Hova tűntek a kozmetikumok?
A közölt dokumentumokban bemutatott eset meglehetősen „tyúkper” jellegű. Kevés a kozmetikai áru a Balaton parti boltokban, ezért a felettes hatóság intézkedik, hogy a nagykereskedelmi raktárakból töltsék fel a készleteket. A minisztériumi levél jól illusztrálja a hiánygazdaság működését, különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy utal a kiskereskedelmi áruhiány okára, a merev, tervgazdálkodásos rendszerre, az ebből fakadó rugalmatlanságra is. Ennél azonban jóval érdekesebb információkat nyerhetünk, ha a sorok közötti jelentéstartalomra is figyelünk.
Bevezető
Ma már közhely, hogy az 1950-es években keletkezett hivatalos dokumentumok forrásértéke sokszor nem szó szerinti tartalmukban, hanem utalásaikban, az abszurdba hajló helyzetleírásokban rejlik. Az ilyen feljegyzéseknek legtöbbször a rendszer lényegéből fakadó önellentmondásokra, ésszerűtlenségekre világítanak rá. A semmiről sem szóló, panelekből építkező szövegek az önállótlanságról, illetve az e mögött meghúzódó szakértelemhiányról vagy félelemről, esetleg mindkettőről árulkodnak.
Az itt közölt dokumentumokra is igaz, hogy kisebb mértékben lényeges az, amit szó szerint ír. Hiszen maga az eset, aminek kapcsán az iratok keletkeztek, meglehetősen "tyúkper" jellegű. Kevés a kozmetikai áru a Balaton parti boltokban, ezért a felettes hatóság intézkedik, hogy a nagykereskedelmi raktárakból töltsék fel a készleteket. A minisztériumi levél ebben a formában jól illusztrálja a hiánygazdaság működését, különösen ha figyelembe vesszük azt is, hogy utal a kiskereskedelmi áruhiány okára, a merev, tervgazdálkodásos rendszerre, az ebből fakadó rugalmatlanságra is. Ennél azonban jóval érdekesebb információkat nyerhetünk, ha az egykori Szabad Nép olvasóihoz hasonlóan a "sorok közötti (és mögötti)" jelentéstartalomra is figyelünk.
Mint már utaltunk rá, az abszurditás szinte természetes velejárója az '50-es évek hivatalos iratainak. Így a közölt dokumentumban is rögtön feltűnik, hogy az üdülővendégek "üdülő dolgozókként" kerülnek nevesítésre. Itt a kor egyik, ideológiai töltetű kifejezése, az "állampolgár", "lakosság", "ember", "vásárló", "úr", "hölgy" stb. szavak helyébe léptetett, "dolgozó" kifejezés jelenik meg a vele ellentétes tartalmú "üdülő" szó társaságában.
A leglényegesebb korjellemző az iratokban tükröződő hivatali ügyintézés. A közölt két dokumentum majdnem szóról szóra megegyezik. De csak majdnem. Az első, a minisztériumtól érkezett szövegből a gépíró úgy készítette el a helyi, közvetlenül az érdekelteknek szóló levelet, hogy az ügyintéző itt-ott változtatásokat végzett a szövegen. Az eredeti dokumentumon jól látható, hogy kék tollal húzta alá a kimásolandó részeket, illetve, hogy két helyen új kifejezéseket írt be (pl.: megállapítom, hogy). A szöveg átdolgozása során ki is húztak egyes mondatrészeket. A második levél gépírója azonban, mivel a kihúzás a "balatonmenti Népbolt" és "az ott üdülő" mondatrészek esetében nem áthúzással, hanem zárójellel volt jelölve, nem törölte, hanem zárójelbe tette, így az új levél első bekezdése kisiskolás jellegű kioktató hangneművé vált.
Úgy véljük, hogy mind a minisztériumi levél lemásolása, mind a "zárójeles affér" részben hozzáértési, fogalmazási problémákra, elsősorban azonban a hivatali félelemre világít rá. Az árukészlet feltöltésének tilalmát megszegőket fegyelmi fenyegette, vagyis valaki valahol, "felelős helyen" elrendelte a tilalmat. Ha ezt a tilalmat a helyi tanács megszűnteti, ezt csak a minisztériumi utasításnak megfelelően teszi vagy teheti. A szövegátemelés nem pusztán az egyszerűbb és gyorsabb munkavégzés miatt történhetett, hanem az önálló cselekvésképtelenség, a közvetlen irányítás rendszere miatt is. (Ezt bizonyítja, hogy a megyei tanács nem érdeklődött, nem vizsgálódott, nem kereste az áruforgalom-korlátozó utasítás kiadóját és a kiadás okát.) A kozmetikai cikkekkel való ellátás biztosítása valószínűleg kizárólag a Vegyianyag Nagykereskedelmi Iroda instruktorait érdekelte, utána már csupán az "ügy" minél pontosabb, a direktívának megfelelő lebonyolítása volt a lényeges.
A dokumentumokat teljes terjedelmükben, az eredeti helyesírást megtartva közöljük.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 10.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő