Cseres Tibor levelezése III.

Levelek Cseres Tibornak (1970-1979)

Korbács, Kossuth-díj és egy nagyszabású „paráználkodás”

„a Parázna szobrok a legjobb könyv az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Bátorsága, formateremtő újdonsága révén. Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy olvashattuk. Az ilyen regények után fogja el az embert az az érzés, hogy egy kissé más emberként teszi le a könyvet, mint ahogy fölvette. S kezdem apámat is jobban megérteni, aki az egészet végigcsinálta, de soha egy árva szót sem volt hajlandó szólni róla.
Tisztelettel üdvözöl, Alexa Károly”

1974

 

 

 

a.

 

Hatvany Dániel Cseres Tibornak

Kecskemét, 1974. január 4.

 

Kedves Tibor Bátyám!

Először is kívánok neked boldog új évet! E pillanatban semmi információm a szociográfiai konferencia felől. Lehetséges, hogy Te többet tudsz erről. Egy kissé belemerültem az itteni munkába, a konferenciával kapcsolatos tájékozódást, tárgyalást rábíztam

. De ő meg Szigligeten van. A jövő héten azonban, legalábbis azt tervezem, több napra is felruccanok Pestre, s „kiszakadok" az itteni taposómalomból. Alkalmasint megkeresnélek. Volna más is. Röviden - írás kellene Tőled. Van-e készen valami, amit nekünk tudnál adni? Vagy készül-e ilyen? Kérve-kérlek, gondolj ránk ilyen szempontból is. Az idén már havonta jelenünk meg. De a fennmaradáshoz színvonal is szükséges. Ez azonban az élvonalbeliek írásai nélkül nem garantálható. Neked bevallom, amúgy bizalmasan, e tekintetben eléggé borotvaélen táncolunk. Szavakban még többet.

Szeretettel üdvözöl: Hatvany Dániel főszerkesztő

Ui. Most telefonált

, hogy a konferencia febr. 20-21-én lesz, s mondta azt is, hogy korreferátumot vállalsz. Megnyugszunk eme módosításban.

 

Kecskemét, 1974. január 4.

Gépirat, kézzel írt kiegészítéssel, a Forrás Szerkesztőségének céges levélpapírján.

 

 

 

b.

 

Dr. Boytha György Cseres Tibornak

Budapest, 1974. január 17.

 

Tisztelt Cseres Elvtárs!

Mellékelten megküldjük a fenti műre vonatkozó szerződés-tervezetet öt példányban. E szerződés tervezet feltételei szerint a kiadó a művet a Mai magyar detektív c. antológiában adja ki, a szerződés érvénybe lépésétől számított két éven belül. Jogdíjként ívenként Rbl 135,-honoráriumot fizet Önnek a moszkvai Progressz kiadó. A mű várható terjedelme 8 ív. A könyvből 5 db tiszteletpéldány illeti meg Önt az első kiadás után, az esetleges későbbi kiadásokból 2-2 példány jár Önnek. A szerződés 10. pontjának értelmében a kiadó az Ön művét rövidített változatban kívánja kiadni. A rövidítések a következők:

5. fejezetben: Sajgóné története férjéről, némi rövidítéssel

8. -„-: cigánylány-epizód

11. -„-: vásári körhinta leírása, valamint Gudulics Ilona története, némi rövidítéssel

12. és következő fejezetekben: Sárika sorsa

15. fejezetben: Köves és Gudulics találkozásának leírása, némi rövidítéssel

17. -„-: Anna gyermekeinek beszélgetése a padláson (lányok egymás közötti szerelméről és a galambok párzásáról), némi rövidítéssel

18. -„-: Burián hadnagy magyarázata azzal kapcsolatban, hogyan mentették fel azt az asszonyt, aki a menstruáció idején gyilkosságot követett el: Anna elbeszélése Idukáról, némi rövidítéssel

23. -„-: Köves és Gudulics megismerkedése Bettikével, némi rövidítéssel

28. -„-: Anna és Gudulics találkozásának naturalista leírása.

A rövidítések kb.1,5 szerzői ívet tesznek ki.

Kérjük fentiekben szíves állásfoglalását. Amennyiben a moszkvai kiadó által tervezett rövidítésekkel egyetért, kérjük a szerződést aláírni és négy példányt (köztük az eredetit is) Hivatalunkhoz visszaküldeni szíveskedjék.

Tisztelettel      (Dr. Boytha György) főosztályvezető helyettes

 

Budapest, 1974. január 17.

Gépirat, a Szerzői Jogvédő Hivatal céges levélpapírján, körpecséttel hitelesítve.

 

 

 

c.

 

Almásy Pál Cseres Tibornak

Budapest, 1974. február 2.

 

Igen Tisztelt Uram,

olvastam a

cikkét. Úgy gondolom, hogy régi, gyermekkori jóbarátomról vk. alezredesről van szó benne. 8 évig ültünk együtt az iskolapadban, a főreálban és az Akadémián, és utoljára 1941. június 22-én a német támadás megindulásának napján beszélgettünk. Sok mindent beszéltek hősi haláláról, ez az első konkrétum, amit megtudtam.

Igen hálás lennék önnek, ha alkalmat adna egy rövid találkozásra és további részleteket tudhatnék meg barátom hősi haláláról.

Válaszát várva szívélyes üdvözlettel köszönti

ny. altábornagy

 

Budapest, 1974. február 2.

Kézirat.

 

 

 

d.

 

Cseres Tibor Ivan Vasziljevics Szálimonnak

Budapest, 1974. február 24.

 

Kedves Iván Vasziljevics!

Most köszönöm meg újévi köszöntését, és minden lehetséges jókívánságokkal viszonozom betegágyamból... Ugyanis huzamosabb idő óta betegeskedek, olyannyira, hogy a közeli napokban kórházba vitetem magam, hogy operációt hajtsanak végre rajtam. A várakozás napjainak egyikén írok, és a következő kéréssel fordulok Magához: legyen szíves értesíteni a Polityizdat illetékeseit, főként N. Tropkin elvtársat állapotomról, helyzetemről, hogy legyenek egy kevés türelemmel, a nekik ígért Kossuth-regény ügyében-felgyógyulásom után hamarosan számíthatnak munkámra.

Kérésem teljesítését előre is megköszönve, baráti üdvözletemet küldöm

Cseres Tibor

 

Budapest, 1974. február 24.

Gépelt fogalmazvány.

 

 

 

e.

 

Krupa András Cseres Tibornak

Békéscsaba, 1974. április 26.

 

Kedves Barátom!

Bizonyára szégyen dolga és nevetséges aktus megköszönni egykori kritikádat, miután jó pár éve megjelent már. Biztosan botor és bizarr dolog volt az az elhatározásom, hogy akkor írok neked, ha a kritikádban felvetett hiányokat bepótoltam, ugyanis abban a könyvben tudatosan nem írtam le azokat. Nem vagyok különc, de ha akkor azért hallgattam, nem akarom ezt a hallgatást tovább halogatni. Annál is inkább nem, mert felvetéseddel, ha nem is oka, hanem egyik ösztönzője lettél, hogy megírjam másik könyvem, amelyet tudomásom szerint kérésemre a kiadó, a megyei művelődési osztály elküldött

.

A „Hiedelmek, varázslatok, boszorkányok" kerekké tette a bemutatott hiedelemvilágot. S most kettős köszönetre vagyok tehát kötelezve, amit szívből teszek meg, hiszen egyszer arra is volt időd, hogy egy csabai

jókedvében végzett néprajzi búvárkodására felfigyeljél, és ennek nyomát is hagytad az ÉS-ben.

Baráti szeretettel köszöntelek és sok sikert kívánok alkotói életedben:

Krupa András

 

Békéscsaba, 1974. április 26.

Gépirat a TIT Békés Megyei Szervezetének céges levélpapírján.

 

 

f.

 

József Farkas Cseres Tibornak

Budapest, 1974. június 26.

 

Kedves Tibor,

nem felejtettem el, hogy legutóbbi telefonbeszélgetésünk értelmében javaslatot kellene tennem az NDK Központi Irodalomtörténeti Intézete számára általad készítendő antifasiszta írással kapcsolatban. Meg is néztem kötetedben a Hideg napokról írt vallomásodat, kidolgoztam a kérdéseket, amelyekre ez a szép írásod válasz lehetne, meg is beszéltem mindezt a Német Intézet illetékes osztályvezetőjével, telefonon. Két nappal utóbb felhívott az illető, és értesített arról, hogy Paul Kárpáti e hó végén Budapestre jön, közvetlenül felkeres téged, és az antifasiszta interjút, amit Veled készít, magnóra veszi, ennélfogva az én közvetítő szerepem a továbbiakban felesleges.

Jó munkát kívánva, szeretettel köszöntelek: (József Farkas)

 

Budapest, 1974. június 26.

Gépirat, az MTA Irodalomtudományi Intézete céges levélpapírján.

 

 

 

g.

 

Kiczenko Judit Cseres Tibornak

Budapest, 1974. július 7.

 

Kedves Cseres Tibor,

nagy öröm volt számomra, hogy a Televízió felfedezte és adaptálta az

néhány novelláját. Szeretettel gratulálok műsorához, a Rokonkeresők mielőbbi premierjét is őszintén remélve. Egyúttal - bár számos ok miatt szégyenletes késéssel - nagyon köszönöm könyvét és a kitüntető dedikációt. A kezdő kritikus öröme, hogy jó könyvet olvashat, s én szerencsés is voltam, mert a szerző, egy általam igen nagyra becsült író, megelégedésére olvastam.

Köszönettel a könyvéért üdvözli egyik tisztelő olvasója

Kiczenko Judit

Budapest, 1974. július 7.

Gépirat.

 

 

h.

 

Zalán Tibor Cseres Tibornak

Kecskemét, 1974. július 22.

 

Kedves Barátom!

Miután minden Hivatal egyetért abban, hogy a szociográfusok találkozóját meg kell rendezni, szeptember 25-26-án megrendezzük. Ezzel kapcsolatban arra kérlek, hogy a talonba tett korreferátumodat vedd elő, és egészítsd ki, ha kiegészítését szükségesnek tartod. Az előadó változatlanul

lesz (bár erről írásos dokumentummal még nem szolgálhatok). A téma változatlan: a eddigi kötetei, illetve a sorozat helye a magyar irodalomban. Kb. 40-60 - jórészt szakmabeli - jelenlétével számolunk. Az érdemi vitát az első nap bonyolítanánk le: a második napot a móricgáti Petőfi Tsz-ben töltenénk. A részletes programról meg más tudnivalókról majd a meghívó tájékoztat. Kérlek, mielőbb közöld (a Forrás címén), hogy itt leszel-e, illetve vállalod-e a korreferátumot?

Szeretettel üdvözöl:   Zalán Tibor

 

Kecskemét, 1974. július 22.

Gépirat.

 

 

 

i.

 

Molnár Zoltán és Dékány Károly Cseres Tibornak

Marken, 1974. július 25.

 

Kedves Tiborkám!

Nem akarlak iriggyé tenni, de a túloldalon látható halászleányt „más öltözék"-ben is (szemérmesen fogalmazva) láttuk. Tolladra való! Sok szeretettel köszöntünk Marken szigetéről, turista látványossággá „fejlődött" szigorú-kálvinista halászfaluból.

Feleségednek kezét csókolom, ölellek: Zoli

Tiborom. Zoliékkal egy hideg tengerszéli napot töltöttünk Marken szigetén és környékén. Remélem egyszer Téged is vendégül láthatlak Hollandiában. Zoliékat megbüntettem: nem volt paprikás krumpli és hurka. Talán kibírják. Ölelünk,          Dékány Karcsi

 

Marken, 1974. július 25.

Kézirat, képeslapon.

 

 

 

k.

 

Zám Tibor Cseres Tibornak

Kecskemét, 1974. augusztus 24.

 

Kedves Barátom!

Az a sejtésem, hogy a pár héttel előbb írott levelemet nem kaptad meg, ezért az abban foglaltakat megismétlem, illetve az azóta történt változásokat közlöm. A levélben az állt, hogy 1. az elhalasztott szociográfus találkozó mégis megrendeződik Kecskeméten. illetve Móricgát pusztán: 2. az előadást Huszár Tibor tartja, a korreferátumokat Bata Imre, Bárdos Pál, Cseres Tibor, Féja Géza.

A helyzet azóta változott. Most a legvalószínűbbnek látszó dátum október 25-26. Változás az is, hogy Dobozy Imre nyitja meg a találkozót s

és Féja visszalépése miatt Örkény Istvánt és Sükösd Mihályt kértük fel korreferenseknek - meg most újból Téged. Kérlek, válaszolj mielőbb! Részvételedre, felszólalásodra nagyon számítunk. (A részletes programot később megküldjük címedre.)

Baráti üdvözlettel       Zám Tibor

 

Kecskemét, 1974. augusztus 24.

Gépirat, a MISZ Duna-Tisza közi Csoportja céges levélpapírján.

 

 

l.

 

Funk Miklós Cseres Tibornak

Budapest, 1974. szeptember 13.

 

Kedves Cseres Elvtárs!

Ön 1968-ban elfogadta a Magyarország felfedezése szerkesztőbizottságának felkérését a sorozatban megjelenő szociográfiai kötet írására. Ezt követően a Művelődésügyi Minisztérium a szerkesztőbizottság javaslatára - tekintettel a műfaj munkaigényességére - havi 2500 Ft-os részletekben 30 000 Ft-ot juttatott Önnek a mű anyaggyűjtésének, ill. elkészítésének költségeire.

Mivel tudomásunk szerint kézirata nem érkezett meg sem a szerkesztőbizottsághoz, sem a kiadóhoz, kérjük, október l-ig szíveskedjék tájékoztatni bennünket, hogy a vállalkozás milyen stádiumban van.

Elvtársi üdvözlettel   

osztályvezető helyettes

 

Budapest, 1974. szeptember 13.

Gépirat, a KM céges levélpapírján, körpecséttel hitelesítve.

 

 

 

m.

 

Cseres Tibor Hatvany Dánielnek

Budapest, 1974. október 2.

 

Kedves Dani!

A termékenyítő csönd, meg miegymás? -

, s még mindig. Emiatt van aztán, hogy a lángot állandóan égve kell tartanom, s nem bízhatom magamat holmi kósza ihlet-ömlésekre. És csak erre az egyre figyelhetek. Következésképp ki kell térnem kecsegtető utazások és nem kevésbé kecsegtető rövidebb prózának (és verseknek) való rendelés elől. Ha lesz, feltétlenül küldök a Forrásnak, már csak rokonszenvem nyilvánítása miatt. Mert olvasom és tetszik, bár mindig kissé késve, mint a Te leveleid is, merthogy rossz (régi) címemre külditek. Ugyanis én már másfél esztendeje [...] .

Baráti üdvözlettel,      Cseres Tibor

 

Budapest, 1974. október 2.

Kézzel írt fogalmazvány.

 

 

 

n.

 

Cseres Tibor Zám Tibornak

Visegrád, 1974. október 2.

 

Kedves

azt a második levelet is, akár az elsőt, késve kaptam meg, lévén, hogy máshol lakom már vagy másfél éve. Válaszom megújítva, szíves hívásotokra: elmegyek, de korreferátum-szerű hozzászólásra nem vállalkozom, csak egyszerű felszólalást ígérhetek, olyant, amelyet a meghívón előre nem szükséges jeleznetek.

 

Visegrád, 1974. október 2.

Kézzel írott fogalmazvány, aláírás nélkül.

 

 

o.

 

Cseres Tibor az MM Irodalmi Osztályának

Budapest, 1974. november 5.

 

Elnézést a hosszasan fontolgató késésért. Szeptember 13-i keletű levelükre és felszólításukra - ennek tartalmát minden tekintetben elismerve - a következőket válaszolhatom:

Vállalt szociográfia-témám és gyűjtési feladatom a délkelet-alföld telepített, vegyesajkú, nemzetiségi falvainak vizsgálata volt. Még 1968-69-70-ben kötetre való anyag gyűlt össze Ezt az anyagot fel is dolgoztam, de még nem annyira, hogy nyomdába, vagy kézbe adhattam volna - sőt más okból - annyira sem, hogy kezemből lelkiismeretem szerint kiadhatnám. Aggodalmam (és megtorpanásom) oka az, hogy a tervezett mű második és nem elhanyagolható harmada azokról a „népmozgásokról" ad (adna) képet, amelyek 1944 és 1947 között zajlottak le ezekben a magyar-román-szlovák-sváb-szerb és zsidó-lakta községekben.

Ennek a három évnek objektív feltárása és visszaidézése pedig - anyagom ismeretében biztosan tudom és egyszerű utalásomból is sejthető - nagyon érzékeny politikai érdekeket sértene. S nem csak a közös ügynek ártana, hanem magamnak is. A témát és a feladatot ennek ellenére nem

. Ahhoz, hogy meglevő és közzé-tehető gyűjtésemből könyvet készítsek, még további vizsgálódásra lesz szükségem egy átformált koncepcióhoz képest s evégett néhány hetet (hónapot) szándékozom 1975-ben a helyszínen tölteni. S szándékom még a jövő év végéig könyvbe foglalni tapasztalataimat.

Ha valami okból mégsem sikerülne ez a tervem, felajánlom, hogy a felvett tanulmányi ösztöndíjat visszafizetem.

Üdvözlettel     Cseres Tibor

 

Budapest, 1974. november 5.

Gépelt másodpéldány.

 

 

 

p.

 

Ilia Mihály Cseres Tibornak

Szeged, 1974. november 8.

 

Kedves Tibor,

Olvasom ünnepi

s látom, hogy dolgozol meg nem is vagy rossz hangulatban, ami nagy csoda. De komolyra fordítom a szót: igazán szeretném már, ha írnál ide. Nem tudom, hogy kedv és ideg meddig lesz a szerkesztéshez, szeretném, ha nem múlnék el úgy a szerkesztői pályafutásom, hogy te itten csak elvétve szerepelsz. Kérlek, ne vedd szívedre a kérést. A újabb dolgait nyilván látod, ha kedved van valamely reflexióra, tedd meg, írd meg ide. Tudom, hogy kész egy - részletet küldtél a HM . Nem ismerem, de tudom, hogy van. Gondolj ránk, rám ezzel is, ha itteni közlését jónak látod. Valaki azt a hírt hozta, hogy nem kapod a T-t. Sajnos a kiadó lehet a ludas benne, mert önkényesen változtatja meg a tiszteletpéldányok listáját, mondván, hogy a példányokkal ő rendelkezik. Sem kedvem, sem erőm nincsen a hivatallal való vitatkozásra, de azért megnézem, hogy a te példányoddal mi van.

Sok gondban, bajban csinálom ezt a vacak lapot, nem tudom, hogy meddig lehet így csinálni.

Régi baráti szívvel üdvözöl:   Ilia Mihály

 

Szeged, 1974. november 8.

Gépirat, a Tiszatáj Szerkesztőségének céges levélpapírján.

 

Ezen a napon történt december 07.

1916

Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság csapatai elfoglalják Bukarestet.Tovább

1917

Az Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1926

Az Electrolux szabadalmaztatja a gázzal működő hűtőszekrényt.Tovább

1929

Új alkotmányt hirdetnek ki Ausztriában.Tovább

1930

Horthy Miklós kormányzó felavatta a margitszigeti Nemzeti Sport-uszodát.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Sport, társadalom, politika a 20. században

„A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: /és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben” ‒ írta Pierre de Coubertin báró 1912-ben az Óda a sporthoz című versében. Coubertin a modern olimpiai eszme egyik legkiválóbb képviselője volt: mélyen hitt abban, hogy a sport, a tisztességes versengés önbizalmat ad, erkölcsös jellemet formál, megnemesíti az embereket, és hozzájárul a népek megbékéléséhez. Az ókori olimpiák példája nyomán azt szerette volna, ha a játékok idejére szünetelnének a háborúk, és béke honolna a földön. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a világbéke, és ezt leginkább a sport segítségével lehet megvalósítani. Szép és tiszta elgondolása azonban illúziónak bizonyult. Ha ugyanis visszatekintünk a 20. század történelmére, azt látjuk, hogy a politikai, gazdasági, ideológiai megfontolások a legtöbb esetben felülírták az olimpiai eszmét. A két pusztító erejű világháború, az 1945 utáni évtizedek nagyhatalmi szembenállása, vagy a harmadik világban lezajlott számos helyi fegyveres konfliktus mind azt bizonyítja, hogy az elmúlt évszázadban a politikusok többsége az együttműködés, a megbékélés helyett inkább a nyers érdekérvényesítés eszközeit választotta.

Magyarországon a sport a 19. század végén, a 20. század elején vált egyre népszerűbbé: az úszás, az evezés, a korcsolyázás, az atlétika, a kerékpározás mellett elsősorban a labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg, ekkor indult el az első hazai bajnokság is. Az első kettőt az ország legrégebbi futballcsapata, az 1897-ben létrejött BTC (Budapesti Torna Club) nyerte, ezt követően több mint két évtizedig az FTC (Ferencvárosi Torna Club) és az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) versenyzett az első helyért. Rivalizálásuk ‒ sokszoros áttételen keresztül ‒ a magyar társadalom keresztény‒zsidó ellentétét is kifejezte. A két világháború közötti időszakban a sport tömeges méretű időtöltéssé vált, a versenysportok terén pedig Magyarország nagyhatalom lett. Ugyanakkor a testnevelés ‒ amelyet már 1921-ben kötelezővé tettek az iskolákban ‒ egyre nyíltabban kapcsolódott össze a militarista szellemű neveléssel. 1947 és 1951 között szovjet mintára a sportot is állami ellenőrzés alá vonták. Mivel továbbra is a labdarúgás volt az egyik legnépszerűbb sportág, az 1950-es években leginkább ezt politizálták át. Az Aranycsapat kiugró nemzetközi sikereiből a hatalom is igyekezett profitálni, és a sikereket saját diadalaként könyvelte el. A diktatúra nyomásának enyhülésével a politika a sportból is kezdett visszavonulni. E folyamat azonban korántsem volt teljes, ezt az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja is bizonyítja. A Magyar Olimpiai Bizottság ugyanis kénytelen volt elfogadni a pártvezetés azon „ajánlatát”, hogy a Szovjetunió iránti szolidaritásból a magyar sportolók se vegyenek részt ezen az olimpián. A politikának ez a durva és közvetlen beavatkozása komoly törést okozott a magyar sportban, ami a későbbi eredményekben is megmutatkozott.

Az ArchívNet idei 4‒5. összevont számának fő témája tehát: „Sport, társadalom, politika a 20. században”. A témaválasztás azért is aktuális, mert a világjárvány miatt 2020 helyett az idén rendezték meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot és a XXXII. nyári olimpiai játékokat. Összeállításunkban tizenegy írást közlünk, ezek közül hét kapcsolódik szorosan a témához. Sipos-Onyestyák Nikoletta a politika és a sport kapcsolatát vizsgálja az ún. kis-hidegháború korszakában, külön-külön részletezve a moszkvai, a Los Angeles-i és a szöuli olimpiát. Koós Levente egy 1963-as labdarúgó-mérkőzés kapcsán elemzi a Kádár-korszak legproblémásabb egyesületének számító FTC és a diktatúra irányítóinak viszonyrendszerét. Kántás Balázs és Szerényi Ildikó az egykor világhírű, de mára elfeledett sakkfeladvány-szerző, Neukomm Gyula eseménydús életét eleveníti fel személyes dokumentumok segítségével. Kiss András írása arról szól, miként kapcsolódott össze a két világháború között a testedzés a militarista neveléssel, és milyen szerepet játszottak ebben a vállalatok. Sáfár Gyula az 1950-es évek, míg Szabó Csaba Gábor a Kádár-korszak tömegsportját taglalja a Békés megyei spartakiádok, illetve a Komáromi Állami Gazdaság sportkörei vizsgálata alapján. Bubik Gyöngyi és Garadnai Zoltán a százéves korában nemrég elhunyt Fülöp edinburgh-i herceg és Magyarország sportkapcsolatairól ír annak kapcsán, hogy a herceg a múlt század hetvenes éveiben sportemberként többször megfordult Magyarországon, részt vett a Magyar Lovassport Szövetség által szervezett bajnokságokon, és a nemzetközi versenyeken is a magyar csapat riválisának számított. Négy további forrásközlést is olvashatunk. Völgyesi Zoltán a gyermekvasút építését és az ehhez kapcsolódó korabeli kommunista propagandát mutatja be. Csikós Gábor és Ö. Kovács József Varga Zsuzsanna közelmúltban megjelent, a magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-európai kontextusban tárgyaló angol nyelvű könyve kapcsán készít mérleget a jelenkortörténeti források feltárásának és értelmezésének módszertani kérdéseiről. Összeállításunk zárásaként Veres Emese-Gyöngyvér a székelyföldi evangélikus missziós egyház történetéről ír, Somorjai Ádám OSB pedig Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius utolsó magyarországi jelentéseit közli és beszámol a nuncius 1945-ös távozásáról is.

Budapest, 2021. november 26.

L. Balogh Béni

főszerkesztő