Jávor Pál levelei az emigrációból

Hazatérés Magyarországra

Arról beszélgetve, hogy hogyan érezte magát az Egyesült Államokban, Jávor egy hasonlatot mondott, melyet azoknak szokott válaszolni, akik hasonló kérdést intéznek hozzá. Jávor hasonlata a következő volt: „Ha Budapesten felvinnék a legmagasabb épület tetejére (New York palota, vagy az OTI székház), és onnan ledobnák, nem érezné magát annyira megütve, mint amikor New Yorkban az utcán nekiütődik a könyöke egy amerikai állampolgárhoz."

3.

Levélváltás Jávor Pál utazási szándékának megváltoztatásáról

  

a.

Jávor Pál levele a washingtoni magyar követségnek

New York, [

 

Tisztelt Uraim. Kések a válasszal, de feleségem néhány nappal tovább maradt, és telefonon nagyon körülményes volt nekem beszámolni a beszélgetésünkről. Most, hogy itthon van, elmondottam neki a tényeket, s rájöttünk, hogy semmi, de semmi nincsen elintézve és semmi, de semmi nincsen részemre biztosítva. Nekünk már az a gyanúnk, hogy azok, akiknek törődniük kellene velünk, nem nézik jó szemmel a hazatérésünket. Ha esetleg Önök lennének az én helyemben, és a jövőjüket ilyen fél kézzel intéznék, hát kétlem, hogy bármelyikük gondolna a hazamenetelre. Úgy érzem ezek után, hogy a mi helyzetünk marad úgy, ahogy eddig volt. Én a magunk részéről mindent elkövettem, hogy hazakerüljünk.

 

Hívük,

Jávor Pál

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a -14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Eredeti, géppel írt és aláírással ellátott tisztázat.

 

 

b.

 

Zádor Tibor ügyvivő levele Jávor Pálnak hazatérési szándékának megváltoztatásáról

Washington, 1957. június 22.

 

Jávor Pál Úr

New York                                                                                                     1957. június 22.

 

 

Tisztelt Jávor Úr!

Legutóbbi leveleink keresztezték egymást, ennek ellenére azonban szükségesnek tartom e sorok megírását.

Az Ön leveléből - éles ellentétben legutóbbi beszélgetésünkkel - az derül ki, hogy nincs megelégedve hazatérésük intézésének módjával. Vagy talán helyesebb lenne, ha azt írnám, hogy a kedves felesége nincs megelégedve. Számunkra természetesen teljesen mindegy, hogyan alakult ki ez a negatív álláspont.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a hazatérés gondolata az Ön részéről merült fel. Amint azt nyilván személyesen is tapasztalta, mind mi, mind pedig a hazai hatóságok megkülönböztetett gonddal és körültekintéssel intéztük kérését. Ennek eredményeként közöltük legutóbb, hogy Budapestről megküldik a hajójegyeket, az egyik budapesti színház azonnal szerződteti hazatérése után és a lakás visszaadásának a kérdésében is döntő mértékben számíthat a magyar hatóságok teljes támogatására.

Egészen bizonyos vagyok abban, hogy egyetlen ország sem tette volna meg 11 évvel ezelőtt eltávozott bármely állampolgára érdekében.

Ha Önök mégis a legutóbbi levélben körvonalazott álláspontra jutottak, azt semmiképpen sem lenne helyes a mi intézési módunkkal indokolni. Annak oka - véleményem szerint - egészen más. Ez természetesen csak Önökre tartozik.

Mi úgy érezzük, hogy minden támogatást megadtunk és a lehető legkedvezőbb eredményeket értük el hazatérési szándékuk realizálása érdekében. Ha Ön úgy érzi, hogy valóban a mi oldalunkon mutatkozott meg a hiányosság, akkor ezzel nekem személy szerint is komoly csalódást okozna.

Ezzel - legutóbbi levelükkel - az egész kérdést lezártnak tekintem. Közlöm Budapesttel megváltozott szándékukat, hogy mind az útiköltség, szerződés, mind pedig a villa kérdésében ennek fényénél tudjanak intézkedni, illetve terveiket megmásítani.

Őszintén sajnálom, hogy Jávor Pál végleg elkallódik.

Kérem, fogadják teljes tiszteletem kifejezését.

 

Zádor Tibor

ügyvivő

 

Jelzet: MNL OL XIX-J-29-a-14-1-1957. - Az államigazgatás felsőbb szervei, Központi (nem miniszteriális) kormányzati szervek, Külügyminisztérium, Washingtoni Magyar Követség. - Géppel írt és aláírással ellátott másodlat.

  


  

  

Ezen a napon történt november 29.

1903

Megnyítják a Nyomorék Gyermekek Otthonát Budapesten.Tovább

1923

Franciaország és a Szovjetunió megnemtámadási és semlegességi szerződést köt.Tovább

1945

Kikiáltják a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot.Tovább

1947

Az ENSZ közgyűlésén döntenek arról, hogy az angol mandátumterületet, Palesztinát egy arab és egy zsidó államra osztják ketté.Tovább

1970

Befejeződik az MSZMP X. kongresszusa.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Lapunk idei negyedik száma ismét négy forrásismertetést publikál. Az írások ezúttal nemcsak konkrét személyek sorsának alakulását, hanem egy konkrét intézmény számára mérföldkőnek nevezhető eseménysort mutatnak be. A publikációk időrendjét tekintve egy kapcsolódik az Osztrák-Magyar Monarchiához, egy a Horthy-korszakhoz, egy a kommunista hatalomátvétel éveihez, egy pedig a kiépült Kádár-rendszerhez. Mind a négy írásnak van ugyanakkor kihatása a későbbi időszakokra nézve.

A kronologikus rendet tartva Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) forrásismertetése az első, aki az Országos Levéltár Bécsi kapu téri épületének történetéhez szolgáltat eddig kevésbé ismert adalékokat. Szerzőnk írásában bemutatja, hogy milyen módon zajlott az akkor még csak papíron létező levéltári palota építéséhez a kivitelezők pályáztatása – a bő száz évvel ezelőtt történt kiválasztásnak pedig máig ható következménye az épület külső-belső kinézete. Mint kiderül: a pályáztatás lineáris folyamatnak tűnik, azonban a gyakorlat mást mutatott több esetben is.

Kunné Tornóczky Andrea (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltára) Sárdy János operaénekes életének azon szakaszát helyezi reflektorfénybe, amikor még kántortanítóként dolgozott Dunaföldváron. Írásából kiderül, hogy miként került pályázat útján a tolnai városba, és hogy mivel foglalkozott a tanítás mellett (amelynek későbbi énekesi karrierjéhez is köze volt).

Az 1945 utáni magyarországi keresztényellene politikai lépéseket átélő Mihalovics Zsigmond beszámolóit ismerteti Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság), aki a Vatikáni Államtitkárság Levéltárában végzett kutatásai során bukkant rá Katolikus Akció korabeli vezetőjének a feljegyzéseire, amelyeknek XII. Piusz pápa volt a címzettje. A bőséges, nemcsak a magyarországi egyház-, hanem politikatörténet számára is értékes forrást jelentő írásokat két részletben közöljük terjedelmi okok miatt.

Szabó Imréné Simon Teréz brutális bűncselekményét, bírósági ügyét, majd kivégzését mutatja be részletesen levéltári dokumentumok alapján Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola). A két kisgyermek meggyilkolását tervező takarítónő esete abból a szempontból kuriózum, hogy hazánkban ő volt az utolsó előtti kivégzett nő, valamint, hogy a kegyelmi kérvényének elutasításához nagyban hozzájárult a közvélemény haragja.

Negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a színvonalas kéziratokat, illetve ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei ötödik és hatodik számába is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest 2022. október 20.

Miklós Dániel
főszerkesztő