Az első nyilvános telefonfülkék Budapesten

Budapest Székesfőváros Tanácsa, a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság, a Magyar Telefonautomata Rt., valamint a Standard Villamossági Rt. dokumentumai – szabadalmi okirat, telefonállítási szerződés, szabadalmi- és műszaki leírások – az első nyilvános, pénzbedobós telefonkészülékek felállításáról és gyors elterjedéséről tájékoztatnak az 1920-as évek végétől a második világháború befejezéséig.

Források

1. Matart és Budapest Székesfőváros Tanácsa szerződése nyilvános telefonkészülékek felállítására

Budapest Székesfőváros Tanácsa
128.298/1927.-V. szám
T.

A fővárosi közmunkák tanácsának 7008/1927. számú átirata a Magyar Telefonautomata Részvénytársaság közterület foglalása tárgyában.

H.

Minthogy a fővárosi közmunkák tanácsa 7008/1927. számú átiratával, a tanácsnak a 105.319/1927.-V. számú elvi határozatában a Magyar Telefonautomata Részvénytársaságnak nyilvános telefonautomata állomások közterületen való felállítására adott elvi engedélyhez hozzájárult, a tanács 200 db állomás felállításához az engedélyt megadja.
A felállítandó telefon-automaták közül az első 50 db a székesfővárosi hirdetővállalat által létesítendő transparens hirdetőoszlopok belsejében helyezendő el, míg a további 150 db 0.80 x 0.80 m alapterületű, az engedélyes részvénytársaság által bemutatott terv és minta szerinti fülke a kijelölendő közterületeken helyezendő el.
Az ezen a fülkéken alkalmazandó transparens hirdetésekre nézve a 97.755/1927.-IX. számú tanácsi határozatban foglaltak irányadók.
A fülkék falára semmiféle automatát elhelyezni nem szabad.
A tanács a közterület-foglalási engedélyt a következő további feltételek mellett adja meg:

1./ A 150 db telefonfülke helyét csak a hirdetővállalat által felállítandó 50 db transparens hirdetőoszlop helyének kitűzése után szabad kijelölni.
2./ A helyek kitűzését a tanácsi V. ügyosztályban kell kérni, s a kitűzésnek vegyes bizottsági helyszíni kijelölése alapján kell történnie.
3./ A közterület elfoglalására az engedélyt a tanács a kereskedelemügyi minisztérium engedélyével azonosan 30 évre adja meg, jogában áll azonban a fővárosnak a terület átengedésének határideje előtt is a közterületen álló egyes pavilonokat közérdekből bármikor áthelyeztetni vagy eltávolíttatni anélkül, hogy az engedélyes részvénytársaság ezért a fővárossal szemben bármi néven nevezendő kártérítésre igényt tarthatna.
4./ Köteles az engedélyes a pavilonok felállítására a tanácstól, mint építési hatóságtól a szabályszerű tervek bemutatása mellett, építési engedélyt kérni.
5./ A közterület elfoglalásra adott ez az engedély kizárólag az engedélyes részvénytársaságra vonatkozik, és azt a tanács előzetes hozzájárulása nélkül másra át nem ruházhatja.
6./ Az engedélyes részvénytársaság köteles a pavilonokat saját költségén állandóan jó karban tartani, és a fővárosnak erre vonatkozó kívánalmait és utasításait teljesíteni.
7./ Ha az engedélyes részvénytársaság valamely üzemben álló pavilonját el akarja távolítani vagy át akarja helyezni, köteles azt előzetesen írásban a tanácsnak bejelenteni, és a pavilon csak a tanács előzetes hozzájárulása után távolítható el vagy helyezhető át. Ha a pavilon eltávolítását vagy áthelyezését a tanács rendelné el, az eltávolítás a felhívástól számított 30 napon belül, az áthelyezés pedig 15 napon belül foganatosítandó. Az áthelyezést vagy az eltávolítást az engedélyes részvénytársaság saját költségén tartozik teljesíteni.
8./ A tanács által megállapított határidőnek a részvénytársaság hibájából való túllépése esetén az engedélyes részvénytársaság szerződéses pénzbírsággal sújtható.
9./ Az átengedett közterület használatának díja fejében az engedélyes pavilononkint és évenkint 1928. évtől kezdve, minden év január hó 2-án előre, a csonka évet is egész évnek számítva, úrijog elismerése címén 1.- (egy) pengőt köteles a székesfővárosi központi pénztárba befizetni.
10./ Ha a Magyar Telefonautomata Részvénytársaság az engedélyező határozatban a feltételeknek és a kikötéseknek, vagy fizetési kötelezettségeknek ismételt felszólításra sem tenne eleget, és a tanács ezért már pénzbírsággal is sújtotta, akkor jogában áll a tanácsnak az engedélyes részvénytársaság értesítése mellett, az engedély érvényességét teljesen megszüntetni, és a közterületeken álló összes pavilont eltávolítani anélkül, hogy emiatt az engedélyes részvénytársaság a fővárossal szemben bármi néven nevezendő kártérítési igényt támaszthatna.
11./ Az engedélyes ebben az engedélyben kikötött feltételek biztosítására pavilononkint 10 (tíz) pengőt köteles készpénzben vagy fővárosi készpénzek elhelyezésére alkalmasnak elfogadott betétkönyvben vagy értékpapírban, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt, a székesfőváros központi pénztárában elhelyezni. Ezt a biztosítékot a székesfőváros az erre vonatkozó szabályok szerint kezeli, s csak az engedély megszűnte után az engedélyes kérelmére, és csak akkor fogja visszautalványozni, ha az engedélyes összes kötelezettségének eleget tett. A biztosítékból a székesfőváros magát ebben az engedélyben felsorolt bármely követelésre nézve bírói közbenjárás nélkül kielégítheti. A bármely okból megfogyatkozott biztosítékot az engedélyes 8 nap alatt kiegészíteni tartozik.
12./ A pavilonok és a közterület-foglalás után fizetendő esetleges adókat, illetékeket és egyéb kiadásokat az engedélyes köteles viselni úgy, hogy a fővárost ez után az engedély után semmiféle kiadás ne terhelje.
Erről a tanács a tanácsi V. és IX. ügyosztályt, a számvevőséget, a hirdetővállalat igazgatóságát és a Magyar Telefonautomata Részvénytársaságot határozattal, a M. Kir. Posta- és Távírda Vezérigazgatóságot átiratban, a központi pénztárt pedig utalványon értesíti, egyben a telefonfülke fényképét a tanácsi V. ügyosztálynak a térképtárában megőrzés végett kiadja.

            Budapest, 1927. szeptember 16.

                                                                       A székesfőváros tanácsa:

                                                                                  Dr. Purebl s.k.
                                                                                  alpolgármester h.

A kiadmány hiteléül:

            Werner
            főkezelőnő h.

Ezen a napon történt április 03.

1922

Joszif Visszarionovics Sztálin lesz a Szovjetunió Kommunista Pártja első titkára.Tovább

1930

Helmut Kohl német kereszténydemokrata politikus, szövetségi kancellár, Németország újraegyesítésének megvalósítójaTovább

1935

Czeizel Endre magyar orvos-genetikusTovább

1941

Teleki Pál miniszterelnök a budavári Sándor-palotában fõbe lõtte magát.Tovább

1945

A brit és amerikai légierő bombatámadása a csepeli Weiss Manfréd Művek ellenTovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.

Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.

Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.

Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.

Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.

Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2026. március 13.

Miklós Dániel
főszerkesztő