Levelek Cseres Tibornak (1970-1979)
„a Parázna szobrok a legjobb könyv az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Bátorsága, formateremtő újdonsága révén. Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy olvashattuk. Az ilyen regények után fogja el az embert az az érzés, hogy egy kissé más emberként teszi le a könyvet, mint ahogy fölvette. S kezdem apámat is jobban megérteni, aki az egészet végigcsinálta, de soha egy árva szót sem volt hajlandó szólni róla.
Tisztelettel üdvözöl, Alexa Károly”
1973
a.
Simonffy András Cseres Tibornak
Budapest, 1973. január 17.
Kedves Tibor,
leveled megjött - köszönöm. Tudom, hogy
nem csak nekem, de a fiatal íróknak általában is szól, igyekszem az „irodalom-előremozgató" tanácskozásokon képviselni gondjainkat-bajainkat, mindaddig, míg nálam alkalmasabb nem akad közöttünk a megtisztelő feladatra.Üdvözlettel a viszontlátásig: Simonffy András
Budapest, 1973. január 17.
Kézirat.
b.
Ilia Mihály Cseres Tibornak
Szeged, 1973. május 4.
Kedves Tiborom,
most köszönöm meg, hogy időt, ideget pazaroltál ránk, jólesett figyelmetek és jóindulatotok. Köszönöm erősen. Elkél ilyesmi mostanság. Nagyon várom a kritikát, de igazándiból írást is tőled!!! Pl. mikor adsz verseidből? Olyan nagy baj lenne, ha már újra költő lennél?
Szeretettel üdvözöl: Ilia Miska
Szeged, 1973. május 4.
Gépirat, a Tiszatáj Szerkesztőségének céges levélpapírján.
c.
Örkény István Cseres Tibornak
Budapest, 1973. május 16.
Kedves Tibor!
Köszönöm az Itt a földön ist. (Így kell ragozni?) Majdnem mindent elolvastam. Azért csak sajnos, mert ahol egy
bejön, ott én kimegyek. A derviseket tehát csak körülsétáltam. Annál inkább élveztem a többit, formai játékaidat, mint a Nagy kiruccanásban, és drámai erődet, mint a Nyári gyakorlatokban. Eme gyakorlatoknál álljunk meg, minthogy húsz éve baszogatlak az információ közlési módja, illetve a zavarkeltés cseresi machinációi miatt. Eddig még sose hallgattál rám. Ami kár. De most abszolút öngólt lőttél magadnak, ülök a földön, röhögök. L. 132 és 133. old. Méltóztass figyelmesen elolvasni. Előbb a dialógus, mely teljes tájékozatlanságban hagy, és utána (utána, Cseres! Pószlje, ha nem tudnád!), tehát utána a magyarázat. És ezt kétszer teszed meg velem, egy 61 évessel. Holott: Jó az a dialógus, mely érezteti, áthallatja a narratív magyarázatot, mely akként felesleges, és az is jó, ha előbb leírok egy helyzetet, és utána hagyom a pasasérokat diskurálni. De te? Pont fordítva. Ezt mondom (ordítva) 20 éve.Most, hogy saját csapdádba estél, térj meg. - Különben igazán jó a könyv.
Ölel Örkény István
Budapest, 1973. május 16.
Gépirat.
d.
Benedek András Cseres Tibornak
Budapest, 1973. június 10.
Kedves Barátom!
Igazgatónk, Marton Endre nagyon szeretné, ha darabor írnál a Nemzeti Színház számára. Kérlek, hívj föl (...) és beszéljük meg a találkozót.
Baráti üdvözlettel Benedek András
Budapest, 1973. június 10.
Gépirat, a Nemzeti Színház céges levélpapírján.
e.
Boldizsár Iván Cseres Tibornak
Budapest, 1973. június 25.
Kedves Tibor,
nagyon köszönöm az „Itt a földön is"-t. Szerencsémre néhány napig fájt a vesém, fél napokat feküdnöm kellett és így nyugodtan és sietség nélkül, nagy élvezettel és örömmel elolvastam. A végén kezdtem a „rokonkereső"-vel és ez a történetben is, műfajban is, megoldásban is új és olyan, amit csak Te tudsz a magyar irodalomban. Nagyon kacérkodom a gondolattal, hogy a Quaterly-ba ezt, vagy ennek egy részét lefordíttatom, de ez túlságosan nehéz falat lenne a külföldi olvasónak. Ezért a novellák közül válogatok, és még nem tudom, melyiknél fogok kikötni. Te melyiket látnád legszívesebben angolul? Ha két szóban megírod, segítesz nekem és én is szívesen alkalmazkodom gusztusodhoz. Talán a „Nyári gyakorlat"-ot? Vagy a „Megbízó levél"-t?
Még egyszer köszönöm a kötetet és a dedikációt, és várom a következőt. Remélem, hogy még az idén ugyancsak novelláskötettel viszonozni tudom.
A régi szeretettel és barátsággal ölellek Boldizsár Iván
Budapest, 1973. június 25.
Gépirat a The New Hungarian Quaterly céges levélpapírján.
f.
Lőrincze Lajos Cseres Tibornak
Budapest, 1973. június 27.
Kedves Barátom!
Nagyon köszönöm, hogy legújabb szép könyveddel (Itt a földön is) megtiszteltél és megörvendeztettél. Úgy látom, hogy külön nyelvész-ínyencség is van benne, a Rokonkereső.
További jó munkálkodást, erőt, egészséget kívánva szeretettel köszönt
Lőrincze Lajos
Budapest, 1973. június 27.
Gépirat, a MTA Nyelvtudományi Intézet céges levélpapírján.
g.
Győrffy György Cseres Tibornak
Budapest, 1973. június 29.
Kedves Barátom!
Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél „Itt a földön is" c. elbeszélés gyűjteményeddel: egy-egy darabja, melyet elolvastam olyan lebilincselően van megírva, hogy alig lehet letenni. Kegyes hazugságnak hangzik, de igaz, hogy szerettem volna viszonzásul küldeni neked Budapest története I. kötetéből, melynek munkatársa voltam, de csak 1 azaz „egy" példányt kaptam a kiadótól és boltban csak „kapcsolt áru"-ként adják a II. kötettel együtt.
Még egyszer megköszönve a kötetet szíves barátsággal üdvözöl
Győrffy György
Budapest, 1973. június 29.
Kézirat.
h.
Gosztonyi Péter Cseres Tibornak
Bern, 1973. július 3.
Igen tisztelt Cseres Úr,
olvastam érdekes „levelét" Illy Gusztávval
. Itt lenne már valóban az ideje annak, hogy Magyarországon is méltóan foglalkozzanak azokkal a katonákkal, akik segítették létrehozni az új demokratikus magyar honvédséget, és akiket Rákosi önkénye az ún. koncepciós perek során a bitóra juttatott. Neveiken és a tényen, hogy kivégezték, ill. rehabilitálták őket, bizony mit sem tud a nagyközönség!Jómagam évtizede már, hogy gyűjtöm az anyagot Pálffy [György], Sólyom [László], Illy [Gusztáv], Németh Dezső, Deszkás [János],
, Pórffy [György], Révay Kálmán stb. stb. életére vonatkozóan, és igyekszem arra is erről készülendő - sajna! - német nyelvű tanulmányomban választ adni: miért is került egy ilyen Magyarországon a sor, kinek használt ez (?!), és végső fokon tipikus jelensége volt ez is annak a rezsimnek, amely mindenáron az összes szovjet példákat (így a Csehacsevszkij-pert is) magyarországi viszonylatban alkalmazni kívánta. Ha tanulmányom megjelenik - és arra érdeklődését fejezi ki - szívesen küldök belőle egy példányt!Talán nem veszi szerénytelenségnek, ha ideírom: úgy gondolom eddigi munkáim egy része ismert Ön előtt, és így soraimat nem egy teljesen idegen személy írásaként olvassa.
Szívélyes üdvözlettel
Bern, 1973. július 3.
Gépirat.
i.
Muraközy Tamás Cseres Tibornak
Budapest, 1973. július 4.
Kedves Tibor!
Mindenek előtt elnézést a késői köszönő-válaszért. Igazán kellemetlen volt, hogy a viszonzásra
csak késve jelent meg. Külön csomagban küldöm. Remélem, megnyeri kényes ízlésű tetszésedet, bár több szembetűnő és bántó sajtóhiba maradt benne. Erről nem én tehetek. Késésem másik oka, hogy nem akartam addig írni, míg el nem olvastam. Mondhatom nagyon tetszett az egész, mégis legjobban (a pápának írott levelek), meg az utolsó, a rokonok . Tudod, hogy engem legjobban a történelem érdekel. Nem hallgathatom el azonban egy megjegyzésemet sem, amit a szerkesztő mondat velem, bár alighanem ez épp úgy a kiadó, ill. a nyomda bűne, mint a mi könyvünkben hagyott hibák.Tibor! A magyarban csak - stul, -stűl van, de soha sem helyes a stól, stől! A járatlanok ez esetben tájszólásnak minősítik a helyeset. Ugye nem veszed rossznéven ezt a megjegyzést, de hovatovább e tévedés is polgárjogot szerez, miként a küllem, meg a kevésbé.
Még egyszer köszönöm a kedves meglepetést. Baráti szeretettel köszönt:
Budapest, 1973. július 4.
Gépirat.
j.
Szerb Antalné Cseres Tibornak
Budapest, 1973. július 9.
Kedves Cseres Tibor!
Az ÉS-ben olvastam írását
. Bizonyára tudja, hogy ezt a könyvét csak úgy, mint az előzőeket is, én rendeztem sajtó alá. Nem szólva arról, hogy magunk számára én adtam ki őt brazíliai dzsungeléből. Maga említi egy levelét Lénárdnak: arra lennék kíváncsi, hogy kinek szólt ez a levele, s van-e mód arra, hogy erről a levélről másolatot csinálhassak. Pontosan 24 órára lenne szükségem e levélre. Írnom kell róla újra, sőt ha erőmből futja, előbb-utóbb meg kell csinálnom egy kismonográfiát is. Most azonban csak az Új Irás számára rendezem sajtó alá egy hosszabb írását, s ehhez kellene nekem ennek a levélnek a szövege.Ha magát érdekli Lénárd, szívesen állok rendelkezésére: millió fényképem van róla, s több ezer levelem is tőle. Nem szólva arról, hogy jól ismertem személyesen is.
Üdvözli és szívességét előre is köszöni Szerb Antalné
Budapest, 1973. július 9.
Gépirat.
k.
Jurij V. Sismonyin Cseres Tibornak
Moszkva, 1973. szeptember 1.
Kedves barátom Tibor!
Megragadom az alkalmat, hogy Molnár Géza régi barátom Moszkvában járt, és szívesen vállalta a levelem eljuttatását. A Fekete rózsá-d el van fogadva és 1974-ben megjelenik a Progressz kiadásában, remélem,
. A Bizonytalan század esélyei elég gyengék, mert régi a téma és a mondanivalója is, „jövőbe kell nézni", szóval érted. Olyan kisregény kell (8-9 ív), aki egy kicsit felemelné a „nép biztonságának és nyugalmának szerény őreit", arról szólna (a kémelhárítás és a külföldi ügynökök témája most nincs forgalomban), hogy harcolnak a nép fiai (okos, tanult, intelligens emberek) a bűnözés ellen, azaz szűk értelmű bűnügyi kisregényre gondolok, pl. hogy nyomozzák ki, és derítik fel egy gonosz és ügyes deviza és kábítószer csempész bandát, mely nyugattal van biznisz kapcsolatban (csak mint példát hozok). Tény, hogy mestere vagy az ún. „pszichológiai detektívnek". De kicsit emelni kellene mind a két harcoló félét, - a bűnügyi tiszteket meg a bűnözőket is, hogy nehéz és bonyolult legyen a harc és nem könnyű a győzelem. Azt hiszem, anyag majd akad Pesten, csak kedved és időd legyen! Ilyen kisregénynek azt hiszem, lenne kilátása nálunk is.Ha találkozol Molnár Gézával tessék megbeszélni vele a meghívások lehetőségét (1974 nyarán jönnénk feleségemmel). Szívesen elfogadnám két hétre, ha lehet (inkább augusztusban).
Üdvözlöm a többi barátaim
Ölel
Moszkva, 1973. szeptember 1.
Kézirat.
l.
Ilia Mihály Cseres Tibornak
Szeged, 1973. szeptember 12.
Kedves Tiborom,
mondja, hogy a T. fölemelted a szavad. Köszönöm erősen. De sajnos alig hallgatnak miránk a terjesztés ügyében. Pest 400 darabot vesz át, azon a napon elfogy. A többi árúspéldányunk Nagykanizsán vagy Szegeden porosodik. Kb. 1000 példány elmegy előfizetésben, a többit megveszik. Ilyen pimaszul rossz terjesztés ellenére is 10%-os a , s ez elhanyagolható. Ezek a példányok is elkopnak, mert mindíg kérnek innen-onnan. Pl. most a püspökladányi citerazenekar kért 20 példányt a néprajziból, de nincs még remittendánk. Nagyon szégyenlem, hogy nem küldtük neked ezt a kis vicinális lapot, ezután már küldik, mert a szerkesztőségben bejegyeztek valami listába.S természetesen várom Cseres Tibor szerzőnk jelentkezését is!!!
Szeretettel üdvözöl: Ilia Mihály
Szeged, 1973. szeptember 12.
Gépirat, a Tiszatáj Szerkesztőségének céges levélpapírján.
m.
Kántor Lajos Cseres Tibornak
Kolozsvár, 1973. szeptember 17.
Kedves Barátom!
Megkésve válaszolok én is, időközben ugyanis nem voltam idehaza. Így most már nemcsak a szándékot, hanem az eredményt is megköszönhetem a szerkesztőség nevében, hogy a hatáskörödbe tartozó, illetve általad elérhető lapokban szépen reagáltak
. Külön köszönjük a Te a Népszabadságban: engedj meg azért egy kérdést, nem az akadékoskodásért, hanem a félreértéseket elkerülendő: mindenkiről van szó, név szerint is a cikkben (olyanokról is, akikkel nyilvánvalóan nem értesz egyet) - csupán Gáll Ernő neve hiányzik. Gondolom nem csupán főszerkesztői minőségében, hanem mindazért, amit eddig tett, de konkrétan az Évkönyvben szereplő tanulmányáért is, megérdemelte volna nevének említését. Erre a hiányra többen felfigyeltünk - bár meggyőződésem, hogy csupán lapszusról van szó.Bocsáss meg, hogy nem köszöntem meg
, mely annak rendje és módja szerint érkezett postán. Csupán a hanyagság a magyarázat, s engedd meg, hogy most pótoljam a köszönetet, s egyúttal jelezzem, hogy igen kíváncsi volnék újabb is, ezek ugyanis nem kerülnek el hozzánk, pedig írni is kellene róluk. (Információim természetesen másodlagosak, de bízom bennük.)Ismételten köszönjük fáradozásodat, s kérlek, ne haragudj a levelem elején jelzettekért.
Baráti üdvözlettel: Kántor Lajos
Kolozsvár, 1973. szeptember 17.
Gépirat, a Korunk Szerkesztőségének céges levélpapírján.
n.
E. Fehér Pál Cseres Tibornak
Budapest, 1973. október 25.
Kedves Tibor!
Szomorúan láttam (mint szerkesztő) a Népszavában kitűnő
(miközben olvasóként örvendezem). Ám jó lenne, ha mi is kaphatnánk (végre!) Tőled elbeszélést. Például - ha november 3-ig megkapom a kéziratot - a november 7-i .Szeretettel ölel E. Fehér Pál
Budapest, 1973. október 25.
Gépirat, a Népszabadság céges levélpapírján.
o.
Csanády János Cseres Tibornak
Budapest, 1973. november 13.
Kedves Cseres Tibor!
Nagy gonddal tervezett karácsonyi irodalmi mellékletünket nem tudjuk elképzelni a Te jelenléted nélkül. Szerkesztőségünk és jómagam is szeretnénk gyakrabban közölni novelláidat. Ezért kérlek, adj számunkra kéziratot, ha mód van, lehetőleg egyszerre többet is, hogy rendszeresebben és nagyobb távra tervezhessük őket. Kérlek, válaszolj levelünkre, számíthatunk-e Rád? Kedvező válaszod esetében szíveskedj novelládat (novelláidat) a szerkesztőségbe december tizedikéig elküldeni.
Baráti üdvözlettel Csanády János (a Szép Szó rovatvezetője)
Budapest, 1973. november 13.
Gépirat, a Népszava Szerkesztőségének céges levélpapírján.
p.
Hatvany Dániel Cseres Tibornak
Kecskemét, 1973. november 15.
Kedves Tibor!
Nem sok remény látszik arra vonatkozóan, hogy Huszár Tibortól meg tudjam szerezni tervezett előadása téziseit. Ennek oka, az ő elmondása szerint, nagyfokú elfoglaltsága. Kért azonban arra, hogy ez ügyben keresd - egyébként ő is hasonlóképpen fog tenni -, s napközben leginkább az ELTE Bölcsészkarán találod meg, este pedig 7-8 között a következő telefonszámon hívhatod (....).
Úgy hiszem, a mondandó szóbeli egyeztetése elegendő lesz az átfedések elkerülésére. Pár nap múlva egyébként a
is postára adjuk.Barátsággal üdvözöl: Hatvany Dániel főszerkesztő
Kecskemét, 1973. november 15.
Gépirat, a Forrás Szerkesztősége céges levélpapírján.
r.
Cseres Tibor Hatvany Dánielnek
Budapest, 1973. december 3.
Kedves Barátom!
Sajnálattal tudatom Veled, hogy a tanácskozásra nem mehetek el. „Beteg vagyok és magam helyett, felolvasandó, küldöm a kéziratot" - ezt kellene írnom, ha diplomata volnék -, de nem vagyok (ezidő szerint) beteg, s noha elolvastam a Magyarország Felfedezéseit, nem írtam le vélekedésemet idegen szemnek látható formában.
Nem mehetek, mert az utóbbi időben annyi és olyan inzultusok értek és
- újabbaknak miért igyekezném kitenni magamat? S aztán honnan tudhatnám, dicséreteimért nem neheztelnek-e meg rám, akiknek tetszésemet próbálnám nyilvánítani, nem is szólva arról, ha bírálni szeretnék másokat, balgamód. S valószínű, hogy nem is az én feladatom ezeknek az érdekes és nagyobb részt értékes munkáknak irodalmi elemzése és értékelése. Nem fog hiányozni az én véleményem.Erről a levélről is csupán annyit kell tudatnod azokkal, akik mégis hiányolnák meghirdetett szereplésemet - súlyos akadályoztatása miatt maradt távol.
Sok sikert kívánok és barátilag üdvözöllek Cseres Tibor
Budapest, 1973. december 3.
Gépelt fogalmazvány
s.
Domokos Pál Péter Cseres Tibornak
Budapest, 1973. december 29.
Igen Tisztelt Uram!
Köszönöm szépen
. Olvastam a Zöld Péterrel kapcsolatos írását is. Kíváncsi volnék a forrásra, hiszen életének egyik mozzanatát én is közöltem a csíkszentgyörgyi „Domus Historia"-ból. Szívességét, figyelmét még egyszer köszönöm és üdvözletemet küldöm:Dr. Domokos Pál Péter
Budapest, 1973. december 29.
Gépirat.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt november 14.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő