elítélnek, hősként tekint ránk a magyar fiatalság."

A másik szintén egy ügyvédhez kapcsolódik, aki azt mondta a tárgyalás előtt a vádlottaknak, a „Románia" című számuk miatt a román állam a kiadatásukat kérte. (Talán ijesztgette őket.) A román-magyar viszony akkor ismét meglehetősen hűvös volt és sok diplomáciai bonyodalom mérgesítette a helyzetet, de a magyar Külügyminisztérium iratai között ilyen kiadatási kérésre utaló iratot nem találtam.

Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. A másodfokú bíróság decemberben azonban az első fokú ítéletet hagyta helyben, mert bizonyítottnak látta, hogy a történtek óta a vádlottak szakítottak korábbi „életvezetésükkel", dolgoznak, tanulnak, és elkülönülnek a „szélsőséges punk-közösségtől".

A zenekar fellépésének és az ott előadottaknak nagy utóélete van.

A Mozaik Klubban ugyanezen év áprilisától kezdve punk koncertet nem tartottak, júniusban a klub is bezárt, és a továbbiakban csak zártkörű rendezvényeknek adott helyet.

A februári koncerten a CPg (Come on Punk group) nevű punk zenekar is fellépett. Nekik a sokadik „rendszerellenes" koncertjük volt ez, s a hatalom nem is ült tovább ölbe tett kézzel: őket is eljárás alá vonták, párhuzamosan a Mos-OI!-val. E közös koncert arra is ürügyet szolgáltatott, hogy a két zenekart egybemossák, és punkzenekar névrövidítését Cigánypusztító Gépezetként és más hasonlókként terjesszék. (Mind a mai napig találkozni még ezzel a tévinformációval!) A hatóságok pedig akkor tudatában voltak, hogy idézve: „a korábban realizált Mosoi együttessel ellentétben [a CPg] ellenséges politikai mondanivalójukat nem szélsőséges kifejezésmódban, hanem allegórikusan, burkoltan, azonban a közönség számára egyértelműen tették közzé".

CPg

Közben a koncerten elhangzott szövegek eljutottak a hivatalos kultúrpolitika korifeusainak a fülébe is. A CPg által szókimondó dalban megénekelt

, a korszak mindenható popmenedzsere a „Felszólalás a szennyhullám ügyében" című írását egy irodalmi folyóirat közölte le, melyben mind a koncerten elhangzott dalokat, mind pedig az egész punkmozgalomról vallott véleményét belefoglalta. E cikkben a Mos-OI! szövegeit is határozottan elítélte.

A két nevezett együttes pere majdnem párhuzamosan futott egymással. A CPg zenészei végül 2-2 évi letöltendő börtönt kaptak, a Mos-OI! tagjai pedig felfüggesztettet. Azóta több fórumon elhangzott az a vélemény, hogy az eltérő ítéletek alapján a Kádár-rendszer jobban tolerálta a rasszizmust, mint az antikommunizmust. A bírósági ügyek eltérő kimenetelének oka inkább abban keresendő, hogy míg a CPg már sokadjára, több éven keresztül ingerelte a hatalmat, a Mos-OI!-nak ez volt az egyetlen koncertje, ráadásul fizetett ügyvédeik voltak, míg a punkoknak kirendelt védőik, akik alig szólaltak fel a tárgyaláson. A CPg tagjainak nagyobb része nagykorú volt, egyetlen fiatalkorú tagja felfüggesztett börtönbüntetést kapott.

Tanulságos az is, hogy a nyolcvanas években szervezkedő „demokratikus ellenzék" a pereket élénk, a vádlottakkal szimpatizáló figyelemmel kísérte, és a Beszélő című illegális folyóirat többször beszámolt a perekről. Természetesen nem kell ebben valami nacionalista megnyilvánulást látni, hanem inkább az általuk élesen bírált politikai rend ilyetén ügyekben való illetéktelenségét kárhoztatták, és kifejezték egyet nem értésüket a politikai jellegű perek alkalmazása ellen, bárkik is kerüljenek a hatalom

.

Ez a két per akkoriban nagy visszhangot és félelmet váltott ki a punkmozgalmon belül. A többi punk együttes tagjai közül senki nem kívánt börtönbe vagy bíróság elé kerülni, és a perek intő példaként szolgáltak számukra, hogy milyen határig lehet egy amatőr zenekarnak elmenni. A punk zenekarok ezt követően felhagytak minden olyan dalszöveg előadásával, amelyik nyíltan vagy erősebben tartalmazott rendszerellenes kitételeket, illetve rasszistának minősíthető mondanivalót. A nyolcvanas évek végén a punk-mozgalom egyre inkább az anarchizmus felé sodródott, de a manapság ismert szélsőbaloldali attitűd végső formáját csak a rendszerváltás után vette fel. A skinhead-mozgalom pedig mind jobban megerősödvén, 1986-1987-ben szakított a punkokkal, és egyre több punk koncertet vertek szét a kopaszok.

A koncertről készült felvétel minden hatósági intézkedés ellenére szinte az egész országban elterjedt, és a kamaszok kézről-kézre adták az agyonmásolt magnófelvételeket. A rendőrség az eset után még évekig kereste és kobozta el a fellelhető

.

A szellemet azonban jó ideig nem lehetett a palackba visszazárni: a Mos-OI! példáján és szövegein felbuzdulva „felütötte (bőr)fejét" a magyar skinhead-mozgalom, bár a két mozgalmat még egy ideig nem lehetett különválasztani.

A Mos-OI!-t már a per előtti időszakban személyi ellentétek robbantották szét, de 1984-ben újra összeálltak (az eredeti dobosukkal!), s egy-két titkos koncertet

, illetve a következő évben rögzítették a kor lehetőségeihez képest profi minőségű demójukat. Ezen már nincs nyoma a szélsőséges szövegeknek, semleges OI! zene hallható rajta. (Ellenben megírták és eljátszották az Erdős Péter cikkcímére válaszoló a „Szennyhullámhoz tartozom" című számot.)

A zenészek, bár szabadlábon maradtak, négy évig meg se nagyon mukkanhattak, hiszen azonnal „bevarrták" volna őket. Ezt a négy év kényszerű hallgatást és tétlenséget bírták a legnehezebben.

Az énekes máig fellép, ha nem is a Mos-OI! együttes keretében. A két gitáros valamivel később az akkor divatos új hullám zenei irányzat felé fordult. Az ominózus koncertről hiányzó dobosról - aki később több, meglehetősen népszerű zenekart is alapított és vezetett - az ezredforduló környékén kiderült, hogy ügynöknek szervezte be a III/III, és a rendszerváltást megelőző években eléggé lelkesen jelentett a környezetéről. Ezért felmerült vele kapcsolatban az a gyanú, hogy nem véletlenül maradt távol az 1983. február 19-ei koncerttől. Igaz vagy nem, a hivatalos dokumentumok szerint csak 1987-ben szervezték be.

Néhány évvel ezelőtt egy kiadó újrakeverve kiadta volna a Mos-OI! nótákat, azonban egy ügyvéd lebeszélte őket erről.

 

A közölt dokumentumok többsége az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának anyagából származik. A közlés során a személyneveknek csak a kezdőbetűit adtuk meg, annak ellenére, hogy mindhárom zenész - valamint a távol maradó dobos - neve ismert, nyomtatásban, internetes cikkekben már többször megjelent. A szövegközlésben a vesszőhibákat javítottuk, a jelentősebb elírásokat [!] jellel jelöltük. A kihagyásokat zárójelbe tett pontokkal jelöltük. A szövegekben Mosoly-nak írt zenekarnevet meghagytuk.

Ezen a napon történt október 02.

1924

A Népszövetség elfogadja a nemzetközi viták békés rendezéséről szóló genfi jegyzőkönyvet.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.

 

Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.

 

Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.

 

Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.

 

Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.

 

Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. szeptember 30.

Miklós Dániel

főszerkesztő