Jávor Pál levelei az emigrációból

Hazatérés Magyarországra

Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."

2.

Levélváltás Nyulasi Antal követségi titkár és Jávor Pál között

  

a.

Nyulasi Antal követségi titkár levele Jávor Pálnak

Washington, 1957. március 6.

 

Tisztelt Jávor Úr!

 

Ezúton válaszolok az elmúlt hónapok során felmerült kérdésekre. Amint azt már korábban is közöltük, a magunk részéről teljes erkölcsi támogatást nyújtunk ahhoz, hogy visszatérjen Magyarországra, és elfoglalja azt a helyet, amelyre legjobb színművészeink jogosultak. Amikor úgy érzi, hogy eljött az ideje a hazatérésnek, kérem, értesítsen bennünket, hogy a szükséges utazási igazolványt kiadjuk az Önök számára.

Ami magyarországi színházi tevékenységét illeti, semmi véglegeset nem tudok közölni. A jelenlegi gyakorlat szerint minden színész egyénileg köti meg szerződését az általa kívánt színházzal vagy filmgyárral. Ez teljes választási szabadságot ad művészeinknek nemcsak a város, hanem a színház vagy filmgyár megválasztásában is. Példaként említem meg, hogy tudomásom szerint a nemrégiben hazatért Páger Antal a Vígszínházzal, Kiss Ferenc pedig a debreceni Csokonai és a budapesti Nemzeti Színházzal kötött szerződést. Amennyiben tehát Ön a budapesti Nemzeti Színházban kíván fellépni, és egymás feltételeit elfogadhatónak tartják, Budapest színházkedvelői ismét az ország vezető színházában fognak hálásan tapsolni egyik legkiválóbb és legismertebb művészünknek.

A „Nemzeti Színház örökös tagja" címének kérdése pillanatnyilag még rendezetlen. Amennyiben a Művészeti Tanács megváltoztat egy korábbi rendelkezést, ebben a viszonylatban is a régi gyakorlat fog ismét kialakulni. Egyébként jelenleg más művészeti címek is léteznek, melyek jelentős havi pénzügyi jövedelmet is eredményeznek.

Ami a lakás kérdését illeti: 1952-ben az államosítási törvény értelmében az Ingatlankezelő Vállalat kezelésébe került, amely kiadta az amerikai követség egyik munkatársának. Amint azt Ön bizonyára jól tudja, a bútorok használatáért t[isztelt] feleségének édesanyja pénzügyi ellenszolgáltatást kap. Az amerikai követség legutóbb 8-10 évre ki akarta bérelni a házat, a kérdés elől azonban - tekintettel hazatérési szándékára - kitértünk. Ennek alapján minden kötelezettség nélkül közölhetem, hogy Budapestre érkezésük után - megfelelő nyilatkozat tétele után - a lakást minden további nélkül ismét birtokba vehetik, és a családi otthon mellett, ismét a magyar művészeti élet egyik kedvelt találkozó helyévé változtathatják.

Ezzel a magunk részéről lezártnak tekintjük a kérdés adminisztratív vonatkozásait. Kérem, hogy alkalomadtán értesítsen utazási szándékáról. Addig is állunk rendelkezésére. Egyben kérem, hogy e levélben foglaltakat csak tájékoztató jellegűnek tekintse.

 

Kiváló tisztelettel:

 

Nyulasi Antal

III. o. titkár

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség - Géppel írt, aláírással ellátott másodlat.

  

  

b.

Jávor Pál levele Nyulasi Antal követségi titkárnak

New York, 1957. április 17.

 

Április 17. 1957.

 

Kedves Nyulasi Uram. Feleségemet sorozatos gyász érte, és így csak most tudok válaszolni kedves, tájékoztató soraira. Nagyon örülnék, ha legközelebbi New York-i útja alkalmával felkeresne. Addig is szívélyesen üdvözöljük,

 

Jávorék

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a -14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.

 

 

c.

Jávor Pál levele Nyulasi Antalnak hazautazásának körülményeiről

New York, 1957. május 29.

 

Május 29. 1957.

 

Kedves Nyulasi uram. Már nagyon régen nem hallottam hírt Önökről, és azért írok, hogy érdeklődjem az ügyem állásáról. Nem vagyok benne biztos, hogy miben állapodtunk meg. Hogy Önök keresnek meg engem, vagy pedig írnak nekem. Nagyon szeretném, ha levelemet megválaszolná. Rengeteg átkozódó és szidó levelet kapok az itteni magyaroktól, akiknek Pestről megírták, hogy haza szándékozom térni. Én írtam 

 egy levelet, és jeleztem benne, hogy honvágyam van, és szeretnék hazamenni. Mondanom sem kell, hogy széjjel ment a hír és nemcsak az újságokban, hanem a rádióban is bemondták. Az itteni Free Europe Radio megfigyelője szintén hallotta a bejelentést a magyar rádiónak, mert már közvetve érdeklődtek nálam. Én mondottam, hogy Bécsbe szándékozom menni a nyár végén. Szóval a nagy titkunk már nem titok többé. S mert itt likvidálnom kell a bútoraimat, s még sok mindent, azért szeretném, ha Révai úrral átbeszélnék, és valamilyen tervet vagy elképzelést közölnének velem. Akár komolyan gondolják a hazaszállításomat, akár nem. Szívélyes üdvözletem mind a kettőjüknek.

 

Jávor Pál

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a -14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség, 14-1/1957. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.

 

 

d.

Nyulasi Antal válaszlevele Jávor Pálnak

Washington, 1957. június 3.

 

1957. június 3.

 

Kedves Jávor Úr!

 

Levelét megkaptam. Ami az utazással kapcsolatos otthoni indiszkréciókat illeti, azok valójában sajnálatosak, mert kellemetlenné teszik a távozás egyes körülményeit.

Ön érdeklődik „ügye állásáról". Amint azt már szóbelileg is közöltük, részünkről semmi akadálya nem lett volna, hogy akár hetekkel vagy hónapokkal ezelőtt hazautaztak volna. A Hazatérési Igazolvány bármelyik percben a rendelkezésükre áll. Az útiköltséggel kapcsolatban még érdemi válasz nem jött otthonról. Egyéni érzésem szerint, jó lenne, ha a jegyvételre itt gondolnának előre. Erről azonban rövidesen végleges tájékoztatást küldök.

A korábban már közöltek megerősítéseként: a lakás és főleg a szerződés kérdése csak Budapesten rendezhető személyesen. Egészen bizonyosak vagyunk abban, hogy otthon nagy megértést és együttműködési készséget fognak tapasztalni mind szakmai körök, mind pedig az illetékes kormányszervek részéről.

Kérem, közöljék velünk, hogy kb. mikor fognak elindulni és megérkezni Budapestre. Keresni fogjuk az alkalmat, hogy elutazásuk előtt még találkozzunk.

 

Szívélyes üdvözlettel,

Nyulasi Antal

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a -14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírással ellátott másodlat.

  

  

e.

Jávor Pál levele Nyulasi Antalnak hazautazásának körülményeiről

New York, 1957. június 5.

 

Június 5. 1957.

 

Kedves Nyulasi uram. A levele itt van előttem, és őszintén megírom, nagy csalódást okozott. Semmi pozitívum nincsen benne. Mikor Önnel beszéltem először, akkor a ház kérdése az Ön szavai szerint már el volt intézve, csak a szerződés a Nemzeti Színházzal és az örökös tagság kérdése forgott fenn. Természetesen az utóbbi kérdésre választ kaptam egyik levelében. Én már akkor a találkozásunknál említettem, hogy nincsen pénzem a hazautazáshoz és a dolgaim hazaszállítására. Ön megnyugtatott, hogy minden simán elintéződik, és a hazautazást illetőleg ne legyenek gondjaim. Most az egész ügyem megmere[ve]dett. A ház kétséges, amiben lakhatnánk. Előfordulhat, hogy az állami házkezelőség, éppen mert amerikaiak laknak benne, és havi 1200 dollárt hoz, azt mondja, hogy sajnos nem kaphatom vissza a házat. Igaz, hogy amint értesültem a jó bentlakók, sok dolgaimat mikor kicserélgették őket, mindig elvittek valamit emlékbe. Így az összes ezüst tálaink eltűntek. A bútoraim jó részét kihajigálták, stb. Már most az Ön levelében egy dolog az biztos, hogy kapok egy beutazási útlevelet. De miből rendeljek utazási jegyeket és miből szállíttassam haza azokat a dolgokat, amelyek szükségesek? Képeim, könyvek, etc. Vonaton is utaznom kell, sőt laknom szállodákban, amíg cserélek útirányt. Kedves Nyulasi uram. Én hiszem, hogy nem érti félre a levelemet, de nekem szükségem van valami biztosítékra. Abban a pillanatban, ha átléptem a határt, én megszűntem amerikai állampolgár lenni, és nem utazhatok csak úgy vaktában sehová se, mint ahogy nincs is szándékom. Engem a honvágyam visz haza. De a józan ész azt diktálja, hogy valamennyire biztosítsam magamat. Elvégre az otthoni illetékesek nem tudják, hogy mi miről beszéltünk és miben egyeztünk meg? Értsen meg, és próbáljon valamiképpen megnyugtatni. Szívélyesen üdvözli, és várja levelét,

 

Jávor Pál

 

P[ost] S[cript]: Annyira vártam a levelét és olyan kielégületlenül hagyott, hogy úgy éreztem, hogy azonnal kell választ írnom.

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Követség, - Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat.

 

 

f.

Nyulasi Antal levele Jávor Pálnak a hazatérésével kapcsolatos újabb fejleményekről

Washington, 1957. június 20.

 

Jávor Pál Úr

New York                                                                                                     1957. június 20.

 

Kedves Jávor Úr!

 

Most érkezett budapesti közlés alapján kérésére tájékoztatom:

Az utazási költségeket Budapest előlegezi. Kérem, közöljük indulásuk körülbelüli időpontját.

A lakáskérdés megoldásában nagy segítséget fognak kapni.

Az egyik budapesti színház (tudomásunk szerint nem a Nemzeti) szerződtetni kívánja megérkezését követően.

 

Kiváló tisztelettel,

 

Nyulasi Antal

III. o. titkár

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a -14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Követség. - Géppel írt és aláírás nélküli másolat.

 


 

 

Ezen a napon történt szeptember 25.

1918

Megalakult a Szent Imre Kör Segítő Bizottsága, amely a Pro Juventute Catholica akció szerveként működött. Ez volt a kör legjelentősebb...Tovább

1920

A Nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényjavasla-tot.Tovább

1931

Budapesten, a Royal moziban levetítik az első magyar hangosfilmet, „A kék bálvány”-t.Tovább

1956

Üzembe lép az első transzatlanti telefonkábel.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő