Párizsban meggyilkolják Jean Jaurès francia pacifista politikust, a világháborús részvétel elleni tiltakozó mozgalom vezetőjét.Tovább
Jávor Pál levelei az emigrációból
Hazatérés Magyarországra
Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."
6.
Zádor Tibor ideiglenes ügyvivő levele Horváth Imre külügyminiszternek Jávor Pál és felesége utazásának fejleményeiről
Washington, 1957. szeptember 24.
14/4/szig. titk. 1957. szigorúan titkos
Washington, 1957. szeptember 24.
Tárgy: Jávor Pál ügye
Az elmúlt futárposta óta újabb fordulat következett be Jávor Pál hazatérési ügyében. Levelet írt a követségnek, amelyben kérte, hogy New Yorkban teendő utunk alkalmával értesítsük, mert fontos mondanivalója lenne.
Ennek alapján legutóbbi New York-i tartózkodásom során Nyulasi elvtárs találkozott Jávorral, aki Sárossy Mihály társaságában előadta, hogy változatlanul az a szándéka, hogy hazatérjen Magyarországra, annak ellenére, hogy legutóbb - szerinte - rajta kívülálló okokból kifolyólag nem állt módjában elutazni a tőlünk kapott jegyekkel. Sárossy meglehetősen nagyképűen igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy Jávor hazatérése legalább annyira, ha nem nagyobb, érdeke a magyar kormánynak, mint Jávor Pálnak, és erre alapítva anyagi előnyöket igyekezett Jávor számára elérni. Így többek között még amerikai tartózkodása idejére bizonyos pénzösszeget, az útra jegyeken kívül költőpénzt, majd Magyarországra érkezését követően nagy forintösszeget jelölt meg, amelyet addig is, amíg Jávor szerződést kap, folyósítani kellene számára.
Nyulasi elvtárs ezek elől a kérdések elől természetesen kitért, majd a következő nap egy levélben tájékoztattuk Jávort arra nézve, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyek hazatérésével kapcsolatban fennállanak. Röviden összefoglaltuk a magyar hatóságok álláspontját, és kértük, hogy tájékoztasson bennünket azzal kapcsolatos véleményéről. Rövid időn belül Jávor tudatta velünk, hogy a maga részéről teljesen elfogadja a mi elképzelésünket, és nem azonosítja magát a Sárossy által elmondottakkal. Kérte, hogy hajójegyét számára és felesége számára küldjük meg, mellyel Kanadából kívánnak hazautazni. Jelenleg Jávor Sárossy színtársulatával az Egyesült Államokban és Kanadában vendégszerepel magyar közönség előtt, és ez a szereplés október 16-án fejeződik be. Azt követően bármikor útra készen áll.
A magunk részéről azt javasoljuk, hogy Kanadából a Báthory lengyel hajóval utazzanak haza, mely Gdyniába, ahonnan vonattal utaznának tovább Budapestre. Kérjük, hogy a további jegyek helyett, melyeket, mint ismeretes, Börzsey elvtárs és családja használt fel, ezúttal a Báthoryra váltsanak jegyet Jávorék számára, majd Gdyniától a vonatjegyet egészen Budapestig. A hajó november 10-én indul Montrealból. Kérjük, hogy a jegyek megváltásáról bennünket értesíteni szíveskedjenek, és azt idejében meg is kapjuk.
Zádor Tibor
id[eiglenes] ügyvivő
Horváth Imre
külügyminiszter elvtárs
Budapest
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-4-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírással ellátott másodlat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 31.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő