Jávor Pál levelei az emigrációból

Hazatérés Magyarországra

Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."

 

Források

 

1.

Külügyminisztériumi levelek Jávor Pál hazatérési szándékáról

 

a.

Zádor Tibor washingtoni ideiglenes ügyvivő jelentése Jávor Pál hazatérési szándékáról

Washington, 1956. október 27.

 

 

 

578/szig. titk./1956.                                                                                      szigorúan titkos!

E[lőadó]: Molnár István                                                                                         Készült: 3 pld

Központ: 2 pld

Követség: 1 pld.

Gépelte: Vargáné

 

Washington, 1956. október 27.

 

1956. október 17-én Molnár elvtárs felkereste Jávor Pált New York-i lakásán, mivel Jávor egy levelet küldött a követséghez, melyben kérte, hogy a követség egyik munkatársa látogassa meg.

Jávor igen szívélyesen fogadta Molnár elvtársat és közölte, hogy az izraeli vendégszereplése alkalmával beszélt Alföldi és Illés elvtársakkal, a magyar követség beosztottjaival, és e beszélgetés hatásaként úgy döntött, hogy haza szeretne menni Magyarországra, és otthon kíván dolgozni, amennyiben a magyar szervek engedélyezik hazatérését.

Amerikai tartózkodásáról elmondta, hogy nem szereti azt a szerepet, amelyben itt kell élnie, ugyanis sokat kell utaznia és fellépésein nem a neki megfelelő szerepeket játszhatja és a neki kedves dalokat énekelheti, hanem az emigráció vezetői állítják össze a műsorát, és abban néki kevés beleszólása van. Anyagi helyzetük rendkívül rendezetlen, éppen ezért kéri, hogy az útiköltségét fizessék ki a magyar szervek, ő hajlandó otthon visszafizetni azt a magyar kormánynak.

Terveivel kapcsolatban közölte, hogy szeretne a Nemzeti Színháznak továbbra is tagja maradni, nem szeretné, ha vidékre helyeznék, bár szívesen leutazik vidékre, vendégszereplésekre éppen úgy, mint ahogyan a többi budapesti színész. Az a terve, hogy a színház mellett a filmnél is szeretne dolgozni. Otthoni lakását szeretné visszakapni, bár tudja, hogy a pasaréti öt szobás lakásában jelenleg az amerikai követség dolgozói laknak, és azoknak fél éves felmondási idejük van. Természetesen hajlandó várni. Az a ház ugyanis a legkedvesebb emlékeinek egyike, ott szoktak összejönni a magyar irodalom és művészet legnagyobb élő képviselői, az egy kultúrközpont volt Budapesten.

Hazautazásának idejét úgy jelölte meg, hogy amint csak a magyar kormány engedélyezi, azonnal indul. Felesége nem utazik most vele, mert felesége Gábor Joly New York-i ékszerüzletében dolgozik, és a karácsonyi „szezont" megvárja, amikor jóval több a bevétel, mint egyéb időszakban, és az így szerzett pénzen ágyneműt szeretne vásárolni, hogy Magyarországon erre egy ideig ne legyen gondjuk. Jávor felesége csak a jövő tavasszal szándékozik hazautazni. Minden bizonnyal férje otthoni fogadtatásától teszi függővé végleges hazatelepedésüket.

Jávor elmondotta, hogy a kint élő magyar színészek és művészek nem érzik jól magukat, szinte kivétel nélkül valamennyien szeretnének hazamenni Magyarországra, de nem merik megtenni az első lépéseket, különösen azok nem, akik már felvették az amerikai állampolgárságot, attól félnek, hogy hazatérési szándékuk nyilvánosságra kerülése után hűtlenséggel, esetleg hazaárulással vádolnák őket, és meghurcoltatásban lenne részük.

Zilahy Lajos íróval kapcsolatban közölte, hogy Zilahy nem rég kapta meg az amerikai állampolgárságot, véleménye szerint Zilahy nem szívesen menne haza Magyarországra, még látogatóba sem, nehogy elveszítse a nehezen megszerzett amerikai állampolgárságot.

Jávornak az volt a kérése, hogy az illetékes magyar szervek ne fogadják őt valami különös ünnepléssel, ő nem akar semmiféle feltűnést, ő nem akarja a mai magyar államot zsarolni azzal, hogy a „nagy-Jávor" hazatért Magyarországra, ő csak egy méh szeretne lenni abban a kaptárban, melyet úgy hívnak, hogy Magyarország.

Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."

Anyagi helyzetének alakulásáról elmondta, hogy jelenleg nincs „fix" állása, cikkeket, tanulmányokat ír a „Szabadság" című amerikai magyar lap számára. E hó 22-ére meghívta Jávort egy megbeszélésre a 

 egyik „főkutyája" (Jávor kifejezésével élve), hogy egy havi 400 dolláros állásban szeretnének megegyezést kötni Jávorral, de Molnár elvtársnak kijelentette, hogy nem fogadja el a felkínált állást.

1946-ban, Magyarországról történt kiutazásával kapcsolatban elmondotta, hogy szabályos útlevéllel távozott, egy 

 nevezetű fasiszta szélhámos csábította ki azzal, hogy 100 000 dollárt gyűjtenek majd, és küldenek haza a magyar gyermekek részére. Nemcsak a 100 000 dollárt nem kapta meg Jávor, de még a neki ígért évi 7000 dolláron felüli fizetésből is csak évi 2000 és néhány száz dollár lett, az is csak két évi pereskedés után. Sokat beszélt arról Jávor, hogy soha nem felejtkezett meg hazájáról, a magyar művészetről és művészekről. Egyik romániai vendégszereplése alkalmával például tiszteletdíj fejében azt kérte Groza miniszterelnöktől, hogy küldjön egy vagon sót és egy vagon díszletlécet Magyarországra.

Molnár elvtársnak arra a kérdésére, hogy gondolt-e már előbb is arra, hogy hazamegy, Jávor elmondta, hogy még 1948-ban, vagy 

 egyik éjjel felhívta telefonon Major Tamást Budapesten azzal a gondolattal, hogy Major esetleg hívja majd haza őt, de mivel Major nagyon hidegen beszélt Jávorral, Jávor letette a kagylót. Jávornak ez nagyon rosszul esett, ugyanígy a róla otthon megjelent rágalmazó cikkek, ízléstelen, hazug viccek és egyéb, szerinte jogtalan sértések. Elmondta, hogy ő ezt nem érdemelte meg, őt 1944-ben elvitték a nyilasok, Sopronkőhidán együtt ült a fegyházban Mindszentyvel, majd a németek koncentrációs táborba hurcolták, ahol kiverték a fogait. Most kártérítést követel a német kormánytól kivert fogaiért. Az 1948- vagy [19]49-ben történt emlékezetes telefonhívás után Jávort elbocsájtották a  azzal az indoklással, hogy adatokat szolgáltat a kommunistáknak. (Az amerikai elhárítás bizonyára lehallgatta ellenőrzése során Jávor telefonbeszélgetését Majorral és ezt a tényt, hogy Magyarországgal beszélt, a fasiszta emigráció felhasználta Jávor ellen).

Jávor egy félénk, roppant érzékeny ember benyomását keltette, hazatérésekor ezt komolyan figyelembe véve kell vele foglalkozni.

 

Zádor Tibor

id[eiglenes] ügyvivő

 

Horváth Imre

külügyminiszter elvtársnak

Budapest

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-578-szig. titk.-1956. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírással ellátott másodlat.

 

 

b.

Szigeti Károly külügyminisztériumi osztályvezető levele a washingtoni magyar követségnek Jávor Pál hazatéréséről

Budapest, 1957. január 19.

 

007771/szig. titk.

 

Fentiekre és másutas távirataira hivatkozva közöljük, hogy Jávor Pál hazatérése előtt részünkről semmiféle akadály nincs. Kéréseit is támogatjuk, azonban ezzel kapcsolatban kérjük, hogy a követség ismertesse vele a következőket:

Előre sajnos nem tudunk ígéretet tenni arra, hogy melyik színháznál vagy filmgyárnál működhet, mivel ez attól függ, hogy melyikkel köt szerződést. Mi - ismételten kihangsúlyozzuk - jóindulatúan támogatjuk kéréseit, és a magunk részéről mindent megteszünk, hogy hozzásegítsük a jelentésben ismertetett elgondolásai megvalósításához, de elhelyezkedésével kapcsolatban elengedhetetlenül szükséges, hogy saját maga tárgyaljon itthon az érdekeltekkel. Ettől függ a Nemzeti Színház-i tagsága is. (Amennyiben a „Nemzeti Színház örökös tagja" címről lenne szó, közölhetjük, hogy ezt 1952-ben általában megszüntették és a Művészeti Tanácstól függ, hogy visszaállítja-e valamikor). Problémát okoz az útiköltséggel kapcsolatos javaslata. Kérjük a követséget, magyarázza meg Jávornak, hogy bármennyire szeretnénk, nehéz valutáris viszonyaink miatt nem tudjuk vállalni, hogy akárcsak kölcsön formájában is fedezzük hazautazási költségeit. Ezt bizonyára meg fogja érteni.

Ami a lakást illeti, közöljük, hogy azt 1952-ben államosították, az Ingatlankezelő Vállalat kezelésébe került, amely kiadta az amerikai követség egyik beosztottjának. A bútorokért használati díjat kap Jávor anyósa. (A helyzetet a művész bizonyára jól ismeri). Az amerikai követség a közelmúltban 8-10 évre bérbe akarta venni a házat, azonban ez elől kitértünk. Elképzelésünk szerint a lakást Jávor minden további nélkül meg fogja kapni. Véleményünk szerint leghelyesebb és az amerikaiak számára is legelfogadhatóbb az lenne, ha Jávor hazaérkezésekor közölné velük, hogy szüksége van a lakásra. E kérdés rendezésében is - akárcsak a többiben - számíthat segítségünkre. A követség azonban semmiféle ígéretet ne tegyen.

Követségünk megemlítheti Jávornak, hogy a múlt év közepén Argentínából hazatért Páger Antalnak is nagyjából hasonló problémái voltak, azonban ezek mind rendeződnek, és a művész a közeljövőben már fel is lép, valószínűleg a Néphadsereg Színházában (volt Vígszínház). Említést tehetnek Kiss Ferencről, akit háborús bűnösként annak idején elítéltek. Nevezett szabadulása után azonnal elhelyezkedett, a debreceni Csokonai Színház legkiemelkedőbb művésze, és a napokban a budapesti Nemzeti Színházban lép fel a Bánk bán címszerepében.

Egyébként közöljük a követséggel, hogy Jávor részére a Konzuli alnapló számán hazatérési igazolványt állíthat ki.

 

Budapest, 1957. január 19.

 

Ui. A megadott engedély száma: 1696/57.

 

Szigeti Károly

osztályvezető

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-578-1-Res-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírással ellátott másodlat.

 

 

c.

Zádor Tibor ideiglenes ügyvivő jelentése a Külügyminisztériumnak Jávor Pálról

Washington, 1957. január 25.

 

 

Magyar Népköztársaság Követsége, Washington                                        szigorúan titkos!

14/1957. szig. titk.                                                                         Washington, 1957. január 25.

                                                                                              Tárgy: Jávor Pál színművész                                                                                                hazatérési szándéka

Hiv. sz.: 007771/sz. t.

Előzetes megbeszélés szerint Nyulasi elvtárs felkereste Jávor Pált New Yorkban. A látogatás alatt Jávor Pál és felesége igen kedves volt. Meglehetősen szerény körülmények között élnek egy régi, félig fából épült bérház első emeletén. Lakásuk egy konyhából, egy nappaliból és egy hálószobából áll. Havonta $ 140-et fizetnek érte.

A látogatás alatt leginkább a felesége beszélt. Mindjárt az elején kijelentette, hogy egyelőre nincs szándékukban hazamenni, azt mondották, ha kibírták itt 10 évig, kibírják még egy ideig.

A lányuktól, aki Pesten él, a látogatás előtti napokban kaptak levelet, amelyben részletesen tájékoztatta őket az otthoni helyzetről, valamint arról is, hogy nem vándorolnak ki az Egyesült Államokba. A lánya játék és díszbabák festésével foglalkozik. Másik rokonuk Bécsben él, azok is hívták a lányukat, hogy menjen ki Ausztriába, találkoztak is a magyar határnál, de a lánya ott is azt mondta, hogy ő jól érzi magát Magyarországon, és visszament Budapestre.

Jávor Pál most Camp Kilmer-en dolgozik, abban a táborban, ahol a magyar menekültek szűrővizsgálaton esnek át megérkezésük után. Mint tolmácsot foglalkoztatják. Elbeszélése szerint igen nagy az elégedetlenség a táborban. Az elégedetlenség oka, hogy az amerikaiak addig nem engedik őket szabadon mozogni, amíg minden szempontból meg nem vizsgálták őket. Erre mondják a menekültek, hogy ez egy újabb vasfüggöny.

Azoknak a menekülteknek, akiket idehoztak Amerikába, legtöbbje igen fiatal, 30 éven felüli mindössze 80 van közöttük. Legtöbbje mérnök, egyetemi hallgató. A mérnököket gyorsan el tudják helyezni, mert nagy a mérnökhiány. A menekült mérnökök általában havi 400-700 dolláros fizetést tudnak elérni. Az egyetemi hallgatók részére ösztöndíjakat szereznek, bármilyen szakon tanul. Szerinte ennek az az oka, hogy az amerikai ifjúság elpuhult, nem akar tanulni, ezért szívesen látják az igyekvő külföldieket. A menekültek között sok régi középosztálybeli van, akik mint átképzősök szakmát tanultak, ezeket is könnyen és gyorsan tudják elhelyezni. Sok muzsikus cigányt is hoztak Amerikába, ezeknek is meglehetősen jó szerződéseket tudtak szerezni. Azoknak, akiknek nincsen szakmájuk és a nyelvet sem ismerik, sokkal nehezebb a helyzetük, így pl. a színészeknek és a papoknak. Ezeknek tányérmosó állással kell beérniük, amiért 120 dollárt kapnak havonta. De ez is szerencse dolga, mert pl. Szabó Sándor színészt egy kis farmmal és egy gépkocsival ajándékozták meg.

Érdekes jelenségként említi meg, hogy találkozott olyan menekültekkel, akik nem tudtak magyarul beszélni. Mint kiderült róluk, ezek ausztriaiak, akkor magyar menekülteknek adták ki magukat, hogy Amerikába jöhessenek.

A menekülteket vallásuk szerint csoportosítják, és úgy is szállásolják el. Megesik azonban az, hogy összecserélődnek, így pl. előfordult, hogy zsidók kerültek katolikusok közé. Egyik alkalommal felhívták telefonon, hogy segítsen az egyik menekültnek, mert nem mer tovább abban a barakkban maradni, egész nap rohadt zsidónak szólították. Ez erősen lerontja a menekültek esélyeit, mert az amerikaiak is tudomást szereznek róluk. A tábort őrző katonaság között nagyon sok olyan van, aki tud magyarul.

Elmondotta, hogy a Nemzeti Bizottmány szétesőben van, aminek egyik oka az, hogy az újonnan érkezettek nem ismerik el őket vezetőjüknek. A menekülteknek Nagy Ferenc, Varga Béla és a többiek beszédet tartottak, de eredménytelenül. A hallgatóság lehurrogta őket, hogy „amíg mi szenvedtünk, maguk itt jól éltek, és a Szabad Európa Rádión keresztül arra bíztattak, hogy már csak egy-két napig tartsunk ki." A Magyar Nemzeti Bizottmány tagjai havi 400 dollár fizetést kapnak a Free Europe-tól, amely Ford-alapítvány.

Jávorné említette, hogy az amerikai zsidóság helyesnek tartja a szovjet csapatok beavatkozását, ha Magyarországon valóban voltak zsidóüldözések az ellenforradalom alatt. Arról beszéltek még, hogy az amerikai magyarságot talán senki sem ismeri annyira, mint ők, mert míg létezett az a színésztársulat, amelyiknek ők is tagjai voltak, állandóan járták az országnak azokat a helyeit, ahol magyarok laknak, és most is jár vendégszerepelni magyarlakta vidékekre. Nemrégiben volt Kanadában is.

Úgy gondoltuk, hogy ha pillanatnyilag, tekintettel az otthoni nehéz helyzetre, nem is akarnak hazamenni, a kapcsolatot érdemes velük továbbra is fenntartani, ezért beszélt Nyulasi elvtárs nekik az új magyar filmgyártásról, a magyar filmek külföldi sikereiről. Ekkor említette Jávor, hogy hallott egy nagyon jó magyar filmről, a Körhintáról. Mivel ez a film éppen megvan a követségen, felajánlottuk, hogy levetítjük neki. A látogatás január 4-én volt, este ¾ 9-kor kezdődött és éjjel ¼ 1-kor ért véget.

Természetesen más most már a helyzet. 007771. sz[igorúan] t[itkos] rendelet ismeretében másként beszélhetünk velük. Tekintettel arra, hogy Jávor igen nyílt és őszinte irántunk és - bár igen óvatos - örül a velünk való érintkezésnek, nyilvánvaló, hogy hazatérési szándékai fennállnak. Figyelembe véve az itteni hangulatot és propagandát, ez igen pozitíven értékelhető.

Az a véleményünk, hogy Jávor hazatérése mind otthon, mint pedig itt, jelentős visszhangot váltana ki. Ezért igen óvatosan, megfelelő formában, igyekezni fogunk ebbe az irányba terelni. Addig is fenntartjuk vele a kapcsolatot.

 

Horváth Imre

külügyminiszter elvtárs

Budapest

 

Zádor Tibor

id[eiglenes] ügyv[ivő]

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírással ellátott másodlat.

 

 

d.

 

Szigeti Károly külügyminisztériumi osztályvezető válasza a washingtoni követségnek

Budapest, 1957. február 11.

 

szigorúan titkos!

00707/1957.

Tárgy: Jávor Pál színművész hazatérési szándéka

 

A jelentést tudomásul vettük. Egyetértünk azzal, hogy Jávor magatartása pozitívan értékelhető, s éppen ezért kérjük, hogy a követség továbbra is maradjon kapcsolatban vele. Ez nemcsak hazatérését mozdíthatja elő, hanem egyúttal a követség tájékozódását is elősegíti a menekültekkel kapcsolatban.

 

Budapest, 1957. február 11.

 

Szigeti Károly

osztályvezető

 

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírással ellátott másodlat.

 

 

e.

  

Zádor Tibor ideiglenes ügyvivő jelentése a Külügyminisztériumnak

New York, 1957. április 23.

 

 New York, 1957. április 23.

Készült: 3 pld-ban                                                                            Tárgy: Jávor Pál hazatérése

Központ: 2 pld

Követség: 1 pld

Gépelte: H. S.

 

Futárzárás után New Yorkban találkoztam Jávor Pállal és feleségével, akik levélben értesítették a követséget, hogy szeretnének velünk találkozni. Nyulasi elvtárs társaságában meghívtam őket egy reggelire, és közel egy órán keresztül beszélgettünk.

Ennek során elmondották, hogy egyre közelebb kerülnek a hazatérés gondolatához, minden itteni propaganda ellenére. A találkozás előzménye egyébként a következő volt: még februárban levelet írtunk nekik, melyben a központ által közölt információkat megfelelő formában, de nem túl konkréten tudtukra adtuk. A levél hangja udvarias volt, de olyan, amelyből nyilvánvalóan kitűnt, hogy legközelebb nekik kell lépni. Azóta részünkről semmiféle kezdeményezés nem volt. A napokban azután jött tőlük a levél, kérve találkozót.

A találkozást igyekeztek felhasználni arra nézve, hogy megbizonyosodjanak néhány aggályuk alaptalanságáról, így például arról, hogy senki hivatalos helyről nem fogja őket azzal fogadni, hogy a nehézségek elmúlta után jöttek learatni a babérokat, vagy, hogy akármilyen irányú politikai jellegű kérdésbe beviszik őket, stb. Erre természetesen negatív választ kaptak, de semmiféle ígéretet nem tettünk, sőt röviden tájékoztatást kaptak az otthoni problémákról, különösen a kezdet valószínű nehézségeiről.

Abban elvileg megállapodtunk velük, hogy hazatérésük legfőbb célja a honvágy, ezen kívül az, hogy Jávor csak otthon tud valaki lenni, és végül abban, hogy hazamenetelük Amerikából a jelenlegi helyzetben, amikor közel 200 ezer embert hagyta el az országot, nyilvánvaló politikai állásfoglalás, melynél elismerőbbet senki sem tudna tenni ilyen körülmények között Magyarország, a jelenlegi magyar rendszer iránt. Ha hazamennek és kérdezni fogják őket, ezt fogják mondani a sajtónak is. Ami az Egyesült Államokat illeti, nincsenek rossz tapasztalataik, mert nem vártak többet, és nem az itteni viszonyoknak tulajdonítják, hogy Jávorból nem lett vezető színész.

Ami távozásuk időpontját illeti, kb. augusztusra esne. Ennek főleg anyagi okai vannak részükről. Jávor menne előbb is, de felesége külön elmondta Nyulasi elvtársnak, hogy a nők és az ital miatt nem engedné el előbb. Egyébként egészen nyilvánvalóan látszott, hogy az asszony irányítja Jávort állásfoglalásaiban.

Van egy kérésük, melyet szeretnének hamarosan tudni. Bár korábban közöltük velük, hogy a hazautazás költségeit nem tudjuk fedezni, kérték ennek felülvizsgálását. Ha lenne rá mód, csakúgy, mint néhány hazatérő esetében volt rá, otthon forintban meg lehetne venni a hajójegyet számukra, kiküldeni ide és hazatérésük után kiegyenlítenék a költségeket. Ha ez a lehetőség fennáll, kérem utánanézni és táviratilag értesíteni.

 

Zádor Tibor s. k.

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt másolat.

 

 


  

Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.Tovább

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.Tovább

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő