Eperjesen kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot.Tovább
Az első nyilvános telefonfülkék Budapesten
Budapest Székesfőváros Tanácsa, a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság, a Magyar Telefonautomata Rt., valamint a Standard Villamossági Rt. dokumentumai – szabadalmi okirat, telefonállítási szerződés, szabadalmi- és műszaki leírások – az első nyilvános, pénzbedobós telefonkészülékek felállításáról és gyors elterjedéséről tájékoztatnak az 1920-as évek végétől a második világháború befejezéséig.
5. Aktajegyzet a Matart intézőbizottsági üléséről a tantuszok tárgyában
(részletek)
1943. november 25.
„Dr. Rakovszky István ügyvezető igazgató jelenti, hogy a legutóbbi gyűlésen már beszámolt az Intézőbizottságnak azokról a nehézségekről, amelyeket készülékeinknek a kétérmés bedobó rendszerre való átalakításával kapcsolatosan le kellett küzdeni. [...] A kétérmés bedobós rendszer bevezetése óta előállott üzemzavarok hatása, sajnos, vállalatunk forgalmában is érezhetően mutatkozik, s bár e tekintetben a kezdeti állapottal szemben most már némi javulás észlelhető, mégis távol vagyunk még attól az eredménytől, amit a korábbi, tarifaemelés előtti forgalommal szemben, a tarifa emelése után el kellett volna érnünk.
Ez a visszaesés arra is enged következtetni, hogy a közönség egy jelentős részének bizalma a nyilvános állomások működésében megingott, s csak akkor fog visszatérni, ha sikerül majd egy olyan intézkedést tenni, amellyel nyilvános távbeszélő állomásaink működésének biztonságát legalább abban a mértékben helyreállíthatjuk, amelyben az a kétérmés bedobó rendszerre való áttérés előtti időben fennállott.
Ez a meggondolás késztette a vállalat vezetőségét arra, hogy a M. Kir. Postához azzal a kéréssel forduljon, hogy nyilvános távbeszélő állomásainkon a telefonérmék (tantuszok) bevezetését és használatát engedélyezze. Ez a kérésünk a Postánál kedvező fogadtatásra talált, olyannyira, hogy a Posta az érmék használatát a saját nyilvános, pénzbedobós készülékeinél is be kívánja vezetni, és ezen célból hajlandónak mutatkozott arra, hogy postai értékcikk jellegével bíró bedobó érméket veressen a M. Kir. Pénzverdénél.
Miután az érmék alapanyagául horganyt választottunk, hogy a jelenlegi és vas pénzérmekkel való visszaéléseket a mágnesek visszaszerelésével már alimine [eleve] kizárjuk, meg kell tennünk a szükséges lépéseket, hogy a szükséges horgany mennyiséget biztosítsuk, amire kilátásunk van.
Jelenti továbbá, hogy igen sok diszkusszióra [vitára] vezetett a Postával folytatott műszaki tárgyalások során a bevezetendő érme alakja is, mert mi a horony-vezetéses érmék rendszeresítését kívántuk keresztülvinni, amelyek minden más forgalomban lévő bel- és külföldi érmének a készülékbe való felhasználását megakadályozta volna. Igaz, hogy különösen a jelenlegi elsötétítési viszonyok mellett ezek bedobása a közönség részére nehézséget jelent, de a más érmékkel való kísérletezés kizárása nemcsak a visszaélések megszüntetése, hanem az ilyenek használatából fakadó műszaki hibák kizárása érdekében is üdvös lett volna. Mégis deferáltunk [deferál, helyesel] a Posta elgondolásának, amelyet azzal indokolt, hogy készülékeink bedobó nyílása csőrös alakjánál fogva nem alkalmas a horonnyal ellátott érmék használatára, s a mai viszonyok mellett a bedobó nyílásokat megváltoztatni nem áll módjában. Így végül is a Posta által proponált [javasolt], szélén lekeskenyített érmealakhoz kényszerültünk hozzájárulni, amelyet egyidejűleg be is mutat. Ez az érme meggátolja ugyan a 20 filléres, és az azzal azonos nagyságú más pénzdarabok bedobását, de a hamis érméket mégsem szűri ki oly mértékben, mint a hornyos megoldás. Erősebb törvényes védelmet biztosít azonban a telefonérmék postai értékcikké való nyilvánítása."
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 16.
A Szovjetunió megkezdi Észtország megszállását.Tovább
Jaross Andor belügyminiszter a közrend és a közbiztonság megőrzésére hivatkozva feloszlatja a Gyermekbarát Egyesületet. A "veszélyt...Tovább
A Nemzetgyűlés elfogadja az egyházi iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot (1948:XXXIII. tv.), amelynek végrehajtása...Tovább
Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós halálos ítéletének végrehajtása.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Az ArchívNet frissen megjelent idei második lapszámában négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek család-, (kultúr)diplomácia-, valamint politikatörténet számára biztosíthatnak további ismeretanyagot. Jelenlegi számunk különlegessége, hogy nemcsak két, eddig még nem publikált interjút közlünk, ezzel engedve teret az oral history számára, hanem egy olyan, komplex képi-szöveges forrást is bemutat egyik szerzőnk, amely a 20. század gyorsan változó nagypolitikai helyzetének egy megmaradt lenyomata.
Éppen ez utóbbi ismertetés forrása keletkezett a legkorábban. Segyevy Dániel (térképész, Herder-Institut für historische Ostmitteleuropaforschung) saját tudományának diszciplínája szerint mutat be egy 1941-ben publikált szovjet térképet, amelynek különlegessége, hogy Moszkva akkori sajátos nagypolitikai álláspontjának a lenyomata. Ez a helyzet gyorsan megváltozott, ugyanakkor a bemutatott térkép azt az álláspontot-állapotot tükrözi, amely értelmében a Szovjetunió csak a második bécsi döntés területi változásait ismerte el, míg az elsőét nem.
Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-ot követő megtorlások időszakába kalauzolja el az olvasót publikációjában. Az általa ismertetett források központi szereplője Szénási Géza, aki 1957-ben mint legfőbb ügyész működött. Pozíciójából adódóan volt rálátása a megtorló intézkedésekre, és az ezekkel kapcsolatos gondolatait foglalta össze Biszku Béla belügyminiszternek. Levelét nem ad acta kezelte a szaktárca, hanem megvizsgálták Szénási észrevételeit.
A hidegháborús időszakban a befolyásszerzés egyik módszere volt a különböző harmadik világbeli országok egyetemistái számára juttatott ösztöndíjak rendszere. Magyarország a szovjet blokk részeként szintén élt ezzel a módszerrel. Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében a bolíviai-magyar ösztöndíjprogramra vonatkozó dokumentumokat mutat be, köztük egy olyan diplomáciai jelentést is, amely Bolívia első állandó magyarországi diplomáciai képviselőjétől származik.
A Jankovich, Károlyi és Apponyi családok fordulatokkal teli 20. századi történetéhez hozza közelebb az olvasót két, eddig még nem publikált interjúval Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár). Jankovich Ilona és Jankovich-Blanquet Ilona saját szavaikkal mutatják be, hogy miként alakult családjuk sorsa a magyarországi kommunista hatalomátvételt követően a franciaországi emigrációban.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. május 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő