Marianum néven internátus és tanárképzõ intézet alakult a pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem katolikus férfi hallgatói részére.Tovább
A punk és skinhead zene a nyolcvanas évek elején
„Idős nyugdíjas vagyok, és nagyon féltem az unokámat. Egy éve teljesen kivetkőzött magából, „punk" lett. A ruházata és az egész magatartása borzasztó. Állandóan pank [!] koncertekre jár, és a magnóján ilyeneket hallgat. Ha a barátai feljönnek, fasiszta dolgokról beszélnek, szidják a rendszert, a kommunistákat és mindenféle vad dolgokat terveznek. Egészen kivetkőznek magukból és fasiszta ordítózásokat [!] csinálnak. Közöttük van a Mosoly [!] nevű zenekar, akiknek a cigányokról meg a rendőrségről szóló száma a mellékelt kazettán van."
1983 szeptemberében tartotta meg a fiatalkorúak bírósága az első fokú pert. Ekkor mindhárom zenészfiút bűnösnek találták Btk. 148. §-a alapján a nagy nyilvánosság előtt és csoport tagjaként elkövetett izgatás bűntettében, társtettesekként. A nagykorú énekest egy év hat hónap, négy évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, a két fiatalkorú gitáros fejenként egy év három hónap felfüggesztett fogházbüntetést kapott. Mindhármójuknak pártfogó felügyeletet rendeltek el, és emellett kötelezték őket, hogy külső megjelenésében tartózkodjanak a szélsőséges, így különösen a „punk irányzat" követésétől. A még középiskolás II-III. rendű gitáros gyanúsítottaknak előírták, hogy kötelesek mindent megtenni eredményes szakvizsgájuk letételéért. Mindezeken kívül este 22.00 után szülői felügyelet nélkül nyilvános szórakozóhelyen nem tartózkodhattak.
A per kapcsán két érdekességre érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik a fizetett ügyvédek aktív szereplése, amelyről az énekes később így nyilatkozott: „Profi védőink mondták, hogy el kell játszani a hülyét, fiatalok vagytok, a színpad varázsa, lányok közötti népszerűség... Az ügyvédnő azzal is puhította a bíróságot, hogy ne csináljanak mártírt belőlünk, mert ha elítélnek, hősként tekint ránk a magyar fiatalság."
A másik szintén egy ügyvédhez kapcsolódik, aki azt mondta a tárgyalás előtt a vádlottaknak, a „Románia" című számuk miatt a román állam a kiadatásukat kérte. (Talán ijesztgette őket.) A román-magyar viszony akkor ismét meglehetősen hűvös volt és sok diplomáciai bonyodalom mérgesítette a helyzetet, de a magyar Külügyminisztérium iratai között ilyen kiadatási kérésre utaló iratot nem találtam.
Az ügyész súlyosbításért fellebbezett. A másodfokú bíróság decemberben azonban az első fokú ítéletet hagyta helyben, mert bizonyítottnak látta, hogy a történtek óta a vádlottak szakítottak korábbi „életvezetésükkel", dolgoznak, tanulnak, és elkülönülnek a „szélsőséges punk-közösségtől".
A zenekar fellépésének és az ott előadottaknak nagy utóélete van.
A Mozaik Klubban ugyanezen év áprilisától kezdve punk koncertet nem tartottak, júniusban a klub is bezárt, és a továbbiakban csak zártkörű rendezvényeknek adott helyet.
A februári koncerten a CPg (Come on Punk group) nevű punk zenekar is fellépett. Nekik a sokadik „rendszerellenes" koncertjük volt ez, s a hatalom nem is ült tovább ölbe tett kézzel: őket is eljárás alá vonták, párhuzamosan a Mos-OI!-val. E közös koncert arra is ürügyet szolgáltatott, hogy a két zenekart egybemossák, és punkzenekar névrövidítését Cigánypusztító Gépezetként és más hasonlókként terjesszék. (Mind a mai napig találkozni még ezzel a tévinformációval!) A hatóságok pedig akkor tudatában voltak, hogy idézve: „a korábban realizált Mosoi együttessel ellentétben [a CPg] ellenséges politikai mondanivalójukat nem szélsőséges kifejezésmódban, hanem allegórikusan, burkoltan, azonban a közönség számára egyértelműen tették közzé".
CPg |
Közben a koncerten elhangzott szövegek eljutottak a hivatalos kultúrpolitika korifeusainak a fülébe is. A CPg által szókimondó dalban megénekelt
, a korszak mindenható popmenedzsere a „Felszólalás a szennyhullám ügyében" című írását egy irodalmi folyóirat közölte le, melyben mind a koncerten elhangzott dalokat, mind pedig az egész punkmozgalomról vallott véleményét belefoglalta. E cikkben a Mos-OI! szövegeit is határozottan elítélte.A két nevezett együttes pere majdnem párhuzamosan futott egymással. A CPg zenészei végül 2-2 évi letöltendő börtönt kaptak, a Mos-OI! tagjai pedig felfüggesztettet. Azóta több fórumon elhangzott az a vélemény, hogy az eltérő ítéletek alapján a Kádár-rendszer jobban tolerálta a rasszizmust, mint az antikommunizmust. A bírósági ügyek eltérő kimenetelének oka inkább abban keresendő, hogy míg a CPg már sokadjára, több éven keresztül ingerelte a hatalmat, a Mos-OI!-nak ez volt az egyetlen koncertje, ráadásul fizetett ügyvédeik voltak, míg a punkoknak kirendelt védőik, akik alig szólaltak fel a tárgyaláson. A CPg tagjainak nagyobb része nagykorú volt, egyetlen fiatalkorú tagja felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
Tanulságos az is, hogy a nyolcvanas években szervezkedő „demokratikus ellenzék" a pereket élénk, a vádlottakkal szimpatizáló figyelemmel kísérte, és a Beszélő című illegális folyóirat többször beszámolt a perekről. Természetesen nem kell ebben valami nacionalista megnyilvánulást látni, hanem inkább az általuk élesen bírált politikai rend ilyetén ügyekben való illetéktelenségét kárhoztatták, és kifejezték egyet nem értésüket a politikai jellegű perek alkalmazása ellen, bárkik is kerüljenek a hatalom
.Ez a két per akkoriban nagy visszhangot és félelmet váltott ki a punkmozgalmon belül. A többi punk együttes tagjai közül senki nem kívánt börtönbe vagy bíróság elé kerülni, és a perek intő példaként szolgáltak számukra, hogy milyen határig lehet egy amatőr zenekarnak elmenni. A punk zenekarok ezt követően felhagytak minden olyan dalszöveg előadásával, amelyik nyíltan vagy erősebben tartalmazott rendszerellenes kitételeket, illetve rasszistának minősíthető mondanivalót. A nyolcvanas évek végén a punk-mozgalom egyre inkább az anarchizmus felé sodródott, de a manapság ismert szélsőbaloldali attitűd végső formáját csak a rendszerváltás után vette fel. A skinhead-mozgalom pedig mind jobban megerősödvén, 1986-1987-ben szakított a punkokkal, és egyre több punk koncertet vertek szét a kopaszok.
A koncertről készült felvétel minden hatósági intézkedés ellenére szinte az egész országban elterjedt, és a kamaszok kézről-kézre adták az agyonmásolt magnófelvételeket. A rendőrség az eset után még évekig kereste és kobozta el a fellelhető
.A szellemet azonban jó ideig nem lehetett a palackba visszazárni: a Mos-OI! példáján és szövegein felbuzdulva „felütötte (bőr)fejét" a magyar skinhead-mozgalom, bár a két mozgalmat még egy ideig nem lehetett különválasztani.
A Mos-OI!-t már a per előtti időszakban személyi ellentétek robbantották szét, de 1984-ben újra összeálltak (az eredeti dobosukkal!), s egy-két titkos koncertet
, illetve a következő évben rögzítették a kor lehetőségeihez képest profi minőségű demójukat. Ezen már nincs nyoma a szélsőséges szövegeknek, semleges OI! zene hallható rajta. (Ellenben megírták és eljátszották az Erdős Péter cikkcímére válaszoló a „Szennyhullámhoz tartozom" című számot.)A zenészek, bár szabadlábon maradtak, négy évig meg se nagyon mukkanhattak, hiszen azonnal „bevarrták" volna őket. Ezt a négy év kényszerű hallgatást és tétlenséget bírták a legnehezebben.
Az énekes máig fellép, ha nem is a Mos-OI! együttes keretében. A két gitáros valamivel később az akkor divatos új hullám zenei irányzat felé fordult. Az ominózus koncertről hiányzó dobosról - aki később több, meglehetősen népszerű zenekart is alapított és vezetett - az ezredforduló környékén kiderült, hogy ügynöknek szervezte be a III/III, és a rendszerváltást megelőző években eléggé lelkesen jelentett a környezetéről. Ezért felmerült vele kapcsolatban az a gyanú, hogy nem véletlenül maradt távol az 1983. február 19-ei koncerttől. Igaz vagy nem, a hivatalos dokumentumok szerint csak 1987-ben szervezték be.
Néhány évvel ezelőtt egy kiadó újrakeverve kiadta volna a Mos-OI! nótákat, azonban egy ügyvéd lebeszélte őket erről.
A közölt dokumentumok többsége az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának anyagából származik. A közlés során a személyneveknek csak a kezdőbetűit adtuk meg, annak ellenére, hogy mindhárom zenész - valamint a távol maradó dobos - neve ismert, nyomtatásban, internetes cikkekben már többször megjelent. A szövegközlésben a vesszőhibákat javítottuk, a jelentősebb elírásokat [!] jellel jelöltük. A kihagyásokat zárójelbe tett pontokkal jelöltük. A szövegekben Mosoly-nak írt zenekarnevet meghagytuk.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 05.
Miskolcon tartották a Turul XVII. Országos Követtáborát. „A szélső-jobboldali szervezetek […] hatalomátvételre készültek.” Darányi Ignác...Tovább
Rajk László belügyminiszter rendelete a Katolikus Diákszövetség feloszlatásáról.Tovább
Átadják a forgalomnak Budapest második aluljáróját a Blaha Lujza téren.Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő