A Német Birodalom hadat üzen az Orosz Birodalomnak.Tovább
Jávor Pál levelei az emigrációból
Hazatérés Magyarországra
Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."
3.
Levélváltás Jávor Pál utazási szándékának megváltoztatásáról
a.
Jávor Pál levele a washingtoni magyar követségnek
New York, [
Tisztelt Uraim. Kések a válasszal, de feleségem néhány nappal tovább maradt, és telefonon nagyon körülményes volt nekem beszámolni a beszélgetésünkről. Most, hogy itthon van, elmondottam neki a tényeket, s rájöttünk, hogy semmi, de semmi nincsen elintézve és semmi, de semmi nincsen részemre biztosítva. Nekünk már az a gyanúnk, hogy azok, akiknek törődniük kellene velünk, nem nézik jó szemmel a hazatérésünket. Ha esetleg Önök lennének az én helyemben, és a jövőjüket ilyen fél kézzel intéznék, hát kétlem, hogy bármelyikük gondolna a hazamenetelre. Úgy érzem ezek után, hogy a mi helyzetünk marad úgy, ahogy eddig volt. Én a magunk részéről mindent elkövettem, hogy hazakerüljünk.
Hívük,
Jávor Pál
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a -14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.
b.
Zádor Tibor ügyvivő levele Jávor Pálnak hazatérési szándékának megváltoztatásáról
Washington, 1957. június 22.
Jávor Pál Úr
New York 1957. június 22.
Tisztelt Jávor Úr!
Legutóbbi leveleink keresztezték egymást, ennek ellenére azonban szükségesnek tartom e sorok megírását.
Az Ön leveléből - éles ellentétben legutóbbi beszélgetésünkkel - az derül ki, hogy nincs megelégedve hazatérésük intézésének módjával. Vagy talán helyesebb lenne, ha azt írnám, hogy a kedves felesége nincs megelégedve. Számunkra természetesen teljesen mindegy, hogyan alakult ki ez a negatív álláspont.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a hazatérés gondolata az Ön részéről merült fel. Amint azt nyilván személyesen is tapasztalta, mind mi, mind pedig a hazai hatóságok megkülönböztetett gonddal és körültekintéssel intéztük kérését. Ennek eredményeként közöltük legutóbb, hogy Budapestről megküldik a hajójegyeket, az egyik budapesti színház azonnal szerződteti hazatérése után és a lakás visszaadásának a kérdésében is döntő mértékben számíthat a magyar hatóságok teljes támogatására.
Egészen bizonyos vagyok abban, hogy egyetlen ország sem tette volna meg 11 évvel ezelőtt eltávozott bármely állampolgára érdekében.
Ha Önök mégis a legutóbbi levélben körvonalazott álláspontra jutottak, azt semmiképpen sem lenne helyes a mi intézési módunkkal indokolni. Annak oka - véleményem szerint - egészen más. Ez természetesen csak Önökre tartozik.
Mi úgy érezzük, hogy minden támogatást megadtunk és a lehető legkedvezőbb eredményeket értük el hazatérési szándékuk realizálása érdekében. Ha Ön úgy érzi, hogy valóban a mi oldalunkon mutatkozott meg a hiányosság, akkor ezzel nekem személy szerint is komoly csalódást okozna.
Ezzel - legutóbbi levelükkel - az egész kérdést lezártnak tekintem. Közlöm Budapesttel megváltozott szándékukat, hogy mind az útiköltség, szerződés, mind pedig a villa kérdésében ennek fényénél tudjanak intézkedni, illetve terveiket megmásítani.
Őszintén sajnálom, hogy Jávor Pál végleg elkallódik.
Kérem, fogadják teljes tiszteletem kifejezését.
Zádor Tibor
ügyvivő
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírással ellátott másodlat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt augusztus 01.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő