Stuttgartban megtartották a szocialista ifjúsági szervezetek első nemzetközi konferenciáját. A tanácskozás középpontjában a militarizmus...Tovább
Az első nyilvános telefonfülkék Budapesten
Budapest Székesfőváros Tanácsa, a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság, a Magyar Telefonautomata Rt., valamint a Standard Villamossági Rt. dokumentumai – szabadalmi okirat, telefonállítási szerződés, szabadalmi- és műszaki leírások – az első nyilvános, pénzbedobós telefonkészülékek felállításáról és gyors elterjedéséről tájékoztatnak az 1920-as évek végétől a második világháború befejezéséig.
Források
1. Matart és Budapest Székesfőváros Tanácsa szerződése nyilvános telefonkészülékek felállítására
Budapest Székesfőváros Tanácsa
128.298/1927.-V. szám
T.
A fővárosi közmunkák tanácsának 7008/1927. számú átirata a Magyar Telefonautomata Részvénytársaság közterület foglalása tárgyában.
H.
Minthogy a fővárosi közmunkák tanácsa 7008/1927. számú átiratával, a tanácsnak a 105.319/1927.-V. számú elvi határozatában a Magyar Telefonautomata Részvénytársaságnak nyilvános telefonautomata állomások közterületen való felállítására adott elvi engedélyhez hozzájárult, a tanács 200 db állomás felállításához az engedélyt megadja.
A felállítandó telefon-automaták közül az első 50 db a székesfővárosi hirdetővállalat által létesítendő transparens hirdetőoszlopok belsejében helyezendő el, míg a további 150 db 0.80 x 0.80 m alapterületű, az engedélyes részvénytársaság által bemutatott terv és minta szerinti fülke a kijelölendő közterületeken helyezendő el.
Az ezen a fülkéken alkalmazandó transparens hirdetésekre nézve a 97.755/1927.-IX. számú tanácsi határozatban foglaltak irányadók.
A fülkék falára semmiféle automatát elhelyezni nem szabad.
A tanács a közterület-foglalási engedélyt a következő további feltételek mellett adja meg:
1./ A 150 db telefonfülke helyét csak a hirdetővállalat által felállítandó 50 db transparens hirdetőoszlop helyének kitűzése után szabad kijelölni.
2./ A helyek kitűzését a tanácsi V. ügyosztályban kell kérni, s a kitűzésnek vegyes bizottsági helyszíni kijelölése alapján kell történnie.
3./ A közterület elfoglalására az engedélyt a tanács a kereskedelemügyi minisztérium engedélyével azonosan 30 évre adja meg, jogában áll azonban a fővárosnak a terület átengedésének határideje előtt is a közterületen álló egyes pavilonokat közérdekből bármikor áthelyeztetni vagy eltávolíttatni anélkül, hogy az engedélyes részvénytársaság ezért a fővárossal szemben bármi néven nevezendő kártérítésre igényt tarthatna.
4./ Köteles az engedélyes a pavilonok felállítására a tanácstól, mint építési hatóságtól a szabályszerű tervek bemutatása mellett, építési engedélyt kérni.
5./ A közterület elfoglalásra adott ez az engedély kizárólag az engedélyes részvénytársaságra vonatkozik, és azt a tanács előzetes hozzájárulása nélkül másra át nem ruházhatja.
6./ Az engedélyes részvénytársaság köteles a pavilonokat saját költségén állandóan jó karban tartani, és a fővárosnak erre vonatkozó kívánalmait és utasításait teljesíteni.
7./ Ha az engedélyes részvénytársaság valamely üzemben álló pavilonját el akarja távolítani vagy át akarja helyezni, köteles azt előzetesen írásban a tanácsnak bejelenteni, és a pavilon csak a tanács előzetes hozzájárulása után távolítható el vagy helyezhető át. Ha a pavilon eltávolítását vagy áthelyezését a tanács rendelné el, az eltávolítás a felhívástól számított 30 napon belül, az áthelyezés pedig 15 napon belül foganatosítandó. Az áthelyezést vagy az eltávolítást az engedélyes részvénytársaság saját költségén tartozik teljesíteni.
8./ A tanács által megállapított határidőnek a részvénytársaság hibájából való túllépése esetén az engedélyes részvénytársaság szerződéses pénzbírsággal sújtható.
9./ Az átengedett közterület használatának díja fejében az engedélyes pavilononkint és évenkint 1928. évtől kezdve, minden év január hó 2-án előre, a csonka évet is egész évnek számítva, úrijog elismerése címén 1.- (egy) pengőt köteles a székesfővárosi központi pénztárba befizetni.
10./ Ha a Magyar Telefonautomata Részvénytársaság az engedélyező határozatban a feltételeknek és a kikötéseknek, vagy fizetési kötelezettségeknek ismételt felszólításra sem tenne eleget, és a tanács ezért már pénzbírsággal is sújtotta, akkor jogában áll a tanácsnak az engedélyes részvénytársaság értesítése mellett, az engedély érvényességét teljesen megszüntetni, és a közterületeken álló összes pavilont eltávolítani anélkül, hogy emiatt az engedélyes részvénytársaság a fővárossal szemben bármi néven nevezendő kártérítési igényt támaszthatna.
11./ Az engedélyes ebben az engedélyben kikötött feltételek biztosítására pavilononkint 10 (tíz) pengőt köteles készpénzben vagy fővárosi készpénzek elhelyezésére alkalmasnak elfogadott betétkönyvben vagy értékpapírban, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt nap alatt, a székesfőváros központi pénztárában elhelyezni. Ezt a biztosítékot a székesfőváros az erre vonatkozó szabályok szerint kezeli, s csak az engedély megszűnte után az engedélyes kérelmére, és csak akkor fogja visszautalványozni, ha az engedélyes összes kötelezettségének eleget tett. A biztosítékból a székesfőváros magát ebben az engedélyben felsorolt bármely követelésre nézve bírói közbenjárás nélkül kielégítheti. A bármely okból megfogyatkozott biztosítékot az engedélyes 8 nap alatt kiegészíteni tartozik.
12./ A pavilonok és a közterület-foglalás után fizetendő esetleges adókat, illetékeket és egyéb kiadásokat az engedélyes köteles viselni úgy, hogy a fővárost ez után az engedély után semmiféle kiadás ne terhelje.
Erről a tanács a tanácsi V. és IX. ügyosztályt, a számvevőséget, a hirdetővállalat igazgatóságát és a Magyar Telefonautomata Részvénytársaságot határozattal, a M. Kir. Posta- és Távírda Vezérigazgatóságot átiratban, a központi pénztárt pedig utalványon értesíti, egyben a telefonfülke fényképét a tanácsi V. ügyosztálynak a térképtárában megőrzés végett kiadja.
Budapest, 1927. szeptember 16.
A székesfőváros tanácsa:
Dr. Purebl s.k.
alpolgármester h.
A kiadmány hiteléül:
Werner
főkezelőnő h.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 25.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő