Párizsban meggyilkolják Jean Jaurès francia pacifista politikust, a világháborús részvétel elleni tiltakozó mozgalom vezetőjét.Tovább
Cseres Tibor levelezése III.
Levelek Cseres Tibornak (1970-1979)
Korbács, Kossuth-díj és egy nagyszabású „paráználkodás”
„a Parázna szobrok a legjobb könyv az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Bátorsága, formateremtő újdonsága révén. Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy olvashattuk. Az ilyen regények után fogja el az embert az az érzés, hogy egy kissé más emberként teszi le a könyvet, mint ahogy fölvette. S kezdem apámat is jobban megérteni, aki az egészet végigcsinálta, de soha egy árva szót sem volt hajlandó szólni róla.
Tisztelettel üdvözöl, Alexa Károly”
1976
a.
Tompa László Cseres Tibornak
Budapest, 1976. február 28.
Kedves Tibor!
Meghatott találó figyelmességed, - mellyel meghívásomra válaszoltál. Köszönöm a dedikált
. Magam is ezt az irodalmi műfajt szeretem, mint nyájas olvasó, - s úgy, mint ripacs a munkaeszközét. Itt most már kérkedés nélkül merem mondani - hogy sokat és jókat olvasok Tőled - s mind olyan szeretem írásokat. Tegnap este megtörtént új műsorbemutatóm. Szép volt - mondták és hasznos. Sokan eljöttek. A termet megtöltötték. Legközelebb március 29-én hétfőn este 6-kor ismételem, szintén a Fehérvári úton. Fontos volt ez nékem, - hiszen a Párt Központ is jelen volt személyében - mely, mint tény az előadás további sorsát is jelenti. Így is siker volt, ebből a szempontból.Közben egy Tamási [Áron] műsorral járom az országot. Ez minden hírem. Még egyszer köszönöm figyelmességedet, baráti szeretettel üdvözöllek
Tompa Laci
Budapest, 1976. február 28.
Kézirat
b.
Cseres Tibor Boldizsár Ivánnak
1976. február végén, március elején
Kedves Iván!
Most, hogy visszaérkeztél Füredről, köszönöm szíves leveledet, s ami Zöld Péter esetleges angolra fordítását illeti, örömmel tölt el. Viszont kétség tölt el, ha másik kérdésedre próbálok felelni. Egy Pen út? Boldogan mennék veletek Londonba! De vajon az én nagyon-nagyon gyatra angol tudásom megér-e ilyen jutalmat? Vagy ha nem az angolságomé lenne az érdem, nem volnék-e akkor tehertétel, terhe a delegációnak?
Töprengve és baráti üdvözlettel, Tibor
Boldizsár Iván válaszából adódóan 1976. február végén, március elején íródhatott.
Kézzel írt fogalmazvány, keltezés nélkül.
c.
Boldizsár Iván Cseres Tibornak
Budapest, 1976. március 5.
Kedves Tibor,
köszönöm leveledet, mindig élvezem nemcsak stílusodat, hanem kézírásod jellegzetes szépségét és arányait is. A londoni ügyről még beszélünk, talán e helyett egy olyan útról lehetne szó, ahol nincsenek nyelvi
. Zöld Péteredet egy fordítónk sem vállalta, és ez a mű legnagyobb dicsérete. Azt mondták, hogy ezt a nemesveretű, régies nyelvet képtelenek lefordítani. Ezért most, utólagos engedelmeddel, egy másik novelládat fordítjuk . Remélem, hogy máskor nem a fránya író-közgyűlésen találkozunk. Addig is őszinte szeretettel és baráti üdvözlettel ölellek Boldizsár Iván
Budapest, 1976. március 5.
Gépirat, a The New Hungarian Quaterly céges levélpapírján.
d.
Zoltai Pál Cseres Tibornak
Szarvas, 1976. április 10.
Kedves
Engedje meg, hogy így szólítsam, és kívánjak Önnek minden jót. Visszaemlékezve 1943-ra és az akkor alakult 1. erőd hv.
Naszód és főleg gazdasági hivatalára, ahol Ön, mint főnök, én pedig mint újonc honvéd gh. tanuló az Ön íróasztalánál iktattam, és irattároztam.A háború borzalmait túlélve évtizedek folytán sem felejt az ember és mindig szeretettel gondol azokra a bajtársakra, akik emberek tudtak lenni. Sajnos nagyon soknak el kellett pusztulni az esztelen háborúban. Kívánok Hadnagy Úrnak családi életében boldogságot, erőt, egészséget és hosszú életet.
Zoltai Pál
Szarvas, 1976. április 10.
Kézirat.
e.
Szederkényi Ervin Cseres Tibornak
Pécs, 1976. június 8.
Kedves Tibor Bátyám,
íme a korrektúra. A kéziratnak csak olvashatatlanabb részeit tudtam újra gépeltetni, mert sürgetett a nyomda. A kihagyott rész jelzésére utaltam a bevezetőben s egy lábjegyzetben, hogy ne legyen gond vele. Ha ezt így mégsem tartod jónak, kérlek, oldd meg szándékod szerint. Nagy regény lesz ez a Parázna szobrok. Örülök s hálás vagyok, hogy közölhetünk belőle. Tisztelettel, szeretettel köszöntelek:
Szederkényi Ervin
A korrektúrát, kérlek, küldd postafordultával. Sz.
Pécs, 1976. június 8.
Kézirat, a Jelenkor Szerkesztőségének céges levélpapírján.
f.
Dr. Gosztonyi Péter Cseres Tibornak
Bern, 1976. szeptember 6.
Igen tisztelt Cseres Úr,
nagy érdeklődéssel olvasom a Kortárs-ban „Parázna szobrok" c.
. Mivel gondolom ez írása később különkiadásban, esetleg kibővítve is megjelenik, engedje meg, hogy felhívjam figyelmét egyik itt Nyugaton megjelent munkámra, amely a Kossuth Légióval, illetve Stomm altábornagy személyével is . A bp-i Széchenyi Könyvtárnak rendelkezésére áll e tanulmányból egy példány. egyébként 1951-ben Budapesten kivégezték. Utolsó napjairól egy igen drámai leírás van birtokomban: az írta, akivel az utolsó heteket együtt töltötte. A „Kossuth Légió" ügyével még a jövőben is foglalkozni kívánok így erről szóló írása számomra szakmailag is sok érdekességet tartalmaz. Könyveit egyébként nagy érdeklődéssel szoktam olvasni.Ismeretlenül is maradok szívélyes üdvözlettel Dr. Gosztonyi Péter
Bern, 1976. szeptember 6.
Gépirat.
g.
Cseres Tibor Dr. Gosztonyi Péternek
1976. szeptember
Igen tisztelt uram!
Köszönöm kedves figyelemfelhívó sorait. Tanulmányait, amikor csak hozzájuk férek nagy érdeklődéssel és nem kis tanulsággal olvasom, így ami írását elolvastam - s benne a Stomm Marcellre vonatkozó sorokat is, jól emlékszem. - Csathó hiteles sorsát nem tudtam, úgy gondoltam, hadifogságban halt meg betegség által. Mennyire érdekelne utolsó napjairól szóló drámai leírás. Regényem Légióról szóló megállapításait az ő gondolatainak ismerete nélkül fogalmaztam meg. De lehet talán az összes részletek tudása nélkül is megközelíteni a teljes igazságot. Regényem Csadó nevű szereplője nem az ő sorsán példálózik, őt Stommnak kell képviselnie művemben, ami különben kétszerese annak, ami a Kortársban olvasható. Remélem, hogy a 77-es könyvhét idejére az egész olvasható lesz.
Ha így történik, küldök Önnek egy példányt, nemcsak azért, mert véleményére általában kíváncsi vagyok, hanem mert a Magyar Légió kudarcai dolgában, regény-volta ellenére is, forrás értékűnek tartom munkámat.
Szívélyes üdvözlettel Cseres Tibor
Kézzel írt fogalmazvány, keltezés nélkül. Valószínű, hogy írója még 1976 szeptemberében postára adta.
h.
Vattay Antalné Cseres Tibornak
Gödöllő, 1976. október 3.
Tisztelt Uram!
Köszönöm sorait. A könyv Apósomról néhai
is megemlékezik. Amennyiben könyvesboltomban Aszódon - ott dolgozom a kozmetikában - nem tudom megvenni, az ígért segítséget kérni fogom. Talán nem volna érdektelen egyszer összejönnünk.Szívélyes üdvözlettel Vattay Antalné
Gödöllő, 1976. október 3.
Kézirat
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 31.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő