A punk és skinhead zene a nyolcvanas évek elején

A Mos-OI! zenekar koncertje és pere 1983-ban

„Idős nyugdíjas vagyok, és nagyon féltem az unokámat. Egy éve teljesen kivetkőzött magából, „punk" lett. A ruházata és az egész magatartása borzasztó. Állandóan pank [!] koncertekre jár, és a magnóján ilyeneket hallgat. Ha a barátai feljönnek, fasiszta dolgokról beszélnek, szidják a rendszert, a kommunistákat és mindenféle vad dolgokat terveznek. Egészen kivetkőznek magukból és fasiszta ordítózásokat [!] csinálnak. Közöttük van a Mosoly [!] nevű zenekar, akiknek a cigányokról meg a rendőrségről szóló száma a mellékelt kazettán van."

A Budapesti Rendőrkapitányság jelentése a Mos-OI! zenekar ügyében megkezdett nyomozásról

1983. május 17.

 

 

Budapesti Rendőrkapitányság

III/1. Alosztály

Szám 221-Bü-118/17/1983.

Szigorúan titkos!

Tárgy: E. J. és társai ügyében

Jelentés

Budapest, 1983. május 17.

 

A BRFK III/III-A. Alosztály „Gyűlölködők" fn. [fedőnevű] Előzetes Ellenőrzés adatai alapján 1983. május 16-án a Btk 148. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntettének alapos gyanúja miatt nyomozást rendeltünk el az 1983. május 16-án őrizetbe vett:

 

Fk. Sz. Gy. [...]

Fk. P. Z. [...]

E. J. [...]

lakosok ügyében.

A rendelkezésre álló adatok szerint a 13. sz[ámú] Iparitanuló Intézetben egy osztályba járó Sz. Gy. és P. Z. gyanúsítottak 1982. őszén határozták el, hogy egy „punk" együttest alakítanak, amelyhez röviddel ez után csatlakozott a baráti körükhöz tartozó E. J. is. A gyanúsítottak közül Sz. Gy. több számot írt az együttes számára, amelyek végső zenei és szövegbeli kialakításában mind hárman részt vettek.

A Meggyfa utcai „Mozaik" klubban 1983. február 19-én kb. 8-10 „punk" együttes részvételével koncertre került sor. Ekkor lépett a kb. 100-150 fő fiatalokból álló közönség elé a gyanúsítottak által alakított „Mosoly" [!] együttes. Műsorukban 6 számot adtak elő, amelyeket E. J. énekelt, de a számok előadásában vokálisan társai is részt vettek.

Az együttes személyi viták miatt a koncert után 1983 márciusában feloszlott, több fellépésük nem volt a nyilvánosság előtt. Az előadott számok címei: „A bevándorlók bére csak halál lehet", „Cigánymentes övezet", „Románia", „Egyenruhám tiszta", „Állj át", „Éljenek a sikinheadok" [!]. A számok tartalma szerint alkalmasak az MNK [Magyar Népköztársaság] társadalmi rendje, a cigányok, a palesztinok, a román nép ellen gyűlölet felkeltésére, az „Egyenruhám tiszta" c[ímű] számuk a BM [Belügyminisztérium] szervek ellen irányul.

A gyanúsítottak a dalokat az MSZMP III/2. pártkörzet Meggyfa utcai hivatalos helyiségében adták elő.

Az 1983. május 16-án a gyanúsítottaknál megtartott házkutatáson Sz. Gy.-nél több egyértelműen fasiszta tartalmú verset, E. J.-nél az előadott számok gépelt szövegét, P. Z.-nél pedig 1 db [darab] rakéta pisztolyt foglaltunk le, amely az iü. [igazságügyi] fegyverszakértő előzetes megállapítása szerint emberélet kioltására alkalmas lőfegyver. Lefoglalásra került ezen túlmenően kazetta is, amely az előadott számokat tartalmazza.

Az ügyben vizsgálatot tanúk kihallgatásával, a zenekar működésével szimpatizáló, tagjaival azonos nézeteket valló és „punk" koncerteken fasiszta jellegű megnyilvánulásokat tevő személyek felkutatásával és elszámoltatásával folytatjuk.

A Fővárosi Főügyészség Állam Elleni Ügyek Osztályával való konzultáció alapján a gyanúsítottakat 1983. május 19-én előzetes letartóztatásba helyezzük.

 

Budapest, 1983. május 17.

 

Gy. L.

Dr. Gy. L. r[endőr] őrnagy

alosztályvezető

ÁBTL V-164.258 [Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 164.258 számú vizsgálati dosszié]. Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat.

Ezen a napon történt március 28.

1977

Népszínház név alatt összevonják az Állami Déryné Színházat és a Huszonötödik Színházat.Tovább

1979

Az egyesült államokbeli Three Mile Island-i atomerőmű hűtőrendszere meghibásodik. A baleset a környezet nukleáris szennyeződéséhez vezet...Tovább

1985

Marc Chagall orosz zsidó származású, francia szürrealista festőművész (*1887)Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő