Az Ír Köztársaság deklarálja az Brit Nemzetközösségből való kilépését.Tovább
Cseres Tibor levelezése III.
Levelek Cseres Tibornak (1970-1979)
Korbács, Kossuth-díj és egy nagyszabású „paráználkodás”
„a Parázna szobrok a legjobb könyv az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Bátorsága, formateremtő újdonsága révén. Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy olvashattuk. Az ilyen regények után fogja el az embert az az érzés, hogy egy kissé más emberként teszi le a könyvet, mint ahogy fölvette. S kezdem apámat is jobban megérteni, aki az egészet végigcsinálta, de soha egy árva szót sem volt hajlandó szólni róla.
Tisztelettel üdvözöl, Alexa Károly”
Források
1970
a.
Varga Mihály Cseres Tibornak
Kecskemét, 1970. január 12.
Kedves Barátunk!
Úgy érzem, megértő, beleérző, számunkra oly kedves és ügyünknek hasznos
után méltán nevezhetlek barátunknak. Nem titkolom: nagy örömet szereztél nekünk cikkeddel! Kellett ez nagyon, s éppen jókor jött, közvetlenül a havonkénti megjelenésre való áttérés előkészítő időszakában.Most pedig szavadon fogunk: gyere el ide hozzánk egy kis körültekintésre, szemlélődésre, csevegésre és pohár borra, szívesen látunk, ha igényeled, csinálunk gazdag programot, bemutatnánk neked szűkebb hazánkat. Várjuk hát leveledet, s ha az kedvező számunkra, máris küldünk programot, vagy ha ezt nem szereted, hát akkor csak gyere, s majd kialakul valami a látogatásból.
Néhány jobb embert, épeszű, itteni társat (Zám Tibort, Buda Ferit, Kunszabó Ferit stb.) egybehozunk, azután valami majd csak lesz. Várom leveled.
Üdvözöl: Varga Mihály felelős szerkesztő
Kecskemét, 1970. január 12.
Gépirat, a Forrás Szerkesztőségének céges levélpapírján.
b.
Pándi Pál Cseres Tibornak
Budapest, 1970. január 30.
Kedves Tibor!
Nagy izgalommal olvastam el
, mert lapunk olvasói tömegmegmozdulással fenyegetnek, ha nem közlünk Cseres-írást. De ha éppen ezt az írást közölném, akkor is tömegmegmozdulás következne. Ezért nagyon szépen kérlek, küldj egy napilapba illő novellát, minél előbb.Szeretettel üdvözöllek: Pándi Pali
Budapest, 1970. január 30.
Gépirat, a Népszabadság Szerkesztőségének céges levélpapírján.
c.
Kunszabó Ferenc Cseres Tibornak
Kecskemét, 1970. február 16.
Kedves Urambátyám!
Szép karácsonyi
dicséretét zengi az egész megye - á la húsvéti cikk -, és utolsó mondatodat úgy megszívlelték, hogy mindjárt összeültek a megye okosai, és meghívtak téged, akár társakkal (történészekkel) együtt, - minden költséget, autózást és díszebédet dagadó hazafiúi kebellel vállalva. A meghívó levelet a Forrás szerkesztője pötyögte gépbe... azóta is epedve várják a választ, amit te méltóztatsz nem megírni. Ezennel a legtiszteletteljesebben megkérlek, hogy kukkants bele naptárodba, és jelölj ki néhány napot, amit kies és homokos tájainkon töltenél. Mást nem üzenek, hacsak még azt nem, hogy Varga Dombi és Molnár Zoltán urakkal méltóztassál jó írásokat Kecskemét felé útbairányozni - borzalmas seggberúgások terhe mellett.Egyebekben is kész híved: Kunszabó
Kecskemét, 1970. február 16.
Gépirat.
d.
Aszódy János Cseres Tibornak
Bukarest, 1970. április 30.
Kedves barátom,
felszippantottam - helyetted - a
, hat darab jár neked, a mellékelt fiatalemberrel négyet küldök, a többit más úton. A könyv már a piacon van. Küldöm az Előre vasárnapi is, benne interjúja. Halász Anikó anyaga [?], melyet román irodalmi folyóiratnak szántunk, egyelőre nem jelent meg, remélem, hamarosan azt is elintézzük. Emlékszel-e, megkértelek, szólj be a Kossuth kiadóhoz az én idegenlégiós érdekében, már hogy nyúlfarknyi levélben érdeklődjön itt, a Politikai Kiadónál, mi van vele. Sajnos nem érzek semmi mozgást, ebből arra következtetek, hogy nem írt. Láttam, hogy a Gondolat kihozott egy hasonló témájú könyvet (Molnár Károly: Hivatásuk a halál. Fejezetek az idegenlégió történetéből). Talán emiatt aggódikNem ismerem Molnár kötetét, viszont Nonn kezében van az én könyvem román kézirata, amit még októberben vittem fel neki. Így összehasonlíthat. Mondom, még nem kaptam meg Molnár munkáját, de az az érzésem 1. az enyém egészen más lesz 2. a pesti piac elbír két idegenlégiós könyvet, pláne ha az enyém csak úgy tél felé jelenik meg, Molnáré pedig áprilisban a piacon volt.
Amennyiben fiatal barátom Pesten talál, kérlek, mondd meg neki, mi a helyzet Nonn Györggyel. Ha nem, kérlek szépen, írj nekem egy lapocskát. Előre is köszönöm, minden jót kívánok, sok szeretettel üdvözöllek.
Aszódy János
Bukarest, 1970. április 30.
Gépirat.
e.
Gallyas Ferenc Cseres Tibornak
Budapest, 1970. június 20.
Kedves Tibor,
tegnapelőtt bent jártam a Kortárs szerkesztőségében, Simon Pista közölte, hogy írásom a Kortárs aug-i számában
. Engedd meg, hogy megköszönjem Neked ezt a jó véleményt, amelyet írásomról S. P-vel közöltél: tudom, hogy ennek döntő szerepe volt a dolgok jó alakulásában. Szeretném egyúttal megköszönni azt is, hogy - tudom -, további hathatós lépéseket is tettél annak a gondolatnak a támogatására, amelyt írásommal képviselni szeretnék, s melyet nemzeti önismeretünk síkján, a Hideg napok-kal képviseltél.Nagyon szeretném, ha írásomról alkotott jó véleményedet, s azt a nagy segítséget, amelyben így részesítettél, a jövőben igazolhatnám.
Hálával és meleg barátsággal köszönt:
Budapest, 1970. június 20.
Kézirat.
f.
Toma Ádám Cseres Tibornak
Budapest, 1970. június/?/ 25.
Tiborkám,
sajna csakis ez a szívdöglesztő lapom van, ez is a naptárból kimesve, de hát a funkciójának ez is jó. Nos, mit szólsz a Népszabi 70/23.
, mi bízvást újfent elkerülte figyelmedet? Koalícijóska lap vala ama Viharsarok, ha nem csalódik emlékezetem, s bizonyos Cseres Tibor szerkesztette...Ave et Vale Ádám
Budapest, 1970. június (?) 25.
Gépirat, képeslapon.
g.
Tömöry Péter Cseres Tibornak
Sepsiszentgyörgy, 1970. június 27.
Tisztelt Cseres Tibor Bátyám!
A megilletődöttségtől szinte nem is tudom, hogyan kezdjem ezt a levelet. Olvastam az ÉS-ben megjelent cikkét az
s valahogy úgy vagyok, mint a vizsgázó diák: tudom, hogy mit kellene mondanom, de a drukk elszorítja torkomat. Erről csak ennyit -, talán éppen ezért: köszönöm szépen. Az az igazság, hogy cikkében kifejtett ösztönző-biztatás nagyon egybecsendült azzal a titokban tervezgetett szándékommal, hogy a könyvet újra írom. Még a tavasszal éppen ezért leállíttattam a regényt [?], ilyen változatú, könyv alakban kiadását, s kértem a kiadót várjon ez év végéig, mikor majd leadom az elképzelt 25 tervezgetett - másik változatot. Sajnos azt, ami megjelent felelőtlenül gyorsan (két éjszaka) és a konjunkturális szükségszerűségnek megfelelően írtam meg. Ugyanakkor az anyaggyűjtés és a megírás közötti erjedési időszak is vajkevéssé volt dagasztást-sütést megérlelő.Tény az, hogy még a nyáron neki fogok kezdeni s rászánok vagy két hónapot, hogy tényleg regénnyé gyúrjam az anyagot. Ehhez - bár előbb is így terveztem - nagyban hozzájárult Bátyámnak buzdítása, és hibáimat oly tapintatosan, de élesszeműen késélre vetett észrevételei.
Még egyszer megköszönöm, hogy egyáltalán észrevette a
, s ígérem, hogy jelentkezem, mihelyt regényt mutathatok föl ebből az anyagból. Nagyon szeretném hinni, hogy nem fogok senkinek csalódást okozni.Őszinte tisztelettel kívánok jó egészséget és nagyon sok jó írást:
Sepsiszentgyörgy, 1970. június 27.
Gépirat.
h.
Bíró János Cseres Tibornak
Sopron, 1970. augusztus 23.
Kedves Tibor Bátyám!
Immár két éve készül bennem ez a levél. Két éve múlt május 27-én, hogy Sopronban az író-olvasó találkozón megismerkedtünk és azóta őrzöm több könyvedet, amelyet akkor dedikáltál, mint
. A találkozó után lehetővé vált kötetlen beszélgetés során sikerült elmondanom, hogy én is írással próbálkozom, és szót ejtettem irodalmi szociográmról [!], amely első díjat nyert az 1968. évi felszabadulási irodalmi-művészeti pályázaton. Írásom kritikusa és ajánlója Dr. Bodnár György volt. Kérdeztem, hogyha írásomat elküldeném, néhány bíráló szóval illetnéd-e? Igenlő választ kaptam. Mégsem lett belőle küldemény, mert a körülmények más tennivalók elvégzését sürgették, és az oktató-nevelő munka sokrétűsége is nagyon elvont minden irodalommal kapcsolatos tevékenységtől.Most mégis írásra szántam el magam, s ennek alkalmi oka van. Néhány napja kaptam kézhez a Győr-Sopron megyei Tanács Műv[elődési] Osztályától egy antológia tiszteletpéldányait, amelyben BRENNERBÁNYA c. irodalmi szociográfia egy fejezete is helyet kapott. Most, mivel írásom egy részét kötetben látom viszont, - szép kiállításban - bátorkodom személyedet kedves Tibor bátyám megtisztelni azzal, hogy egy példányt küldök címedre. Teszem ezt két okból. Az egyik, - a kisebbik - hogy egy megye irodalmi életének - ami sajnos elég izolált - a nagyobb nyilvánosság lehetőségét reméljem. Legalább egy rövid bíráló írás erejéig. (Talán az ÉS valamelyik számában?)
Szerzőtársamról csak ennyit: iskolám igazgatója, s társulását elfogadtam annak reményében, hogy munkámat elősegíti, ha szükség esetén mentesít a tanítási időn felüli iskolai elfoglaltság alól. Megalkuvásomat azóta is restellem önmagam előtt. De erről ennyit. Idődet és erődet nem kívánom illetlenül lefoglalni, mégis remélem, hogy röviden tudatni fogsz, ha megkaptad küldeményemet.
Merész szerénytelenségemért elnézésedet kérem, s figyelmedet köszönöm.
Tisztelettel: Bíró János
Sopron, 1970. augusztus 23.
Gépirat.
i.
Ilia Mihály Cseres Tibornak
Szeged, 1970. december
Kedves Tibor!
Csak most köszönöm meg a Játékosok és
megküldését. Olvasom s írok Majd látni fogod. De ez jó alkalom, hogy másra is kapacitáljalak. Sarkadi születésének és halálának is évfordulója . Tudva, hogy S. I. közeli barátja voltál, kérlek, hogy szánd el magad egy róla szóló írás megküldésére. A Tiszatáj-ban szívesen elvárnánk, hogy emlékeid stb. megírd Sarkadiról. Nem akarjuk egyik fordulóra se összpontosítani a Sarkadi-anyagot, de több írás fog vele foglalkozni ebben az évben. Nagyon örülnék, ha ebben a munkában te is részt vennél.Beleegyező válaszod várja és boldog új esztendőt kíván: Ilia Mihály
Ui. A Tiszatáj szerkesztősége átalakult,
és távoztak.
Szeged, 1970. december
Gépirat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő