A gorlicei áttörés az első világháborúban: Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregeinek sikeres támadása az oroszok ellen.Tovább
Az első nyilvános telefonfülkék Budapesten
Budapest Székesfőváros Tanácsa, a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság, a Magyar Telefonautomata Rt., valamint a Standard Villamossági Rt. dokumentumai – szabadalmi okirat, telefonállítási szerződés, szabadalmi- és műszaki leírások – az első nyilvános, pénzbedobós telefonkészülékek felállításáról és gyors elterjedéséről tájékoztatnak az 1920-as évek végétől a második világháború befejezéséig.
5. Aktajegyzet a Matart intézőbizottsági üléséről a tantuszok tárgyában
(részletek)
1943. november 25.
„Dr. Rakovszky István ügyvezető igazgató jelenti, hogy a legutóbbi gyűlésen már beszámolt az Intézőbizottságnak azokról a nehézségekről, amelyeket készülékeinknek a kétérmés bedobó rendszerre való átalakításával kapcsolatosan le kellett küzdeni. [...] A kétérmés bedobós rendszer bevezetése óta előállott üzemzavarok hatása, sajnos, vállalatunk forgalmában is érezhetően mutatkozik, s bár e tekintetben a kezdeti állapottal szemben most már némi javulás észlelhető, mégis távol vagyunk még attól az eredménytől, amit a korábbi, tarifaemelés előtti forgalommal szemben, a tarifa emelése után el kellett volna érnünk.
Ez a visszaesés arra is enged következtetni, hogy a közönség egy jelentős részének bizalma a nyilvános állomások működésében megingott, s csak akkor fog visszatérni, ha sikerül majd egy olyan intézkedést tenni, amellyel nyilvános távbeszélő állomásaink működésének biztonságát legalább abban a mértékben helyreállíthatjuk, amelyben az a kétérmés bedobó rendszerre való áttérés előtti időben fennállott.
Ez a meggondolás késztette a vállalat vezetőségét arra, hogy a M. Kir. Postához azzal a kéréssel forduljon, hogy nyilvános távbeszélő állomásainkon a telefonérmék (tantuszok) bevezetését és használatát engedélyezze. Ez a kérésünk a Postánál kedvező fogadtatásra talált, olyannyira, hogy a Posta az érmék használatát a saját nyilvános, pénzbedobós készülékeinél is be kívánja vezetni, és ezen célból hajlandónak mutatkozott arra, hogy postai értékcikk jellegével bíró bedobó érméket veressen a M. Kir. Pénzverdénél.
Miután az érmék alapanyagául horganyt választottunk, hogy a jelenlegi és vas pénzérmekkel való visszaéléseket a mágnesek visszaszerelésével már alimine [eleve] kizárjuk, meg kell tennünk a szükséges lépéseket, hogy a szükséges horgany mennyiséget biztosítsuk, amire kilátásunk van.
Jelenti továbbá, hogy igen sok diszkusszióra [vitára] vezetett a Postával folytatott műszaki tárgyalások során a bevezetendő érme alakja is, mert mi a horony-vezetéses érmék rendszeresítését kívántuk keresztülvinni, amelyek minden más forgalomban lévő bel- és külföldi érmének a készülékbe való felhasználását megakadályozta volna. Igaz, hogy különösen a jelenlegi elsötétítési viszonyok mellett ezek bedobása a közönség részére nehézséget jelent, de a más érmékkel való kísérletezés kizárása nemcsak a visszaélések megszüntetése, hanem az ilyenek használatából fakadó műszaki hibák kizárása érdekében is üdvös lett volna. Mégis deferáltunk [deferál, helyesel] a Posta elgondolásának, amelyet azzal indokolt, hogy készülékeink bedobó nyílása csőrös alakjánál fogva nem alkalmas a horonnyal ellátott érmék használatára, s a mai viszonyok mellett a bedobó nyílásokat megváltoztatni nem áll módjában. Így végül is a Posta által proponált [javasolt], szélén lekeskenyített érmealakhoz kényszerültünk hozzájárulni, amelyet egyidejűleg be is mutat. Ez az érme meggátolja ugyan a 20 filléres, és az azzal azonos nagyságú más pénzdarabok bedobását, de a hamis érméket mégsem szűri ki oly mértékben, mint a hornyos megoldás. Erősebb törvényes védelmet biztosít azonban a telefonérmék postai értékcikké való nyilvánítása."
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 02.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő