Jávor Pál levelei az emigrációból

Hazatérés Magyarországra

Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."

8.

Külügyminisztériumi munkatársak és a washingtoni magyar követség alkalmazottainak levelei Jávor Pál hazautazásáról

  

a.

Szatmári István levele a washingtoni magyar követségnek Jávor Pál és felesége utazásának részleteiről

Budapest, 1957. október 17.

 

 

14/4/szig. titk./1957. számú jelentésükre válaszoljuk:

Technikai nehézségek miatt Jávor Pál és felesége részére a hajójegyeket nem tudtuk megváltani az IBUSZ-nál a futár indulása előtt. Ezért kérjük a követséget, hogy szerezze be a szükséges hajójegyeket a Báthory lengyel hajóra, és juttassa el a nevezettek részére.

Természetesen csak a hajójegyek, és semmi esetre sem pénz jusson Jávorék kezéhez. Nagyon helyesnek tartjuk az üggyel kapcsolatban, hogy Sárossy érveléseit nem fogadták el. Innen azonban nehezebben tudjuk megítélni, hogy a továbbiakban, illetve a végleges hazatérésre vonatkozóan milyen befolyása lehet Sárossynak Jávorékra. Mindezt felmérve intézkedjenek.

Ezen kívül ismertessék a Központtal a hajó megérkezésének idejét a gdyniai kikötőbe, hogy ennek alapján utasíthassuk a varsói nagykövetségünket, mikor várják Jávorékat a jelzett helyen, és biztosítsák, illetve rendezzék utazási lehetőségüket Budapestig.

Intézkedésükről kérünk másúton jelentést.

 

Budapest, 1957. október 17.

Szatmári István

Első József h[elyett]

ref[eratúra] vez[ető]

 

U. i. A jegyek másodosztályúak legyenek, vagy ha ez az említett hajón nem megfelelő minőségű, abban az esetben első osztályút is válthatnak

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség, - Eredeti, géppel írt és aláírt másodlat.

 

b.

A washingtoni magyar követség jelentése Jávor Pálról és egy New York-ban létesítendő magyar színház ügyében

Budapest, 1957. október 17.

 

Szigorúan 

!

 

Másolat

 

Tárgy: Magyar színház New Yorkban

 

Incze Sándortól és Sárossy Szüle Mihálytól kapott értesüléseink szerint a disszidált magyar színészek egy csoportja magyar színházat akar alapítani New Yorkban.

A „magyar kérdés" felszínen tartása érdekében még néha lehet ezeket a színészeket látni a televízióban, azonban egyre ritkábban. Nyelvi nehézségek és sok más okok miatt nem kapnak olyan ajánlatot, ami biztosítaná számukra a megélhetést, ezért magyar színház alapításának gondolatával foglalkoznak. Azonban a magyar színház életképtelenségének jellemzője, hogy a Sárossy-féle színtársulat Jávor Pállal sem tud létezni, Sárossy más megélhetési lehetőséget keres, Jávor Pál pedig haza akar menni.

A New York-i magyar színház törzsgárdáját 7 színész alkotná: Vadnai Endre (Vadnai László ismert színműíró öccse), Szörényi Éva, Szabó Sándor, Dékány László, Gabányi és Gáti. (A két utóbbi a Faluszínháznak volt tagja).

Az induláshoz 30 000 $-t szándékoznak összegyűjteni 1000 darab 30 $-os bérlet kibocsátásával. Ez az összeg nem elégséges arra, hogy ennyi embert eltartson, ha levonjuk belőle a terembérlet és más egyéb kiadások költségeit, nem említve azt, hogy ennyi pénz bérletek útján nem összehozható. A legnagyobb anyagi bázist a Free Europe-hoz hasonló szervezetek támogatásától várják.

A régi amerikai magyarságra nem vonzó sem 

, sem , mert őket nem ismerik. Sárossy szerint egy teljesen ismeretlen színésznőt vagy Szörényi Évát a színpadon látni az amerikai magyarságnak teljesen mindegy. Jávor Pál neve még ismert volt az amerikai magyarság körében, mert a harmincas években készült filmjeit bemutatták Amerikában, azonban a most kijöttekét nem látták.

Az üggyel kapcsolatos fejleményeket folyamatosan közöljük.

 

Budapest, 1957. október 17.

 

Zádor Tibor s. k.

id[eiglenes] ügyvivő

 

Jelzet: MNL OL XIX-I-4-aaa-48. d. 51. t. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Művelődésügyi Minisztérium, Aczél György miniszterhelyettes, általános iratok. - Géppel írt másolat.

 

 

c.

 

Zádor Tibor ideiglenes ügyvivő újabb jelentése Horváth Imre külügyminiszternek Jávor Pál és felesége utazásáról

Washington, 1957. október 23.

 

14/6/szig. titk.1957                                                                                       szigorúan titkos

                                                                                                     Washington, 1957. október 23.

Tárgy: Jávor Pál ügye

Hiv. sz.: 00707/7/szig. titk.1957

 

Hivatkozással fenti számú rendeletre, jelentem:

Sajnálom, hogy nem sikerült Budapesten megvenni Jávorék jegyét, mert itt nehézségek vannak. Jávorék Kanadában vannak, a Báthory hajónak pedig itt nincs képviselete. Így nehéz lesz a jegyek beszerzése olyan formában, ahogyan azt mi szeretnénk. Igyekszünk azonban rendezni a kérdést.

Elutazásukról táviratot küldünk, amelynek alapján kérjük utasítani majd illetékes követségünket (ha a Báthoryval mennek, a varsóit, ha más hajóval mennek, a párizsit), hogy segítsenek nekik. Különösen vonatkozik ez a lengyelországi útra, mert oda innen nem lehet vonatjegyeket venni. Így valóban szükség lesz - amint azt a rendelet kilátásba helyezi - hogy varsói követségünk egyik megbízottja Gdyniában várja őket és elintézze Budapestre utazásukat. Számítani lehet arra, hogy elég sok csomagjuk is lesz.

Budapestre érkezésükkor kérem, hogy kulturális szerveink részéről valaki várja őket. Amint korábban egyszer már közöltem, a sajtó politikai nyilatkozatot ne kérjen tőle, mert Jávor nem az a típusú ember, aki ebben a kérdésben okosat tudna mondani. Hazatérésének oka a honvágy és a magyar művészek nyugati érvényesülési lehetetlensége. Ezen a vonalon lehet kérdéseket feltenni neki csak úgy, mint menekültekre nézve.

Jávorék Budapestre pénz és lakás nélkül fognak érkezni. Kérem, hogy ezen átmenetileg segítsenek kulturális szerveink. A felmerülő költségeket idővel el kell majd vele számolni. Mindenesetre úgy néznek ki, hogy a pályaudvarról nincs hová menniök. Minden ezzel kapcsolatos kedvesség és gondoskodás - különösen első benyomásként - sokat fog számítani.

A korábban jelzett budapesti színházi szerződést lehetőleg gyorsan meg kellene vele kötni, ha nem is mindjárt kap szerepet. A lényeg az lenne, hogy érezze a megbecsülést és - szemben amerikai tartózkodásával - azt, hogy nem kallódik, hanem foglalkoznak vele.

Ami korábban lakásukat, a Pasaréti úton lévő villát illeti, a Központ közölte, hogy annak visszaadásában a magyar hatóságok segíteni fogják őket. Jelenleg amerikai alkalmazottak laknak a házban. Jávor ezzel kapcsolatban majd elmondja azt is, hogy az amerikaiak az elmúlt évek során sokat loptak ott maradt készleteiből. A lakással kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy Jávorné itt velem közölte: hajlandók lennének annak egy részét leválaszttatni és valakinek odaadni. Erre lehet hivatkozni majd nekik Budapesten. Mindenesetre, ha nekik lesz majd valaki jelöltjük erre, véleményem szerint nem kellene más megoldást javasolni.

Itt említem meg, hogy minden kérdést otthoni szerveink - főleg az első időben - úgy beszéljenek meg Jávorral, hogy a felesége is jelen legyen, mert Jávor egyedül nem határozatképes.

A korábban jelentett Sárossy-féle mentalitásnak nincs hatása Jávorékra, és tisztában vannak azzal, hogy kemény munkával kell elérniök helyzetük kedvező alakulását. Egyébként felesége is dolgozni szeretne. Mivel tud angolul, franciául és németül, az IBUSZ-nál vagy máshol jó hasznát lehetne venni.

 

Zádor Tibor

id[eiglenes] ügyvivő

 

Horváth Imre

külügyminiszter elvtársnak

Budapest

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-6-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírt másodlat.

 

d.

A washingtoni magyar követség válasza Jávor Pál 1957. október 14-én feltett kérdéseire

Washington, 1957. október 25.

 

Washington, 1957. október 25.

 

Mr. Paul Jávor

2287 Old Arcbard Ave.

Apt. 31.

Montreal, Canada

 

Tisztelt Jávor Úr!

 

Kissé megkésve válaszolok levelére, melynek oka az, hogy minden szempontból véglegeset kívántam írni. Az alábbiakban egyenként adom meg a kért felvilágosítást:

 

1./ A hajó november 10-én indul Montrealból. A mellékelt prospektus szerint Torontóban és Halifaxban van a Báthorynak képviselete. Kérem oda elmenni és a mellékelt csekkel az első osztályú jegyeket megváltani. Ott megtudják, hogy a csomagokkal mit kell tenni.

2./ A csomagokra ráírhatnak valamilyen angliai címet, ahol a hajó kiköt, de véleményem szerint lehet Gdyniát írni, a hajó végállomását. Pest megjelölésére nincs szükség, mert oda a hajó amúgy sem megy.

3./ Amikor a jegyeket megvették és minden rendben van, haladéktalanul értesítsenek bennünket. Ugyancsak - és ez nagyon fontos - a hajó indulása előtti órákban, esetleg a hajóról táviratot, vagy express levelet küldjenek, hogy indulnak. Ennek alapján értesítjük varsói nagykövetségünket, melynek megbízottjuk Gdyniában várja majd Önöket, aki a Budapestig szóló vonatjegyeket, mind pedig a csomagok feladását el fogja intézni.

4./ Budapestre olyan súlyú poggyászt lehet vinni, amilyen van. A lényeg az, hogy jól legyen csomagolva a hosszú útra.

5./ Az út összesen kb. 10 napig fog tartani. Ebben benne van a Gdyniától Budapestig tartó kb. másfél-két nap is. (Először Varsóba mennek, ahonnan közvetlen járat van Pestre.)

6./ Budapesten nem fognak megfeledkezni Önökről. Remélem, hogy ezt a feltevés nem a velünk való ismeretség alapján alakították ki. A pályaudvaron fogják Önöket várni és a normális kerékvágásba indulásig fognak átmeneti megoldásról gondoskodni. Amennyiben a megérkezést követő napokban úgy érzik, hogy egyik-másik ügyben pontosan nem ismert hatósághoz kell fordulni, a Külügyminisztériumban Szigeti Károly vagy Első József nevű urakat telefonon vagy személyesen el lehet érni. Biztos vagyok azonban abban, hogy a színészek szervezete, illetve a Népművelési Minisztérium képviselői mindent megtesznek majd, hogy megkönnyítsék a felmerülő problémákat.

7./ Arra a kérdésre, hogy mennyi pénzt szükséges magukkal vinni, nem tudok választ adni. Az útra mindenesetre kell pénz. Ha Budapestig megmaradna valami a Nemzeti Bank 100%-os felárral beváltja, sőt már a határon lehet ezt elintézni.

Ennyiben - remélem - válaszoltam a kérdésekre. Ha még lenne valami, szívesen állunk a rendelkezésükre.

Legközelebb már csak Budapesten fogunk találkozni. Jövő nyáron majd otthon leszek és telefonálok. Addig is jó utat, szerencsés megérkezést és sok sikert.

 

Baráti üdvözlettel:

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-6-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség.- Géppel írt, aláírás nélküli másolat.

 

 

e.

Jávor Pál lakásügye

 

Külföldi Magyarok Önálló Referatúrája

Ügyiratszám: 31/x/915/1957.

Tárgy: II. [kerület] Pasaréti út 8.

sz[ám] alatt lévő ház mentesítése

 

 

Hivatkozva fenti számú átiratukra, a Külügyminisztériumnak nincs ellenvetése Jávor Pál színművész II. Pasaréti út 8. sz. alatti ingatlanának visszaadása ellen. A tulajdonjog visszaadásával egyetértünk. A beköltözést illetően igyekszünk segítségére lenni, hogy a jelenleg bentlakó amerikai követségi beosztott kiköltözése után Jávor Pál elfoglalhassa lakását.

 

Budapest, 1957. december 16.

 

Első József

ref[eratúra] vez[ető]

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-1-k-1945-1964-20-a-311-x-915-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Vegyes Admin. - Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat.

 


  

  

Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.Tovább

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.Tovább

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő