Hüje volt

„Jelentem, hogy […] a Lenin szobor évszámokat jelölő fehér színű márványtáblájára az van felírva, hogy HÜJE VOLT. A bejelentést követően a helyszínen megjelentünk. Megállapítottuk, hogy a bejelentésben foglaltak a valóságnak megfelelnek. A Lenin szobor márványtáblájának ugyan azon részére, ugyan azon petúnia virág szirmával írták fel a fenti szöveget, mint azt korábban, 1981. augusztus 26-ára virradóra tették. A szobor környékét átvizsgáltuk, és megállapítottuk, hogy a virágszirmot a szobor közelében lévő virágtartóban lévő virágok közül tépték le, ennek a helye frissen látható volt.”

Források 

Jelentés 1.

Városi és Járási Rendőrkapitányság
Mátészalka

J E L E N T É S
Mátészalka, 1981, augusztus 26.

Jelentem, hogy a mai nap folyamán 11 órakor távbeszélőn tett bejelentést a kapitányságra B. Á. a mátészalkai Pártbizottságról, hogy a Mátészalka Lenin parkban lévő Lenin szobor márványtáblájára ismeretlen személy azt írta fel, hogy "hülye volt".

A bejelentést követően a helyszínen megjelentem, ahol az alábbiakat állapítottam meg:

A bejelentést megelőzően két ismeretlen fiatalember szólt a Pártbizottság épületében szolgálatot teljesítő F. J. munkásőrnek, hogy mit észleltek a Lenin szobornál, ezután tett jelentést F. elvtárs B. elvtársnak.

F. J. munkásőrt részletesen kikérdeztem a bejelentést tevő személyekkel kapcsolatban, azonban még személyleírást sem tudott adni róluk.
Így a bejelentést tevő személyek felkutatására tett intézkedésem eredményre nem vezetett, a felfedező személyek kilétét megállapítani nem tudtam.

A helyszínen megállapítottam, hogy a szobor márványtáblájára nagy nyomtatott betűkkel volt felírva a HÜJE VOLT felirat. Azt is megállapítottam, hogy az íráshoz eszközként a szobor talapzata melletti virágtartóban lévő betónia virág lila színű festékanyagot tartalmazó szirmát használták fel, mert ilyen már kissé megszáradt szirom darabok voltak a márványtáblára felszáradva, ugyanilyen sziromdarabok voltak láthatók a szobor talapzatára lehullva is.

Írásbeli jellegzetességként megállapítható volt a betűk primitív vonalvezetése, a helyesírási hiba, mivel az ipszilonos LY helyett pontos J betű volt írva a szövegben.

Az írás szélessége 10 cm colt, hosszúsága 25 cm. A betűk nagysága 8-10 cm-ig terjedt.
Az írás a szobor szembenézeti oldalán volt az évszámot tartalmazó fehér színű márványtáblán, az jól látható volt, mivel a parkon átvezető úttal szemben áll a szobor. A betűk nagysága miatt is jól látható volt.
Azt mindenki láthatta, aki a parkon áthaladt.

A feliratot fényképfelvételen - fekete-fehér - rögzítettem több irányból és távolságról.
Majd ezt követően a feliratot eltávolítottuk a márványtábláról.

Az elkövető felderítése érdekében meghallgattam azokat a munkásőröket, akik 1981. augusztus 25-ről 26-ra virradóra szolgálatot teljesítettek a mátészalkai Pártbizottság épületében.

L. F. (...)

D. E. (...)

Éjszaka több esetben is kinéztek az épület elé, és a parkot is figyelték - mivel korábban már volt probléma a szobor körül - de semmi gyanúsat nem tapasztaltak.
Néhány fiatalt láttak a parkban kb. 21-22 óráig, utána senkit nem láttak ott mozogni.
Az elkövető kilétére vonatkozóan semmi érdemleges adatot nem tudtak közölni.
Tehát arra vonatkozóan nem tudtam adatokat beszerezni, hogy az esti, ill. éjszakai órákban kik tartózkodtak a parkban.

Intézkedésem alkalmával a parkot ellenőriztem, ott olyan személyek nem tartózkodtak, akik számításba vehetők lettek volna a cselekmény elkövetésével.

Megkíséreltem további adatokat gyűjteni a közeli gimnáziumban és iskolában, de mivel ott még tanítás nincs, csak néhány személy tartózkodott, akik semmi érdemlegeset nem tudtak közölni.

Az éjszakai órákban a város területén szolgálatot teljesítő rendőrjárőr sem észlelt semmi gyanúsat az eseménnyel kapcsolatban.

A jövőben indokoltnak látszik további adatgyűjtést végezni a közeli gimnáziumban és általános iskolában is, hogy kik azok a fiatalkorú személyek, akik gyakran járnak a parkba, főként az esti órákban, akik számításba vehetők a cselekmény elkövetésével.

Célszerű eligazítani az önkéntes rendőri állományt is, bevonni őket az adatgyűjtő munkába. Hasonló módon az Ifjú Gárdát is.

Indokoltnak látszik a kérdéses parkban nyomozó portyákat és rejtett figyelő szolgálatokat szervezni - mivel már korábban is fordultak elő hasonló esetek ugyanezen a helyen.

Célszerűnek látszik adatgyűjtést folytatni arra vonatkozóan is, hogy kik azok a cigány, ill. csavargó személyek, akik gyakran megjelennek a parkban, akik már összeütközésbe kerültek a törvénnyel, hajlamosak hasonló jellegű cselekmény elkövetésére.

Az adatgyűjtés során bűncselekményre utaló körülmény nem merült fel. Igen nagy valószínűséggel a kérdéses szöveget fiatalkorú személyek írhatták fel a szoborra, esetleg ebből egymás között viccet csinálhattak. Semmi adat nem utal arra, hogy ellenséges politikai megnyilvánulással állnánk szemben.
A felírás spontán módon történhetett, mivel az elkövető nem festéket vagy egyéb íróeszközt használt, hanem a helyszínen lévő virág szirmát használta fel erre.
Ebből is arra lehet következtetni, hogy nem előre kitervelt lehetett a cselekmény.
Erre lehet következtetni az elkövetés primitív módjából is. (Írás kiforratlansága, helyesírási hiba.)

A további hasonló cselekmények megelőzése érdekében a mátészalkai Munkásőr Parancsnok a szolgálatot teljesítő munkásőrök figyelmét felhívta arra, hogy szolgálatukat éberebben lássák el, a szobrot is ellenőrizzék éjszakánként több alkalommal is.

Az elkövető felderítése érdekében további adatgyűjtő munka szükséges.

Jelentésemet javaslom felterjeszteni a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőrfőkapitányság Állambiztonsági Osztály Vezetőjének.

Kmft.

Urr István r. fhdgy.

LÁTTAM:

 KOZMA BERTALAN r. fhdgy:
kapitányság vezetője

(ÁBTL 3.1.5. O-18211 9-11. old.)

Ezen a napon történt február 07.

1906

Megalakul a brit Munkáspárt.Tovább

1920

A Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium által összehívott értekezleten elvi egyetértés született a numerus clausus (zárt szám)...Tovább

1933

Gróf Apponyi Albert magyar politikus (*1846)Tovább

1954

Jendrassik György magyar gépészmérnök, feltaláló (*1898)Tovább

1968

Ausztriában eltörlik a halálbüntetést.Tovább

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő