Ünnepélyesen felavatták a budapesti József Nádor Műegyetem épüle-teit.Tovább
Cseres Tibor levelezése III.
Levelek Cseres Tibornak (1970-1979)
Korbács, Kossuth-díj és egy nagyszabású „paráználkodás”
„a Parázna szobrok a legjobb könyv az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Bátorsága, formateremtő újdonsága révén. Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy olvashattuk. Az ilyen regények után fogja el az embert az az érzés, hogy egy kissé más emberként teszi le a könyvet, mint ahogy fölvette. S kezdem apámat is jobban megérteni, aki az egészet végigcsinálta, de soha egy árva szót sem volt hajlandó szólni róla.
Tisztelettel üdvözöl, Alexa Károly”
1972
a.
Für Lajos Cseres Tibornak
Budapest, 1972. január 31.
Kedves Cseres Tibor!
barátom, ismerve az itt mellékelt kézirat , ajánlotta fel -közvetítését". Teljesítve „küldetését", jutott el hozzám az Ön lakás címe, s jut el ennek folyományaként Önhöz ez a kézirat. Ne haragudjon, hogy személyes ismeretség hiányában ilyesmivel terhelem. Talán enyhítheti tolakodásomat, hogy a kézirat nem túl hosszú. Távolról sem annyi, mint amennyit a „Szerző" és témája - megítélésem szerint - megérdemelne.Miután a cikk megíródott, mint mindenki, természetesen én is örülnék, ha megjelenhetne. Amennyiben a benne foglaltakkal többé-kevésbé egyetért, hálás köszönettel venném, ha napvilágra kerülését elősegítené. Írnom sem kellene talán: jól esne, ha válaszára elutasítás esetében is számíthatnék.
Fáradozásait előre is nagyon-nagyon köszönve tisztelettel üdvözli
(Für Lajos)
Budapest, 1972. január 31.
Gépirat.
b.
Kovács Sándor Iván Cseres Tibornak
Budapest, 1972. február 21.
Kedves Barátom!
Veres Péter
tisztességes kiemelt kritikát közöltünk, már hónapokkal ezelőtt, úgy hogy e történelmi meditációkat, legyen[ek] még oly érdekesek is - vissza kell küldenem. Kitűnő írásaid jó visszhangot vernek a lap körül, s nagyon szeretnénk, ha „író-modell"-ügyben is mielőbb A kis kínai meg hová tűnt?Őszinte tisztelettel és szeretettel: Kovács Sándor Iván
Budapest, 1972. február 21.
Kézirat, a Kortárs Szerkesztőségének céges levélpapírján
c.
Gazsi József Cseres Tibornak
Budapest, 1972. december 18.
Tisztelt Cseres Elvtárs!
Néhány hónapja jelent meg az
c. könyvem. Tiszteletem jeléül levelemmel együtt postára teszek egy példányt az Ön címére. Nem szépirodalmi, történelmi művet vesz kézhez. Bár az írás során igyekeztem nem elfeledni, hogy jeles szakmám képviselőit hajdanán „történeti író" névvel illették. Ma viszont „ász", „ész", történész - azaz mesterség lett belőle. Úgy érzem, hogy a névcsere mögött tartalmi, - mesterségbeli kérdések is húzódnak.Ha a könyv egészét figyelemre méltónak találja, örömömre szolgálna, ha valahol írna róla egy pár sort. Nem is annyira a munka fogadtatása - hiszen megjelent, piacon van - hanem jövőbeni tevékenységem érdekében. Hasonló terjedelemben, hasonló felfogásban, két évi munkával most készültem el az Ön által is jól ismert Görgey zászlóalj
. A kézirat megvan, már csak csiszolgatnom kell. Ha valaki letenné a szavát az ilyen munkák társadalmi szükségessége, s a választott műfaj helyessége mellett, az sokat segíthetne, hogy pl. az „Elfelejtett zászlóalj" története se maradjon továbbra is homályban.Tudom, hogy érdeklik az ilyen és hasonló jellegű munkák, ezért is bátorkodtam megkeresni levelemmel. Tisztelettel kérem hozzájárulását ahhoz is, (ha ez nem ütközik az Ön jövendőbeli terveivel) hogy esetleg a minden más címnél találóbbnak érzett
leendő munkám címéül felhasználhassam.Tisztelettel: Gazsi József
Budapest, 1972. december 18.
Gépirat.
d.
Jankay Tibor Cseres Tibornak
Los Angeles, 1972. december 24.
Kedves Tibor!
Rendkívül örültem, hogy a nyáron viszont láthattalak, és elbeszélgethettem Veled. Emberszereteted mély nyomokat hagyott bennem. Szívből gratulálok ahhoz, amit teremtettél. Sajnálom, hogy Visegrádon nem láthattalak.
Szívből üdvözöl kedves Családoddal együtt, és boldog új évet kíván
Los Angeles, 1972. december 24.
Kézirat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 28.
1909
1924
A Ruhr-vidéket elhagyják az utolsó megszálló francia és belga csapatok is.Tovább
1943
Teheránban találkozik Franklin D. Roosevelt, Winston Churchill és Joszif Sztálin.Tovább
1960
Mauritánia deklarálja függetlenségét Franciaországtól.Tovább
1971
Az anglikán egyház történetében először avatnak nőket pappá.Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. november 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő