Levelek Cseres Tibornak (1970-1979)
„a Parázna szobrok a legjobb könyv az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Bátorsága, formateremtő újdonsága révén. Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy olvashattuk. Az ilyen regények után fogja el az embert az az érzés, hogy egy kissé más emberként teszi le a könyvet, mint ahogy fölvette. S kezdem apámat is jobban megérteni, aki az egészet végigcsinálta, de soha egy árva szót sem volt hajlandó szólni róla.
Tisztelettel üdvözöl, Alexa Károly”
1972
a.
Für Lajos Cseres Tibornak
Budapest, 1972. január 31.
Kedves Cseres Tibor!
barátom, ismerve az itt mellékelt kézirat , ajánlotta fel -közvetítését". Teljesítve „küldetését", jutott el hozzám az Ön lakás címe, s jut el ennek folyományaként Önhöz ez a kézirat. Ne haragudjon, hogy személyes ismeretség hiányában ilyesmivel terhelem. Talán enyhítheti tolakodásomat, hogy a kézirat nem túl hosszú. Távolról sem annyi, mint amennyit a „Szerző" és témája - megítélésem szerint - megérdemelne.Miután a cikk megíródott, mint mindenki, természetesen én is örülnék, ha megjelenhetne. Amennyiben a benne foglaltakkal többé-kevésbé egyetért, hálás köszönettel venném, ha napvilágra kerülését elősegítené. Írnom sem kellene talán: jól esne, ha válaszára elutasítás esetében is számíthatnék.
Fáradozásait előre is nagyon-nagyon köszönve tisztelettel üdvözli
(Für Lajos)
Budapest, 1972. január 31.
Gépirat.
b.
Kovács Sándor Iván Cseres Tibornak
Budapest, 1972. február 21.
Kedves Barátom!
Veres Péter
tisztességes kiemelt kritikát közöltünk, már hónapokkal ezelőtt, úgy hogy e történelmi meditációkat, legyen[ek] még oly érdekesek is - vissza kell küldenem. Kitűnő írásaid jó visszhangot vernek a lap körül, s nagyon szeretnénk, ha „író-modell"-ügyben is mielőbb A kis kínai meg hová tűnt?Őszinte tisztelettel és szeretettel: Kovács Sándor Iván
Budapest, 1972. február 21.
Kézirat, a Kortárs Szerkesztőségének céges levélpapírján
c.
Gazsi József Cseres Tibornak
Budapest, 1972. december 18.
Tisztelt Cseres Elvtárs!
Néhány hónapja jelent meg az
c. könyvem. Tiszteletem jeléül levelemmel együtt postára teszek egy példányt az Ön címére. Nem szépirodalmi, történelmi művet vesz kézhez. Bár az írás során igyekeztem nem elfeledni, hogy jeles szakmám képviselőit hajdanán „történeti író" névvel illették. Ma viszont „ász", „ész", történész - azaz mesterség lett belőle. Úgy érzem, hogy a névcsere mögött tartalmi, - mesterségbeli kérdések is húzódnak.Ha a könyv egészét figyelemre méltónak találja, örömömre szolgálna, ha valahol írna róla egy pár sort. Nem is annyira a munka fogadtatása - hiszen megjelent, piacon van - hanem jövőbeni tevékenységem érdekében. Hasonló terjedelemben, hasonló felfogásban, két évi munkával most készültem el az Ön által is jól ismert Görgey zászlóalj
. A kézirat megvan, már csak csiszolgatnom kell. Ha valaki letenné a szavát az ilyen munkák társadalmi szükségessége, s a választott műfaj helyessége mellett, az sokat segíthetne, hogy pl. az „Elfelejtett zászlóalj" története se maradjon továbbra is homályban.Tudom, hogy érdeklik az ilyen és hasonló jellegű munkák, ezért is bátorkodtam megkeresni levelemmel. Tisztelettel kérem hozzájárulását ahhoz is, (ha ez nem ütközik az Ön jövendőbeli terveivel) hogy esetleg a minden más címnél találóbbnak érzett
leendő munkám címéül felhasználhassam.Tisztelettel: Gazsi József
Budapest, 1972. december 18.
Gépirat.
d.
Jankay Tibor Cseres Tibornak
Los Angeles, 1972. december 24.
Kedves Tibor!
Rendkívül örültem, hogy a nyáron viszont láthattalak, és elbeszélgethettem Veled. Emberszereteted mély nyomokat hagyott bennem. Szívből gratulálok ahhoz, amit teremtettél. Sajnálom, hogy Visegrádon nem láthattalak.
Szívből üdvözöl kedves Családoddal együtt, és boldog új évet kíván
Los Angeles, 1972. december 24.
Kézirat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 29.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő