Cseres Tibor levelezése III.

Levelek Cseres Tibornak (1970-1979)

Korbács, Kossuth-díj és egy nagyszabású „paráználkodás”

„a Parázna szobrok a legjobb könyv az egyik legnagyobb magyar tragédiáról. Bátorsága, formateremtő újdonsága révén. Köszönöm, hogy olvashattam. Hogy olvashattuk. Az ilyen regények után fogja el az embert az az érzés, hogy egy kissé más emberként teszi le a könyvet, mint ahogy fölvette. S kezdem apámat is jobban megérteni, aki az egészet végigcsinálta, de soha egy árva szót sem volt hajlandó szólni róla.
Tisztelettel üdvözöl, Alexa Károly”

 

1976

 

 

a.

 

Tompa László Cseres Tibornak

Budapest, 1976. február 28.

 

Kedves Tibor!

Meghatott találó figyelmességed, - mellyel meghívásomra válaszoltál. Köszönöm a dedikált

. Magam is ezt az irodalmi műfajt szeretem, mint nyájas olvasó, - s úgy, mint ripacs a munkaeszközét. Itt most már kérkedés nélkül merem mondani - hogy sokat és jókat olvasok Tőled - s mind olyan szeretem írásokat. Tegnap este megtörtént új műsorbemutatóm. Szép volt - mondták és hasznos. Sokan eljöttek. A termet megtöltötték. Legközelebb március 29-én hétfőn este 6-kor ismételem, szintén a Fehérvári úton. Fontos volt ez nékem, - hiszen a Párt Központ is jelen volt személyében - mely, mint tény az előadás további sorsát is jelenti. Így is siker volt, ebből a szempontból.

Közben egy Tamási [Áron] műsorral járom az országot. Ez minden hírem. Még egyszer köszönöm figyelmességedet, baráti szeretettel üdvözöllek

 

Tompa Laci

 

Budapest, 1976. február 28.

Kézirat

 

b.

 

Cseres Tibor Boldizsár Ivánnak

1976. február végén, március elején

 

Kedves Iván!

Most, hogy visszaérkeztél Füredről, köszönöm szíves leveledet, s ami Zöld Péter esetleges angolra fordítását illeti, örömmel tölt el. Viszont kétség tölt el, ha másik kérdésedre próbálok felelni. Egy Pen út? Boldogan mennék veletek Londonba! De vajon az én nagyon-nagyon gyatra angol tudásom megér-e ilyen jutalmat? Vagy ha nem az angolságomé lenne az érdem, nem volnék-e akkor tehertétel, terhe a delegációnak?

Töprengve és baráti üdvözlettel,        Tibor

 

Boldizsár Iván válaszából adódóan 1976. február végén, március elején íródhatott.

Kézzel írt fogalmazvány, keltezés nélkül.

 

 

 

c.

 

Boldizsár Iván Cseres Tibornak

Budapest, 1976. március 5.

 

Kedves Tibor,

köszönöm leveledet, mindig élvezem nemcsak stílusodat, hanem kézírásod jellegzetes szépségét és arányait is. A londoni ügyről még beszélünk, talán e helyett egy olyan útról lehetne szó, ahol nincsenek nyelvi

. Zöld Péteredet egy fordítónk sem vállalta, és ez a mű legnagyobb dicsérete. Azt mondták, hogy ezt a nemesveretű, régies nyelvet képtelenek lefordítani. Ezért most, utólagos engedelmeddel, egy másik novelládat fordítjuk . Remélem, hogy máskor nem a fránya író-közgyűlésen találkozunk. Addig is őszinte szeretettel és baráti üdvözlettel ölellek             Boldizsár Iván

 

Budapest, 1976. március 5.

Gépirat, a The New Hungarian Quaterly céges levélpapírján.

 

 

d.

 

Zoltai Pál Cseres Tibornak

Szarvas, 1976. április 10.

 

Kedves

Engedje meg, hogy így szólítsam, és kívánjak Önnek minden jót. Visszaemlékezve 1943-ra és az akkor alakult 1. erőd hv.

Naszód és főleg gazdasági hivatalára, ahol Ön, mint főnök, én pedig mint újonc honvéd gh. tanuló az Ön íróasztalánál iktattam, és irattároztam.

A háború borzalmait túlélve évtizedek folytán sem felejt az ember és mindig szeretettel gondol azokra a bajtársakra, akik emberek tudtak lenni. Sajnos nagyon soknak el kellett pusztulni az esztelen háborúban. Kívánok Hadnagy Úrnak családi életében boldogságot, erőt, egészséget és hosszú életet.

Zoltai Pál

 

Szarvas, 1976. április 10.

Kézirat.

 

e.

 

Szederkényi Ervin Cseres Tibornak

Pécs, 1976. június 8.

 

Kedves Tibor Bátyám,

íme a korrektúra. A kéziratnak csak olvashatatlanabb részeit tudtam újra gépeltetni, mert sürgetett a nyomda. A kihagyott rész jelzésére utaltam a bevezetőben s egy lábjegyzetben, hogy ne legyen gond vele. Ha ezt így mégsem tartod jónak, kérlek, oldd meg szándékod szerint. Nagy regény lesz ez a Parázna szobrok. Örülök s hálás vagyok, hogy közölhetünk belőle. Tisztelettel, szeretettel köszöntelek:

Szederkényi Ervin

A korrektúrát, kérlek, küldd postafordultával. Sz.

 

Pécs, 1976. június 8.

Kézirat, a Jelenkor Szerkesztőségének céges levélpapírján.

 

 

f.

 

Dr. Gosztonyi Péter Cseres Tibornak

Bern, 1976. szeptember 6.

 

Igen tisztelt Cseres Úr,

nagy érdeklődéssel olvasom a Kortárs-ban „Parázna szobrok" c.

. Mivel gondolom ez írása később különkiadásban, esetleg kibővítve is megjelenik, engedje meg, hogy felhívjam figyelmét egyik itt Nyugaton megjelent munkámra, amely a Kossuth Légióval, illetve Stomm altábornagy személyével is . A bp-i Széchenyi Könyvtárnak rendelkezésére áll e tanulmányból egy példány. egyébként 1951-ben Budapesten kivégezték. Utolsó napjairól egy igen drámai leírás van birtokomban: az írta, akivel az utolsó heteket együtt töltötte. A „Kossuth Légió" ügyével még a jövőben is foglalkozni kívánok így erről szóló írása számomra szakmailag is sok érdekességet tartalmaz. Könyveit egyébként nagy érdeklődéssel szoktam olvasni.

Ismeretlenül is maradok szívélyes üdvözlettel          Dr. Gosztonyi Péter

 

Bern, 1976. szeptember 6.

Gépirat.

 

g.

 

Cseres Tibor Dr. Gosztonyi Péternek

1976. szeptember

Igen tisztelt uram!

Köszönöm kedves figyelemfelhívó sorait. Tanulmányait, amikor csak hozzájuk férek nagy érdeklődéssel és nem kis tanulsággal olvasom, így ami írását elolvastam - s benne a Stomm Marcellre vonatkozó sorokat is, jól emlékszem. - Csathó hiteles sorsát nem tudtam, úgy gondoltam, hadifogságban halt meg betegség által. Mennyire érdekelne utolsó napjairól szóló drámai leírás. Regényem Légióról szóló megállapításait az ő gondolatainak ismerete nélkül fogalmaztam meg. De lehet talán az összes részletek tudása nélkül is megközelíteni a teljes igazságot. Regényem Csadó nevű szereplője nem az ő sorsán példálózik, őt Stommnak kell képviselnie művemben, ami különben kétszerese annak, ami a Kortársban olvasható. Remélem, hogy a 77-es könyvhét idejére az egész olvasható lesz.

Ha így történik, küldök Önnek egy példányt, nemcsak azért, mert véleményére általában kíváncsi vagyok, hanem mert a Magyar Légió kudarcai dolgában, regény-volta ellenére is, forrás értékűnek tartom munkámat.

 

Szívélyes üdvözlettel Cseres Tibor

Kézzel írt fogalmazvány, keltezés nélkül. Valószínű, hogy írója még 1976 szeptemberében postára adta.

 

h.

 

Vattay Antalné Cseres Tibornak

Gödöllő, 1976. október 3.

 

Tisztelt Uram!

Köszönöm sorait. A könyv Apósomról néhai

is megemlékezik. Amennyiben könyvesboltomban Aszódon - ott dolgozom a kozmetikában - nem tudom megvenni, az ígért segítséget kérni fogom. Talán nem volna érdektelen egyszer összejönnünk.

Szívélyes üdvözlettel Vattay Antalné

 

Gödöllő, 1976. október 3.

Kézirat

Ezen a napon történt december 07.

1916

Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság csapatai elfoglalják Bukarestet.Tovább

1917

Az Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1926

Az Electrolux szabadalmaztatja a gázzal működő hűtőszekrényt.Tovább

1929

Új alkotmányt hirdetnek ki Ausztriában.Tovább

1930

Horthy Miklós kormányzó felavatta a margitszigeti Nemzeti Sport-uszodát.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Sport, társadalom, politika a 20. században

„A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: /és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben” ‒ írta Pierre de Coubertin báró 1912-ben az Óda a sporthoz című versében. Coubertin a modern olimpiai eszme egyik legkiválóbb képviselője volt: mélyen hitt abban, hogy a sport, a tisztességes versengés önbizalmat ad, erkölcsös jellemet formál, megnemesíti az embereket, és hozzájárul a népek megbékéléséhez. Az ókori olimpiák példája nyomán azt szerette volna, ha a játékok idejére szünetelnének a háborúk, és béke honolna a földön. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a világbéke, és ezt leginkább a sport segítségével lehet megvalósítani. Szép és tiszta elgondolása azonban illúziónak bizonyult. Ha ugyanis visszatekintünk a 20. század történelmére, azt látjuk, hogy a politikai, gazdasági, ideológiai megfontolások a legtöbb esetben felülírták az olimpiai eszmét. A két pusztító erejű világháború, az 1945 utáni évtizedek nagyhatalmi szembenállása, vagy a harmadik világban lezajlott számos helyi fegyveres konfliktus mind azt bizonyítja, hogy az elmúlt évszázadban a politikusok többsége az együttműködés, a megbékélés helyett inkább a nyers érdekérvényesítés eszközeit választotta.

Magyarországon a sport a 19. század végén, a 20. század elején vált egyre népszerűbbé: az úszás, az evezés, a korcsolyázás, az atlétika, a kerékpározás mellett elsősorban a labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg, ekkor indult el az első hazai bajnokság is. Az első kettőt az ország legrégebbi futballcsapata, az 1897-ben létrejött BTC (Budapesti Torna Club) nyerte, ezt követően több mint két évtizedig az FTC (Ferencvárosi Torna Club) és az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) versenyzett az első helyért. Rivalizálásuk ‒ sokszoros áttételen keresztül ‒ a magyar társadalom keresztény‒zsidó ellentétét is kifejezte. A két világháború közötti időszakban a sport tömeges méretű időtöltéssé vált, a versenysportok terén pedig Magyarország nagyhatalom lett. Ugyanakkor a testnevelés ‒ amelyet már 1921-ben kötelezővé tettek az iskolákban ‒ egyre nyíltabban kapcsolódott össze a militarista szellemű neveléssel. 1947 és 1951 között szovjet mintára a sportot is állami ellenőrzés alá vonták. Mivel továbbra is a labdarúgás volt az egyik legnépszerűbb sportág, az 1950-es években leginkább ezt politizálták át. Az Aranycsapat kiugró nemzetközi sikereiből a hatalom is igyekezett profitálni, és a sikereket saját diadalaként könyvelte el. A diktatúra nyomásának enyhülésével a politika a sportból is kezdett visszavonulni. E folyamat azonban korántsem volt teljes, ezt az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja is bizonyítja. A Magyar Olimpiai Bizottság ugyanis kénytelen volt elfogadni a pártvezetés azon „ajánlatát”, hogy a Szovjetunió iránti szolidaritásból a magyar sportolók se vegyenek részt ezen az olimpián. A politikának ez a durva és közvetlen beavatkozása komoly törést okozott a magyar sportban, ami a későbbi eredményekben is megmutatkozott.

Az ArchívNet idei 4‒5. összevont számának fő témája tehát: „Sport, társadalom, politika a 20. században”. A témaválasztás azért is aktuális, mert a világjárvány miatt 2020 helyett az idén rendezték meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot és a XXXII. nyári olimpiai játékokat. Összeállításunkban tizenegy írást közlünk, ezek közül hét kapcsolódik szorosan a témához. Sipos-Onyestyák Nikoletta a politika és a sport kapcsolatát vizsgálja az ún. kis-hidegháború korszakában, külön-külön részletezve a moszkvai, a Los Angeles-i és a szöuli olimpiát. Koós Levente egy 1963-as labdarúgó-mérkőzés kapcsán elemzi a Kádár-korszak legproblémásabb egyesületének számító FTC és a diktatúra irányítóinak viszonyrendszerét. Kántás Balázs és Szerényi Ildikó az egykor világhírű, de mára elfeledett sakkfeladvány-szerző, Neukomm Gyula eseménydús életét eleveníti fel személyes dokumentumok segítségével. Kiss András írása arról szól, miként kapcsolódott össze a két világháború között a testedzés a militarista neveléssel, és milyen szerepet játszottak ebben a vállalatok. Sáfár Gyula az 1950-es évek, míg Szabó Csaba Gábor a Kádár-korszak tömegsportját taglalja a Békés megyei spartakiádok, illetve a Komáromi Állami Gazdaság sportkörei vizsgálata alapján. Bubik Gyöngyi és Garadnai Zoltán a százéves korában nemrég elhunyt Fülöp edinburgh-i herceg és Magyarország sportkapcsolatairól ír annak kapcsán, hogy a herceg a múlt század hetvenes éveiben sportemberként többször megfordult Magyarországon, részt vett a Magyar Lovassport Szövetség által szervezett bajnokságokon, és a nemzetközi versenyeken is a magyar csapat riválisának számított. Négy további forrásközlést is olvashatunk. Völgyesi Zoltán a gyermekvasút építését és az ehhez kapcsolódó korabeli kommunista propagandát mutatja be. Csikós Gábor és Ö. Kovács József Varga Zsuzsanna közelmúltban megjelent, a magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-európai kontextusban tárgyaló angol nyelvű könyve kapcsán készít mérleget a jelenkortörténeti források feltárásának és értelmezésének módszertani kérdéseiről. Összeállításunk zárásaként Veres Emese-Gyöngyvér a székelyföldi evangélikus missziós egyház történetéről ír, Somorjai Ádám OSB pedig Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius utolsó magyarországi jelentéseit közli és beszámol a nuncius 1945-ös távozásáról is.

Budapest, 2021. november 26.

L. Balogh Béni

főszerkesztő