Norvégia függetlenné válik Svédországtól.Tovább
Jávor Pál levelei az emigrációból
Hazatérés Magyarországra
Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."
2.
Levélváltás Nyulasi Antal követségi titkár és Jávor Pál között
a.
Nyulasi Antal követségi titkár levele Jávor Pálnak
Washington, 1957. március 6.
Tisztelt Jávor Úr!
Ezúton válaszolok az elmúlt hónapok során felmerült kérdésekre. Amint azt már korábban is közöltük, a magunk részéről teljes erkölcsi támogatást nyújtunk ahhoz, hogy visszatérjen Magyarországra, és elfoglalja azt a helyet, amelyre legjobb színművészeink jogosultak. Amikor úgy érzi, hogy eljött az ideje a hazatérésnek, kérem, értesítsen bennünket, hogy a szükséges utazási igazolványt kiadjuk az Önök számára.
Ami magyarországi színházi tevékenységét illeti, semmi véglegeset nem tudok közölni. A jelenlegi gyakorlat szerint minden színész egyénileg köti meg szerződését az általa kívánt színházzal vagy filmgyárral. Ez teljes választási szabadságot ad művészeinknek nemcsak a város, hanem a színház vagy filmgyár megválasztásában is. Példaként említem meg, hogy tudomásom szerint a nemrégiben hazatért Páger Antal a Vígszínházzal, Kiss Ferenc pedig a debreceni Csokonai és a budapesti Nemzeti Színházzal kötött szerződést. Amennyiben tehát Ön a budapesti Nemzeti Színházban kíván fellépni, és egymás feltételeit elfogadhatónak tartják, Budapest színházkedvelői ismét az ország vezető színházában fognak hálásan tapsolni egyik legkiválóbb és legismertebb művészünknek.
A „Nemzeti Színház örökös tagja" címének kérdése pillanatnyilag még rendezetlen. Amennyiben a Művészeti Tanács megváltoztat egy korábbi rendelkezést, ebben a viszonylatban is a régi gyakorlat fog ismét kialakulni. Egyébként jelenleg más művészeti címek is léteznek, melyek jelentős havi pénzügyi jövedelmet is eredményeznek.
Ami a lakás kérdését illeti: 1952-ben az államosítási törvény értelmében az Ingatlankezelő Vállalat kezelésébe került, amely kiadta az amerikai követség egyik munkatársának. Amint azt Ön bizonyára jól tudja, a bútorok használatáért t[isztelt] feleségének édesanyja pénzügyi ellenszolgáltatást kap. Az amerikai követség legutóbb 8-10 évre ki akarta bérelni a házat, a kérdés elől azonban - tekintettel hazatérési szándékára - kitértünk. Ennek alapján minden kötelezettség nélkül közölhetem, hogy Budapestre érkezésük után - megfelelő nyilatkozat tétele után - a lakást minden további nélkül ismét birtokba vehetik, és a családi otthon mellett, ismét a magyar művészeti élet egyik kedvelt találkozó helyévé változtathatják.
Ezzel a magunk részéről lezártnak tekintjük a kérdés adminisztratív vonatkozásait. Kérem, hogy alkalomadtán értesítsen utazási szándékáról. Addig is állunk rendelkezésére. Egyben kérem, hogy e levélben foglaltakat csak tájékoztató jellegűnek tekintse.
Kiváló tisztelettel:
Nyulasi Antal
III. o. titkár
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség - Géppel írt, aláírással ellátott másodlat.
b.
Jávor Pál levele Nyulasi Antal követségi titkárnak
New York, 1957. április 17.
Április 17. 1957.
Kedves Nyulasi Uram. Feleségemet sorozatos gyász érte, és így csak most tudok válaszolni kedves, tájékoztató soraira. Nagyon örülnék, ha legközelebbi New York-i útja alkalmával felkeresne. Addig is szívélyesen üdvözöljük,
Jávorék
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a -14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.
c.
Jávor Pál levele Nyulasi Antalnak hazautazásának körülményeiről
New York, 1957. május 29.
Május 29. 1957.
Kedves Nyulasi uram. Már nagyon régen nem hallottam hírt Önökről, és azért írok, hogy érdeklődjem az ügyem állásáról. Nem vagyok benne biztos, hogy miben állapodtunk meg. Hogy Önök keresnek meg engem, vagy pedig írnak nekem. Nagyon szeretném, ha levelemet megválaszolná. Rengeteg átkozódó és szidó levelet kapok az itteni magyaroktól, akiknek Pestről megírták, hogy haza szándékozom térni. Én írtam
egy levelet, és jeleztem benne, hogy honvágyam van, és szeretnék hazamenni. Mondanom sem kell, hogy széjjel ment a hír és nemcsak az újságokban, hanem a rádióban is bemondták. Az itteni Free Europe Radio megfigyelője szintén hallotta a bejelentést a magyar rádiónak, mert már közvetve érdeklődtek nálam. Én mondottam, hogy Bécsbe szándékozom menni a nyár végén. Szóval a nagy titkunk már nem titok többé. S mert itt likvidálnom kell a bútoraimat, s még sok mindent, azért szeretném, ha Révai úrral átbeszélnék, és valamilyen tervet vagy elképzelést közölnének velem. Akár komolyan gondolják a hazaszállításomat, akár nem. Szívélyes üdvözletem mind a kettőjüknek.
Jávor Pál
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a -14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség, 14-1/1957. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.
d.
Nyulasi Antal válaszlevele Jávor Pálnak
Washington, 1957. június 3.
1957. június 3.
Kedves Jávor Úr!
Levelét megkaptam. Ami az utazással kapcsolatos otthoni indiszkréciókat illeti, azok valójában sajnálatosak, mert kellemetlenné teszik a távozás egyes körülményeit.
Ön érdeklődik „ügye állásáról". Amint azt már szóbelileg is közöltük, részünkről semmi akadálya nem lett volna, hogy akár hetekkel vagy hónapokkal ezelőtt hazautaztak volna. A Hazatérési Igazolvány bármelyik percben a rendelkezésükre áll. Az útiköltséggel kapcsolatban még érdemi válasz nem jött otthonról. Egyéni érzésem szerint, jó lenne, ha a jegyvételre itt gondolnának előre. Erről azonban rövidesen végleges tájékoztatást küldök.
A korábban már közöltek megerősítéseként: a lakás és főleg a szerződés kérdése csak Budapesten rendezhető személyesen. Egészen bizonyosak vagyunk abban, hogy otthon nagy megértést és együttműködési készséget fognak tapasztalni mind szakmai körök, mind pedig az illetékes kormányszervek részéről.
Kérem, közöljék velünk, hogy kb. mikor fognak elindulni és megérkezni Budapestre. Keresni fogjuk az alkalmat, hogy elutazásuk előtt még találkozzunk.
Szívélyes üdvözlettel,
Nyulasi Antal
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a -14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírással ellátott másodlat.
e.
Jávor Pál levele Nyulasi Antalnak hazautazásának körülményeiről
New York, 1957. június 5.
Június 5. 1957.
Kedves Nyulasi uram. A levele itt van előttem, és őszintén megírom, nagy csalódást okozott. Semmi pozitívum nincsen benne. Mikor Önnel beszéltem először, akkor a ház kérdése az Ön szavai szerint már el volt intézve, csak a szerződés a Nemzeti Színházzal és az örökös tagság kérdése forgott fenn. Természetesen az utóbbi kérdésre választ kaptam egyik levelében. Én már akkor a találkozásunknál említettem, hogy nincsen pénzem a hazautazáshoz és a dolgaim hazaszállítására. Ön megnyugtatott, hogy minden simán elintéződik, és a hazautazást illetőleg ne legyenek gondjaim. Most az egész ügyem megmere[ve]dett. A ház kétséges, amiben lakhatnánk. Előfordulhat, hogy az állami házkezelőség, éppen mert amerikaiak laknak benne, és havi 1200 dollárt hoz, azt mondja, hogy sajnos nem kaphatom vissza a házat. Igaz, hogy amint értesültem a jó bentlakók, sok dolgaimat mikor kicserélgették őket, mindig elvittek valamit emlékbe. Így az összes ezüst tálaink eltűntek. A bútoraim jó részét kihajigálták, stb. Már most az Ön levelében egy dolog az biztos, hogy kapok egy beutazási útlevelet. De miből rendeljek utazási jegyeket és miből szállíttassam haza azokat a dolgokat, amelyek szükségesek? Képeim, könyvek, etc. Vonaton is utaznom kell, sőt laknom szállodákban, amíg cserélek útirányt. Kedves Nyulasi uram. Én hiszem, hogy nem érti félre a levelemet, de nekem szükségem van valami biztosítékra. Abban a pillanatban, ha átléptem a határt, én megszűntem amerikai állampolgár lenni, és nem utazhatok csak úgy vaktában sehová se, mint ahogy nincs is szándékom. Engem a honvágyam visz haza. De a józan ész azt diktálja, hogy valamennyire biztosítsam magamat. Elvégre az otthoni illetékesek nem tudják, hogy mi miről beszéltünk és miben egyeztünk meg? Értsen meg, és próbáljon valamiképpen megnyugtatni. Szívélyesen üdvözli, és várja levelét,
Jávor Pál
P[ost] S[cript]: Annyira vártam a levelét és olyan kielégületlenül hagyott, hogy úgy éreztem, hogy azonnal kell választ írnom.
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Követség, - Eredeti, géppel írt és aláírt tisztázat.
f.
Nyulasi Antal levele Jávor Pálnak a hazatérésével kapcsolatos újabb fejleményekről
Washington, 1957. június 20.
Jávor Pál Úr
New York 1957. június 20.
Kedves Jávor Úr!
Most érkezett budapesti közlés alapján kérésére tájékoztatom:
Az utazási költségeket Budapest előlegezi. Kérem, közöljük indulásuk körülbelüli időpontját.
A lakáskérdés megoldásában nagy segítséget fognak kapni.
Az egyik budapesti színház (tudomásunk szerint nem a Nemzeti) szerződtetni kívánja megérkezését követően.
Kiváló tisztelettel,
Nyulasi Antal
III. o. titkár
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a -14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Követség. - Géppel írt és aláírás nélküli másolat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 26.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő