Átadják a Steindl Imre által tervezett Országházat.Tovább
Jávor Pál levelei az emigrációból
Hazatérés Magyarországra
Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."
3.
Levélváltás Jávor Pál utazási szándékának megváltoztatásáról
a.
Jávor Pál levele a washingtoni magyar követségnek
New York, [
Tisztelt Uraim. Kések a válasszal, de feleségem néhány nappal tovább maradt, és telefonon nagyon körülményes volt nekem beszámolni a beszélgetésünkről. Most, hogy itthon van, elmondottam neki a tényeket, s rájöttünk, hogy semmi, de semmi nincsen elintézve és semmi, de semmi nincsen részemre biztosítva. Nekünk már az a gyanúnk, hogy azok, akiknek törődniük kellene velünk, nem nézik jó szemmel a hazatérésünket. Ha esetleg Önök lennének az én helyemben, és a jövőjüket ilyen fél kézzel intéznék, hát kétlem, hogy bármelyikük gondolna a hazamenetelre. Úgy érzem ezek után, hogy a mi helyzetünk marad úgy, ahogy eddig volt. Én a magunk részéről mindent elkövettem, hogy hazakerüljünk.
Hívük,
Jávor Pál
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a -14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.
b.
Zádor Tibor ügyvivő levele Jávor Pálnak hazatérési szándékának megváltoztatásáról
Washington, 1957. június 22.
Jávor Pál Úr
New York 1957. június 22.
Tisztelt Jávor Úr!
Legutóbbi leveleink keresztezték egymást, ennek ellenére azonban szükségesnek tartom e sorok megírását.
Az Ön leveléből - éles ellentétben legutóbbi beszélgetésünkkel - az derül ki, hogy nincs megelégedve hazatérésük intézésének módjával. Vagy talán helyesebb lenne, ha azt írnám, hogy a kedves felesége nincs megelégedve. Számunkra természetesen teljesen mindegy, hogyan alakult ki ez a negatív álláspont.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a hazatérés gondolata az Ön részéről merült fel. Amint azt nyilván személyesen is tapasztalta, mind mi, mind pedig a hazai hatóságok megkülönböztetett gonddal és körültekintéssel intéztük kérését. Ennek eredményeként közöltük legutóbb, hogy Budapestről megküldik a hajójegyeket, az egyik budapesti színház azonnal szerződteti hazatérése után és a lakás visszaadásának a kérdésében is döntő mértékben számíthat a magyar hatóságok teljes támogatására.
Egészen bizonyos vagyok abban, hogy egyetlen ország sem tette volna meg 11 évvel ezelőtt eltávozott bármely állampolgára érdekében.
Ha Önök mégis a legutóbbi levélben körvonalazott álláspontra jutottak, azt semmiképpen sem lenne helyes a mi intézési módunkkal indokolni. Annak oka - véleményem szerint - egészen más. Ez természetesen csak Önökre tartozik.
Mi úgy érezzük, hogy minden támogatást megadtunk és a lehető legkedvezőbb eredményeket értük el hazatérési szándékuk realizálása érdekében. Ha Ön úgy érzi, hogy valóban a mi oldalunkon mutatkozott meg a hiányosság, akkor ezzel nekem személy szerint is komoly csalódást okozna.
Ezzel - legutóbbi levelükkel - az egész kérdést lezártnak tekintem. Közlöm Budapesttel megváltozott szándékukat, hogy mind az útiköltség, szerződés, mind pedig a villa kérdésében ennek fényénél tudjanak intézkedni, illetve terveiket megmásítani.
Őszintén sajnálom, hogy Jávor Pál végleg elkallódik.
Kérem, fogadják teljes tiszteletem kifejezését.
Zádor Tibor
ügyvivő
Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírással ellátott másodlat.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 08.
1902
1912
Az I. Balkán-háború kezdete: Montenegró hadba lép az Oszmán Birodalom ellen.Tovább
1939
II. világháború: a Német Birodalom bekebelezi Nyugat-Lengyelországot.Tovább
1940
Német csapatok vonulnak be Romániába.Tovább
1944
Molotov szovjet külügyminiszter – a nyugati nagyhatalmak egyetértésével – Moszkvában átadja az előzetes fegyverszüneti feltételeket a...Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei harmadik száma. A legfrissebb ArchívNet publikációi olyan forrásokat ismertetnek, amelyek bemutatják a 20. századi magyar történelem mikro- és makroszintjének egy-egy részletét: legyen szó egyéni sorsokról, avagy államközi megállapodásokról.
Ordasi Ágnes (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) publikációjában olyan dokumentumokra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerre vonatkoznak a mikro- és a makroszintre. A Fiumei Kereskedelmi és Iparkamarához beérkezett felmentési kérelmek egyfelől bemutatják, hogy az intézménynek milyen szerepe volt az első világháború alatt a felmentések engedélyezése és elutasítása kapcsán a kikötővárosban, másrészt esettanulmányként kerül bemutatásra, hogy hasonló helyzetben miként működtek a királyi Magyarország területén működő, más kereskedelmi és iparkamarák. Harmadrészt pedig a fegyveres katonai szolgálat alól felmentésüket kérő személyek egyéni sorsába is betekintést engednek a forrásként szereplő kérelmek.
Fiziker Róbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írásával már az első világháborút követő időszakba kalauzolja el az olvasót. A nyugat-magyarországi kérdést rendező velencei jegyzőkönyv egyik rendelkezésének utóéletét mutatja be egy döntőbírósági egyezmény segítségével. Ausztria és Magyarország között a velencei protokoll nyomán a helyzet rendeződni látszott, azonban a magyar fél a Burgenland területén okozott károk megtérítésével hadilábon állt. A két állam számára – ha alapjaiban nem befolyásolta Bécs és Budapest viszonyát – még évekig megválaszolatlan kérdést jelentett a ki nem egyenlített számla ügye.
A makroszintet bemutató irat után Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy olyat történetet mutat be két távirat prezentálásával, amelyek egy, az emigrációt választó magyar család sorsára is rávilágítanak. Az újságíró Marton házaspár 1957-ben vándoroltak ki Magyarországról, azonban az államvédelem megpróbált rajtuk keresztül csapdát állítani az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén menedékben részesített Mindszenty József esztergomi érsek számára. Mindszentyt az államvédelem igyekezett rábírni arra, hogy hagyja el az országot a Marton családdal, erről azonban az amerikai diplomaták értesültek, így végül a terv nem valósult meg.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) három olyan dokumentumot ismertet, amelyek rávilágítanak a magyarországi római katolikus egyház helyzetére a késő Kádár-korszakban. Az Álllami Egyházügyi Hivatal bemutatott jelentései 1986-ból és 1987-ből arról tájékoztatták az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát, hogy miként zajlottak a Vatikán képviselőivel a különböző egyeztetések (személyi kinevezések, a Szentszék és Magyarország együttműködése stb.).
Az idei harmadik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. szeptember 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő