Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok megakadályozza a budapesti Nemzeti Múzeumnak a megszálló román hadsereg általi szervezett...Tovább
Cseres Tibor levelezése III.
Levelek Cseres Tibornak (1970-1979)
Korbács, Kossuth-díj és egy nagyszabású „paráználkodás”
„a Parázna szobrok a legjobb könyv az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Bátorsága, formateremtő újdonsága révén. Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy olvashattuk. Az ilyen regények után fogja el az embert az az érzés, hogy egy kissé más emberként teszi le a könyvet, mint ahogy fölvette. S kezdem apámat is jobban megérteni, aki az egészet végigcsinálta, de soha egy árva szót sem volt hajlandó szólni róla.
Tisztelettel üdvözöl, Alexa Károly”
1978
a.
Szánthó Béla Cseres Tibornak
Berettyóújfalu, 1978. január 12.
Megkaptam a
, s mi több, már ki is olvastam. Köszönet a kedves megemlékezésért. Valóság ábrázolás. Titok maradna a valóságos élet: mert nem tárulkozik fel, csak annak, aki vállalja a feltárás kockázatát és a szenvedést. Igazságkereső szenvedély - cseng még a fülünkben -, ábrázold a való életet, az igazság eszméjét ápolod! A képzelt történetek ábrándozásra nevelnek, s oda vezetnek, hogy legendákkal pótoljuk történelmünket.Legjobban megragadott Zöld Péter története, mivel ehhez a családfához közöm van. Dédanyám Csikmadéfalvi Zöld Anikó és nagymama, ki 1835-ben született, sokszor emlegetett a nagyszülők testvérei között egy papot. Rengetegen voltak testvérek ezek az Anikóék, és ő volt a legkisebb.
Mindig irodalompártoló voltam, az irodalom tartott egyensúlyban. Te is világító fáklya lettél: mécsesedben mindig kell lenni annyi olajnak, még ha könnyeiddel pótolod is, amennyivel irányfény lehetsz, nehogy megvakulva örvénybe lépjen az ember. (...)
Várom következő művedet. A régi baráti szeretettel: Szánthó Béla
Berettyóújfalu, 1978. január 12.
Kézirat.
b.
Dér Endre Cseres Tibornak
Szeged, 1978. január 19.
Kedves jó Tiborkám,
köszönöm szépen bíztató soraidat a
illetően. Ráfér az emberfiára a jó szó: csakugyan „alkonyodik immár" - ahogyan Cseres Tibor mondotta volt. Most azon iparkodom, hogy esszékből, novellákból összeszerkesszek kötetnyit a Minden benne van, amit Veres Pétertől, Cserestől, Illyéséktől - emberség dolgában - útravalóul kaptam. „Szőreg és népe" című kismonográfiánkat is postáztattam - ha lehet írj pár sort róla valahová. (Ésbe?) Nagy szeretettel Bandi. Mindőtöket csókolunk!
Szeged, 1978. január 19.
Kézirat, képeslapon.
c.
Jankay Tibor Cseres Tibornak
Békéscsaba, 1978. május 22.
Kedves Cseres Tibor!
Újból hazajöttem szülővárosomba Csabára. Itten megismerkedtem Filadelfi Mihály íróval, aki az itteni Új Auróra folyóiratnak a szerkesztője. Ő egy tanulmányt szeretne írni rólam a folyóiratban. Szeretné, ha Ön írna egy
annak a bevezetésére, ha még tud emlékezni régi munkásságomra. Szívességét előre is hálásan köszönöm.Szívből üdvözli Jankay Tibor
Melléklet: Rövid
.
Békéscsaba, 1978. május 22.
Kézirat.
d.
Domokos Mátyás Cseres Tibornak
Budapest, 1978. október 22.
Kedves Tibor!
Összeírtam és mellékelem tervezett pályatárs-beszélgetésünk kérdéseit, helyesebben: témaköreit. A végleges megfogalmazást a pillanat, a beszélgetés ihletére bízva. Szeretném, ha ráállanál: talán még praktikus haszna is lehetne, mert igaz ugyan, hogy a Kortársban már csak
jelenhetnénk meg, de a Rádió már novemberben , és ez már egy tömegkommunikációs megnyilvánulás és dokumentum arról, hogy létezik a regényed, és létezik a probléma. - Meg aztán erkölcsi haszna is lehetne (ha még van ilyen), ti. a rádiós visszajelzések szerint (az arra szegődöttek kisded csapatán kívül) nem annyira az irodalmárok hallgatják ezeket a beszélgetéseket, mint inkább a nép egyszerű gyermekei, főleg azért, mert irodalom mellett élet is (olykor véres élet is) van benne, sok levél jön civilektől és - meglepő módon - a határokon túl, ahol még fogni tudják a Kossuth-adót, rendszeresen hallgatják. - Szóval, talán érdemes egy kicsit komolyan venni ezt a lehetőséget, ami persze azt a kötelezettséget is rója az emberre, hogy egy kicsit eltervezze, mit akar mondani (amit amúgyis meg kell ilyen nehéz témánál tenni), ti. tapasztalatom szerint van egy sereg kérdés, amit mostanában így (talán csakis így), érintőlegesen lehet megpendíteni, hogy mikorra odafülelnek, már el is szállt a levegőben.A Rádiónak, persze, ez műsor is, azért kérlek, gondolkozzál, mivel lehetne illusztrálni. Lehet magyar, lehet világirodalom, lehet próza, prózarészlet, tanulmány, akár vers is. Egyébként a Rádió ettől függetlenül is boldogan fogadja,
pl. illusztrációk nélkül beszélgettem. De ettől függetlenül, gondolom, a beszélgetés során meg kellene említeni legalább néhányat azon pályatársak közül, Sarkadira, Karinthyra, Örkényre, de akár Tersánszkyra is gondolok, aztán Sántára, , újabb emlékirataira, stb., akik vállalták e téma ódiumát. Továbbá: kérdést ehhez nem tudtam írni, majd beszélgetés közben beleszövődik, de azt, amiről itt szó van, meg kellene különböztetni, 1. az ostrom-írásoktól, 2. a láger, deportációs irodalomtól - itt meg lehet jegyezni, persze, hogy ez is töredékes, még ebben sem mondták el a maximális igazságokat, 3. az ellenállási stb. irányú irodalomtól, mert itt a háború közvetlen ábrázolásáról van szó. Ez hiányzik.Magát a beszélgetést megcsinálhatjuk a Rádióban is, de talán kényelmesebb, ha kihozok onnan egy magnót és elzarándokolok Hozzád. És hát most jó lakásban lakván, nálam is boldogan vendégül látnálak, s együttlét közben egy órácskát ennek a témának szentelnénk. - Említettem Neked, hogy a teljes szöveget felveszem párhuzamosan a saját magnómmal, azt betűhíven leírom, így nem vész kárba egyetlen félmondat, elharapott gondolat sem. Ez lesz aztán a piszkozata a Kortárs-szövegnek.
Végül: arról is szó van, hogy a Gondolat
egy kötetben ezeket a beszélgetéseket, tehát sok apró honorárium és nagy dicsőség néz ki az ügyből.Szeretettel üdvözöl Domokos Matyi
Budapest, 1978. október 22.
Gépirat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 05.
1919
1922
A cionista mozgalom fellendítése céljából megalakult a Makkabea Ros Szövetség, zömmel egykori Makkabea tagokból. Első vacsorájukat október...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő